Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 3. részének 4. verse:
„Ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit.”
Joó Sándor lelkipásztor (Budapest, Pasarét) gondolatai:
Jézus Krisztus egyházának kezdettől fogva mind máig és tovább a világ végezetéig csak egyetlen ellensége, egyetlen veszélyeztetettsége van: a saját tagjainak a hitetlensége és hűtlensége. Az egyház veszedelme sohasem az, ha megrázza egy-egy történelmi vihar kívülről, hanem az, ha alszik, ha megerőtlenedik a bizonyságtétele a világban, ha megüresedik lélekben, ha engedetlenné válik Urával szemben és megízetlenült sóvá lesz a környezetében, ha elveszti lényegét, ha feladja hivatását, nem tölti be küldetését. – Ilyenkor történik az, hogy az egyház Ura, Aki a világnak is az Ura, talán éppen világi eszközökkel megrázza az Ő népét, vihart támaszt körülötte, mint annak idején ott a Genezáreti tavon a tanítványok kis hajója körül. – De Istennek ez a történelemben lefolyó ítélete még nem az utolsó ítélet, nem arra való, hogy megsemmisítse az Ő népét, – hanem éppen arra, hogy felrázza a szunnyadásból, igazán egyházzá, igazán az Ő szent népévé tegye! Ítélete is kegyelemből van, szeretetének a jele, éppen azt bizonyítja, hogy nem mondott le róla, célja van vele, nem vetette el. Azt bünteti, kit szeret és nem azért bünteti, hogy megkeményítse a szívét, hogy kétségbe ejtse, hogy megrendítse a hitét, a bizalmát: hanem éppen azért, hogy felébressze, alkalmassá tegye, megújítsa!
Meg vagyok győződve róla, hogy Isten ezt akarja a mi egyházunkkal is: megújítani belülről, szorosabban magához fűzni életünket. Számtalan külső és belső jel arra vall, hogy az egyház Ura életessé, valóságossá, láthatóvá akar válni köztünk. Ő jön felénk a hullámokon, mint annak idején a genezáreti viharban közeledett a hánykódó sajka felé. Olyan határozottan érzem, hogy Jézus Krisztus itt van a küszöbön, Ő kopogtat, Ő dörömböl, készen arra, hogy megújító kegyelmével, megszentelő erejével megjelenjen közöttünk és bennünket, az Ő népét, igazán és teljesen az Ő népévé tegye. Óh, csak most el ne zárjuk előle az utat! Mert az egyháznak Krisztussal való újra-megtelítődése csak egyetlen módon történhet: úgy, hogy tagjai megtelítődnek vele. Az egyház nem lelkipásztor, nem azok összessége, nem a presbitérium, hanem az egyház ti vagytok, mi vagyunk, a Krisztusban hívő és élő emberek együtt! Ezért szól neked, meg nekem, hogy készítsétek elő az Úr útját. Krisztusnak a saját, egyéni életünkbe vezető útját. Mert Jézus kész arra, hogy belépjen, birtokba vegyen – sohasem Rajta múlik az, hogy megváltson, megtisztítson, megszenteljen – mindig csak rajtunk. Ő már eljött hozzánk és most újra jön, – de a mi részünkről is történnie kell valaminek.
Isten mindent megtesz az Ő népéért, de van valami, amit nekünk kell megtenni, hogy egészen az Ő népe lehessünk. Előkészíteni az utat, amelyen át Krisztus megváltó ereje behatol a szívünkbe, áthatja az életünket!
832. dicséret: Ó, Sion ébredj… (a régi énekeskönyvben: 397. dicséret)
