Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 27. részének 54. verse:
„Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: Bizony Isten Fia volt ez!”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
A kivégzőosztag századosa a vele lévők jelenlétében a Jézus halálát kísérő, eget sötétítő, földet rengető jelenségek közepette, pogány- és harcedzett ember létére először tesz vallást Jézusról, mint Istennek Fiáról.
Ez csak a legnagyobb pozitív megrendülés révén következhetett be, melynek megvoltak a lelki előzményei. Az a három kép mutathatja be ezt, amelyek Jézusról az ő tudatos tekintete előtt e napon megjelenhettek.
– Az első kép a százados számára Jézusról: egy olyan kivégzendő fogoly, mint a többi, mint lényegében véve az összes eddigi, akikkel a kivégzési folyamatokban eddig találkozott. A „pax Romana” egyik legnagyobb feladata a római birodalom hatóságainak és testületeinek. Ezt a békét kell megmenteni, ha kell, végső eszközökkel is, az elítélt felforgató elemektől. Nem érdemelnek kíméletet. Sokakra hozhattak volna halált, most halál lesz és legyen a sorsuk. Vannak közöttük marcona rablógyilkosok, ők azt kapják maguknak, amit osztottak másnak. Vannak minőségibbnek látszó, tehát nagyvonalúbb lázadók a közrend ellen. De mindig kiderül, hogy végeredményben ezek veszélyesebbek a közönséges rablóknál. Sőt! A közélet szempontjából ezek a legveszélyesebbek. Mint ez a Názáreti, aki királlyá akarta tenni önmagát. Végülis: Jézus a többivel együtt kivégzendő fogoly, semmi más.
– A második Jézus-kép a kivégző-vesztőhelyre vezető úton alakul ki a százados szeme előtt. Más kivégzendők káromkodnak és átkozódnak, Jézus hallgat és imádkozik. Másokat a kísérő tömeg többnyire csak átkozza, Jézusnak vannak gúnyolói, de siratói és áldói is. Aztán a Názáreti összeroskad a kereszt alatt, – Szimulál! – ordít egy katona és suhintja skorpiós szíjostorát az elítélt felé. A százados kénytelen lefogni a kezét: Ne bántsd, mert csak a keresztjét keresi! – Megtalálja, felkel és veszi az átok-fáját, a második és harmadik összeroskadáson át, végül Cirenei Simonnal együtt – a Golgotáig.
– Ez másfajta kivégzendő fogoly, mégis mint a többi.
– És nem csak a viselkedése más, hanem a személyes kisugárzása, légköre, atmoszférája is. Aki ránéz, ebben a szörnyű menetben is elcsöndesül. Akire ő néz, nem bír káromkodni. Valami tisztább-magasabb légkör veszi körül, mely belőle árad itt, e valóban pokoli környezetben.
– Ez egy egészen másfajta fogoly, mint a többi: hogyan kerül a kivégzendők közé?
– A harmadik Jézus-kép a századosban Jézus Krisztus kereszthalálának látása közepette merül fel. – Látja először, hogy a tehetetlen ember sem tehetetlen. Keresztre szögezték kezét-lábát, egész valóját. De hallgatása sziklafalán megtörik a gúny, provokáció, istenkáromlás. Aztán megszólal. A százados hallja Krisztus hét szavát a kereszten. Az elsőben és utolsóban „Atyámnak”, a legmélyebb elhagyatottságban „Én Istenem”-nek szólítja a világmindenség Urát. Közben vigasztal latrot és édesanyát és győzelmes véget proklamál. Rendül a föld, háborg az ég halála pillanatában: „Bizony Isten Fia volt ez!”
Három nap múlva a feltámadás ebből is kitörli a „volt” szót. Jézus Krisztus Isten Fia most és mindörökké!
758. dicséret: Az Isten Bárányára… (a régi énekeskönyvben: 459. dicséret)
