Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 16. részének 16. verse:
Simon Péter megszólalt, és így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
Péter neve Kősziklát jelent, s ezt a nevet Simon, Jónának fia kapta Jézustól a cézárea-filippi hitvallása után: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia„. Erre Krisztus válasza: „Nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom neked, hogy te Péter (Kéfás=Kőszikla) vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.” (Máté 16, 17-19).
– Döntő jelentőségű az, hogy ez üdv- és egyháztörténeti megbizatást nem „Simon, Jónának fia” kapja „test és vér” szerint, hanem a hit bizonyságtétele számára az ő Péter-ként újjáteremtett emberi valója. E jézusi Péter-ré minősítés nem ráadás a régi énre, új tulajdonság közlése a régi emberrel, kinevezés egy új ranggal járó hivatalra. Ez a testté lett Igének, a Megváltó Istennek óembert megsemmisítő, új embert új életre teremtő Atya Isten előtti tette, melyben „a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden” (2Kor 5,17). Mindez teljesen csak az eljövendő Isten Országában valósul meg. Addig a bűnbeesett világban „az óember irháját is magunkkal hordozzuk utolsó földi percünkig” (Luther). De Isten az újjáteremtő Krisztus-Ige kimondásával halálra ítélte óemberünket, s annak előtte érvényes halálából életre támasztotta az újat. Ha Isten megelevenít, megölve cselekszi azt. Örök életerőkkel csak az új-jézusi ember élhet. De beidegzett régi ideiglenes életerőink is mindhalálunkig mindig újra jelentkeznek.
-Ezt látjuk Péternél is, amikor kiderül: van úgy, hogy a gránitban is kétely támad. Mindjárt Péterré nyilvánítása után, Jézus jelenti nekik eljövendő szenvedéseit és erre Péter felkiált: „Mentsen Isten, Uram, nem eshetik ez meg tevéled!” – Mire Jézus előbbivel ellentétes igéje feddi őt: „Távozz tőlem, Sátán, mert nem gondolsz isten dolgaira, hanem csak az emberi dolgokra” (Máté 16,23). Íme, a kereszthaláltól eltántorítani akaró Péter legjobb indulata. A Szent Lélek magasságából a Sátán mélységéig zuhant – Jézus szerint – a péteri Kőszikla ember! S később megingott a hullámok hátán (Máté 14,30). Háromszor megtagadta a rettentő éjszakán Mesterét s csak bűnbánata révén maradhatott meg a kegyelemben.
„Kakas szaván remény fakad,
A tengerárra csend borul,
S az Egyház sziklaszál-feje
Bűnét siratni elvonul.„
(Szent Ambrus: A kakasszóra)
A már legendás „Quo vadis” jelenet szerint is menekül a szenvedés elől, de a Krisztus-jelenés nyomán visszatér Rómába, mártiriuma színhelyére.
– Ez mutatja óemberének rövidzárlatait, új emberének titkát és győzelmeit. – Előre mindig őszintén fogadkozott, aztán alapvetően elbukott. Miért? – Mert a saját Jézusba vetett hitében hitt és nem magában Jézusban!! – De a győzelmes új élet alapja sosem lehet a – bármely őszinte – szubjektív hitbizonyosság, hanem mindig csak az Ige és Lélek által garantált Krisztus-bizonyosság. Solus Christus! Ha egyedül Krisztusban bízik, Ő felemeli, megbízza, atyjafiai erősítésével, a gyülekezeti bárányok legeltetésével. Végül mártirhalála alkalmával, Néró cirkuszában, végső kívánsága ez: „Fejjel lefelé feszítsenek keresztre, mert nem vagyok méltó, hogy úgy haljak meg, mint a Mesterem!” – Így nyer főapostolként üdvöt, megvallva: „Örök kősziklára állva a lelkem megpihen”.
758. dicséret: Az Isten Bárányára… (a régi énekeskönyvben: 459. dicséret)
