2026. január 20

Áldás, békesség!

Olvasásra ajánlott igeszakasz: Márk evangéliuma 7. részének 31-37. versei

Mai újszövetségi igénk: Márk evangéliuma 7. részének 35. verse:

„És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt.”

dr. Baksa Csaba lelkipásztor (Hamilton, Kanada) gondolatai:

Beethovenről, minden idők egyik legnagyobb zeneszerzőjéről mondják, hogy amikor legnagyobb művét, a IX. szimfóniát írta, lassan ráborult a siketség; és amikor a nagy művet először bemutatták, az elbeszélés szerint Beethoven megkövülten ült páholyában és csak arra ocsúdott fel, amikor látta az óriási tömeget felállva tapsolni az előadás után. Ekkor fogta csak fel az óriási sikert. A szimfónia utolsó tétele az Örömóda. Vajon mi öröme lehetett a szerzőnek, amikor kottába rajzolta az örömnek ezeket a nagyszerű jeleit?
Belső, lelki volt ez az öröm, amely megszületett benne, hangot adva egy élet lealkonyuló dicsőségének és reményt egy földöntúli életben.
Mai igénk egy más körülmények között lezajlódott, de hasonló jelenetet ír le. Jézushoz vittek egy siketet azzal a kéréssel, hogy illesse meg, tegye rá a kezét. Nem volt könnyű a kérés, hiszen mindenki tudta, hogy minden orvosi beavatkozás csődöt mondott idáig. Most azonban a tömeg és a hozzátartozók hite megváltoztatta a helyzetét: hittek Jézusban. Nem is csalatkoztak. Az „etafa” szó, amely „nyílj meg”-et jelent, csodát művelt. A beteg meggyógyult. Jézus ugyan nem magának tulajdonította a gyógyítást, de mint közbenjárónak, az Isten általi meghallgatás és megértés igennel válaszolt.
Mit tett Jézus? Feltekintett az égre és fohászkodott. Isten meghallgatta és megértette, hogy itt cselekedni kell. Az embernek „megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott,”
Ó, mennyire siketek vagyunk, és némák a beszédre sokszor. Gyakorló lelkészként hetente végigjárom a kórházakat a betegek látogatása céljából. Nem vagyok az a típusú lelkész, aki minden bevezető nélkül a haldokló beteget is felülteti az ágyában és imádságra kényszeríti, de milyen jól esik az, amikor a beteg kívánja, hogy egymásba kulcsolt kezekkel imádkozzunk a felgyógyulásáért.
Így nyílnak meg a fülek és a nyelvek, de legfőképpen a szívek az imádság szavára: és így lesznek az Ige hallójává és Isten csodálatos cselekedeteinek hirdetőivé az imádkozó lelkek.


333. dicséret: Mi Atyánk, ó kegyes Isten… (a régi énekeskönyvben: 484. dicséret)
Mi Atyánk, ó kegyes Isten by Magyarországi Református Egyház (soundcloud.com)