Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 8. részének 7. verse:
„Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett és ezt mondta nekik: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.”
dr. Gyökössy Endre lelkipásztor (Újpest-Újváros) gondolatai:
Volt valamikor Újpesten egy hallatlanul goromba sebészorvos. Végig káromkodta a műtétet és mindig – ha valaki sziszegett – azt mondta: az nem fájhat. Isten adott neki olyan betegséget, hogy egy sebésztársa úgy összekaszabolta, hogy két hétig üvöltött. Attól kezdve szelíd lett, empátiával vigasztalt mindenkit, akit operált. Mert már tudta; bele tudta magát élni, hogy az most ott mit szenved!
Drága jó Szabó Miklós bátyám – rákospalota-újvárosi lelkipásztor – egyszer egy rendkívüli, 18-20 fokos hidegben ült a fűtött szobájában, én meg éppen összefagyva érkeztem egy temetésről. Bejött egy csapzott, rongyos alak és kezdte a mesét: A nagymama Gödöllőn… 5 pengő… – Mosolyogtam, mert már ismertük: „a nagymama… Gödöllő… 5 pengő…” Miklós bácsi benyúl a mellényébe, odaadja az 5 pengőt. Miután az ember elment, megjegyeztem: De Miklós bácsi, dőlt belőle a pálinka; ezt is arra költi!
Miklós bácsi azt mondta: Édes fiam, ha ilyen szegény és ilyen rongyos volnék, amikor kint ilyen hideg van, én is innék. Íme kicsiben az empátia! Én – őbenne!
Miért van gyógyító hatása az empátiának? Mert a legtöbb ember nem tanácsot keres, kér, se tőled, se tőlem. Nem okosabb akar lenni, amikor téged vagy engem megkérdez. A legtöbb ember empátiára szomjas – nem csak szimpátiára. Ember-társat keres, ember-embert keres, aki néhány percre ezt a csodát meg tudja vele tenni, hogy: én őbenne! Hogy érzi azt, hogy ha nem is értek vele egyet, de megértem a helyzetét, a könnyét, a bűnét.
Ha ostorozod és azt mondod neki: Hogy tehettél ilyet? akkor feláll, elmegy, talán megköszöni, talán igazat ad – de nem gyógyul meg. Ám ha a lényeddel bele érzed magad s így hallgatod; ő átéli azt, hogy ez, aki most őt hallgatja, azonosul vele. Látja a szemeden – azt nem tudjuk eltakarni, az a lélek tükre -, érzi, sugározza a lényed az empátiát vagy az undort, a taszítást, vagy az unalmat. Reszketve figyel. Ám, ha érzi az empátiát – nem szólsz semmit talán, nem is szólhatsz -, lehet, hogy az anyósával van baj – hát agyon nem ütheted – lehet, hogy a lakásával van baj – lakást kiutalni nem tudsz, lehet, hogy megcsalta a párja – ezt visszacsinálni nem tudod, lehet, hogy Krisztussal a szívében sárba esett – de te mégis átöleled, azonosítod magad vele. Miért? Mert ezt tette velünk a mi Urunk Jézus Krisztus, aki az Igazság, aki az Agapé!
Ennek az egynek van csak gyógyító ereje ezen a földön. Megvallom, én másban nem hiszek ami gyógyít, csak az empátiában.
Pontosan, amit velünk gyakorolt Jézus Krisztus.
727. dicséret: Lelkem drága Jézusa… (a régi énekeskönyvben: 300. dicséret)
