Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 2. részének 13-15. versei:
„13, Miután eltávoztak, íme az Úr angyala megjelent József álmában, és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket.
14, Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba.
15, Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: Egyiptomból hívtam el fiamat.”
Karácsony Sándor gondolatai:
A föntebbiek úgyszólván alig többek köztudomású tények elismétlésénél. Nem kell hozzá még vallásosság sem nagyon, józan ész is elég, s beláthatja bárki, hogy szünetre, pihenésre, kikapcsolódásra, változatosságra, időnkénti elmélyedésre mindenkinek szüksége van. Hogy lehet az tehát, hogy Istennek éppen ez ellen a könnyűnek látszó, mindenki számára belátható törvénye ellen vétünk talán legnagyobbat, legtöbbször és legegyetemesebben?
Nincs erre, és nem is lehet egyéb magyarázat, mint az egyetlen magyarázata minden emberi sikertelenségnek. Bűnös, elesett, minden jóra tehetetlen voltunk a magyarázat. Nem bírunk a magunk erején megnyugodni, sem megpihenni, sem magunkba szállni és önzésünkből kikapcsolódni. Azért van vasárnapokon a rendesnél is szokatlanabb lárma, vigalom, kicsapongás, mert ezzel akarjuk kitölteni a szabadon hagyott 24 órát, mely kínos, félelmetes, elviselhetetlen, ha üresen marad. Márpedig Krisztus nélkül képtelenek vagyunk a betöltésére. Az üres vasárnap is olyan adóslevél Istennel szemben, amelynek csak Jézus Krisztusban lehet fedezete. A vasárnapot kénytelenek vagyunk elherdálni, mert csak Krisztus által szentelhetnők egészen Istennek.
Mit csináljon ilyen körülmények között az alighogy megtért keresztyén ember? Mit csináljunk például mi?
Érdekes megoldási lehetőséget ígér nekünk az Újtestamentumnak az a fejezete, amelyben a gyermek Jézust Egyiptomba menekítik földi szülei az angyal tanácsára. Majd megnő egyszer Jézus Krisztus, és akkor nem lesz szüksége arra, hogy kitérítsék az ellene fenekedő világ támadásainak irányvonalából. De most még kicsi gyermek, magával tehetetlen csecsemő. Férfi korában „keresztülméne rajtok”, valahányszor halálra keresték üldözői, s még nem volt itt a kereszt idő-teljessége; Nagypéntek napja. Most még, ha itt maradna, a többi kisdedekkel egyetemben kardélre hánynák Heródes poroszlói. Itt még csak az a tény mutatja, hogy Ő Isten Fia, hogy idején elvitték Egyiptomba.
A hetedik napot új életünk kezdetén csak abban az egy esetben lesz erőnk megszentelni, ha nem mint parancsot próbáljuk teljesíteni Istennek idevonatkozó akaratát, hanem minden aggodalmas szeretetünkkel meg szeretnők menteni a lelkünkben még gyönge kisdedként élő Jézust a világ elől, amely halálra keresi Őt. Értsük meg jól: a hét másik hat napján ádáz küzdelmet kellett megvívnunk a világ és a világ fiai ellen. Ha a hetedik napon át nem tudnók menteni a bennünk élő Krisztus csecsemő-forma gyöngeségét és kicsinységét olyan biztonságos körülmények közé, mint a teljes Istennek adott szent úrnapjának mentessége mindentől, ami ez a világ, akkor a naponként növekedő, de még kisded palánta a lelkünkben e világ ádáz gyűlöletének esnék áldozatául.
380. dicséret: Szent Ézsaiás így ír… (a régi énekeskönyvben: 311. dicséret)