Áldás, békesség!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Máté evangéliuma 5. részének 43-48. versei
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 5. részének 43-44. versei:
„43, Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.
44, Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
Ki az én ellenségem? Ezt nem sokat kell kérdezni és magyarázni, mert tudja és érzi mindenki. De az a baj, hogy nem pontosan. Sokszor nem ismerjük fel, hogy valaki ellenségünk, pedig már igen sokat ártott nekünk, s lesi az alkalmat, hogy elveszítsen. Sokszor ellenségünknek tartunk valakit, aki pedig nem az, s mi gyűlöljük és megtámadjuk. Néha aztán olyan pokoli zűrzavar támad, hogy mindenki mindenkit üt, vág, mint a kocsmai verekedésnél, ahol leütik a lámpát, s az egész társaság üvöltöző gombolyaggá keveredik.
A Szentírás rendezi az ellenség fogalmát. Először is azt mondja: ellenséged: a felebarátod, a testvéred, a másik ember, aki éppen olyan, mint te, homályos elméjű, gyarló, bűnös indulatainak rabja. Nem úgy van ám, hogy te angyal vagy és ő ördög. Hanem úgy, hogy mindketten emberek vagytok, gyanakodó, félő, irigy és bosszúálló emberek.
A Szentírás rá akar nevelni arra a megismerésre: miért ellenségem nekem az én felebarátom? Azért, mert én Ábel vagyok és ő Káin? Csak ő hibás abban, hogy mi ellenségek vagyunk? Nem ébresztem-e, nem hívom-e elé az ellenségeskedést a felebarátomból önhittségemmel, szeretetlenségemmel, kizsákmányolással?
Valljuk be, hogy minden ellenségem mellett ott áll az én bűnöm sötét árnyéka. Ne kapj azon, hogy az ő bűne is. Az ő bűne a te bűnödön nem segít semmit. Azért te nem leszel ártatlan, mert ő is bűnös. Egyik ember bűne nem váltja meg a másik embert a bűnből. A megtérő lator sem tudta megváltani a megátalkodottat, csak a Bűntelen Harmadik a bűnén bánkódót. Emlékezz meg tehát, ahány ellenséged van, ahány bántalom ér, annyi alkalmat nyújt feléd Isten önvizsgálatra, önismeretre, bűnbánatra, bűneidből való megtérésre. Minden ellenség Krisztussal állít szembe. Hozzá vezet. Ne engedd, hogy Tőle fordítson el. A Hegyi Beszéd is azt mondja: mikor viszed az ajándékod az oltárra, állj meg, térj ki, menj el, békülj ki a felebarátoddal, s azután vidd ajándékaidat az oltárra. Az ellenségem Isten kezében atyai eszköz próbatételre, s mindig drága hívogatás megtérésre. Ki tehát nekem az ellenségem? Én, az én bűnöm.
De még egy másik nagyon fontos dolgot is felfed előttünk az Isten Igéje. Azt, hogy bármily gyarlók vagyunk is, megtörténhetik, hogy ellenségünk Isten ellensége. Ez az a ritka eset, amikor azért üldöznek, mert az Istenéi vagyunk. Üldöznek, mert az Úr ügyét képviseljük egy elfordult és elvetemedett világ közepette. Azért üldöznek, mert tisztábbak, áldozatosabbak, bátrabbak, erkölcsi kérdésekben radikálisabbak vagyunk, mint a világ. A világ nem tudja elhinni az alázatos szentséget, mint realitást, és arra igyekszik, hogy kivesse magából. Ilyenkor még az úgynevezett bölcs, józan lelkületű emberek is ellenségeinkké válnak. Túlzóknak, fanatikusoknak, meggondolatlannak neveznek, s féltik tőlünk azt az ügyet, amit szolgálunk. Nagyon ritka eset ez, s borzasztó tévedés, ha magad esetét olyan könnyen ilyennek tartod. Tedd fel csak magadnak azt a kérdést: csakugyan az Isten ügyéért szenvedsz? Több jóság, több szeretet, több szabadság, több erkölcsi nemesség jár-e azzal a magatartással, amit te valósítasz meg? Egészen kivételes esetekben, mint pl. elmúlt gyönyörű forradalmunkban így volt a dolog. Azért látszott meg benne a nagy érzések tisztító ereje, s a véres romok barikádjain az emberi méltóság dicsősége ragyogott. Ezért győzelmes harc a mártírok, próféták, bizonyságtevők útja, s küzdelmük kiegészítő része annak az egyszer és mindenkori győzelmes harcnak, amelyben az ember Fia, a Királyok Királya, Jézus elhagyatva, mindenkitől megcsalatva, egyedül haladt, százszor árvábban, mint egykor Dávid, a Golgota felé, hogy meghaljon a gyalázat fáján. Ez Isten ügye volt. Meg is kapta a maga bizonyságát: a feltámadást!
De tudod-e a magad harcát ehhez hasonlítani? Mert ha nem, akkor könnyen megtörténhetik, hogy te harcolsz Isten ellen. Mikor a te ellenséged Isten. Le akarod rontani, amit Ő épített. Gyűlölsz valakit, vagy valamit azért, mert Istené. Az Isten népe, az Isten műve, az Ő tisztelete az, ami felháborít, s ellenségednek tartod, aki vele szolidáris. Vigyázz, mert Isten megvédi az Ő ügyét, az Ő népét, az Ő híveinek imádságát és békességét. Mennyi csodát tett és tesz fennmaradásunkért. Milyen jó Isten pártján állni!
3. zsoltár: Ó mely sokan vannak, akik háborgatnak engemet…
