Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 17. részének 20-21. versei:
„20, …Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá.
21, Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme ott van! – Mert az Isten országa bennetek van.”
Mák Pál lelkipásztor gondolatai:
Kereszt nélkül nincs kereszténység. De hát mi is a kereszt?
– Minden, ami fáj, ami nehéz, ami szenvedés.
– Amin szeretnél változtatni, de nem lehet.
– Amit szeretnél jóvátenni, de nem lehet.
– Amiből szeretnél szabadulni, de nem lehet.
– Ami szeretnél lenni, de nem lehet.
Ami alatt néha majdnem összeroskadsz, de vinni kell tovább. Halljad! Jézus azt mondja: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét és kövessen engem.” (Márk 8,34). Mintha azt mondaná; változz meg, légy az enyém és én megnyugtatlak. Az én nyomdokaimon könnyű lesz a kereszted, mert én segítek neked, mert én a szívet békéssé és boldoggá teszem. Nem lehet Krisztust úgy követni, hogy nem akarom vállalni a keresztemet, ki akarok bújni alóla: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.” (Lukács 14,27) Kérj több hitet Jézustól, több bizalmat, engedd, hogy az Úr szabadítson meg, és nyugtasson meg, hogy többé semmi se bántson. Fogadd el sorsodat Isten kezéből, csak úgy tudsz kibékülni kereszteddel. Nincs olyan földi helyzet, amely minden vágyunkat kielégíthetné. Ha volna, nehéz lenne meghalni. A boldogságot sem itt, vagy amott, hanem önmagunkban kell megtalálni, a bennünk lakó Jézus a mi boldogságunk. Az újjászületett lélek készségesen illeszkedik bele azokba a korlátokba, amelyeket Isten szeretete és bölcsessége állított fel. Ha Isten áldásaira számot tartunk, akkor az Ő akarata szerint kell berendezni életünket. Azoknak, akik Isten igéjére építik életüket, látniuk kell, hogy biztonságuk, békességük, Istennel való állandó kapcsolatukban rejlik. Összhangzatos és derűs életük beszél Krisztus követésének boldogságáról, arról a lelki egyensúlyról, amelyet csak a hit és az imádság adhat meg a léleknek.
796. dicséret: Már keresztem vállra vettem… (a régi énekeskönyvben: 426. dicséret)
