Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Mózes ötödik könyve 8. részének 2. verse:
„Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?”
dr. Carl Eichhorn lelkipásztor gondolatai:
„Az Isten senkit sem kísért” – mondja Jakab apostol. Ellentmondása ez a fenti Igének? Semmi esetre sem! A kísértésnek kettős értelme van a Szentírásban. Jelentheti ez a szó a gonosz, bűnös csábítást, de jeölheti a próbát is, amelyben megmutatkozik, hogy az ember szilárd-e Istenhez való viszonyában vagy sem. Isten soha nem vet a lélekbe gonosz szikrát; ilyen értelemben nem kísért meg soha senkit. De küld mindenféle próbát, hogy az övéi megtisztuljanak és kipróbált voltuk nyilvánvaló legyen.
A próbák által nyilvánvaló lesz a világ rejtett szeretete és az önszeretet, a titkos bűnökre való hajlam. Azért akarja ezt az Úr, hogy így ezek a dolgok mély bűnbánatban oldódjanak ki belőlünk és a szívünk megtisztuljon. A szmirnai keresztényekre tíz napig tartó nyomorúságot küldött, hogy „kipróbálja” őket (Jel 2;10). Isten az ilyen kísértésekre még a sátánt is felhasználja, mint ezt Jób könyvéből látjuk. Az apostolok is belekerültek a sátán rostájába: a sátán „kikérte” őket. Az ördög kétségbe von mindent ami jó; nem hitt az apostolok hűségében és hitük valódiságában sem. Azt várta, hogy a rostálásnál majd mindenestűl kihullanak, mint a pelyva. Péter szégyenült meg legmélyebben, aki előzőleg a legjobban bízott magában, de még ő sem hullott ki teljesen. Kitűnt, hogy még sok a pelyva benne, de mégsem volt mindenestül az.
Isten azt akarja, hogy a rejtett hiba nyilvánvaló legyen. Nem akarja, hogy a hűtlen hívők elvesszenek, ezért felrázza őket. A sátán el akarja pusztítani az igazat. Nem Isten ingerel a gonosz kívánságra, ezt a kísértő teszi. Isten soha nem állít csapdákat, nem ébreszt bűnös vágyat és nem szítja fel a gőgöt. Sokan Istenre hárítják bukásuk okát, mintha Ő hozta volna őket abba a helyzetbe. Ez nagy tévedés! Az igazság az, hogy én a magam bűne miatt buktam el.
A próbákban derül ki, mi van a szívben. Az apostolokban még sok volt az emberi félelem és a kishitűség. Isten tudja, hogy mennyi salak, tisztátalanság rejlik még bennünk. Ezt akarja Ő nyilvánvalóvá tenni, hogy ezáltal mindig újabb bűnbánatra késztessen.
222. dicséret: Nagy hálát adjunk az Atya Istennek… (a régi énekeskönyvben: 225. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/nagy-halat-adjunk-az-atya