Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 3. részének 16. verse:
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
„Egyszülött” Fiát adta. Ez az egyszülött kifejezés, mint ilyen, a páratlanságot jelenti. Az egyetlen-szerűséget, az egyedülálló mivoltot: hozzá hasonló nincs, nem volt, nem lett, és nem is lesz. Ma már keresztyén egyház Biblia-tudósai, sőt az elfogulatlan világi tudósok is ezt az egyetlenszerűséget nem régi keresztyén dogmatikai tételekre alapozzák (bár azok is hitbéli meggyőződésből származtak) de ma már sokkal megbízhatóbb alapunk erre a Bibliának történetkritikai vizsgálata. Ezeknek is egyik legnagyszerűbb vezetője volt Albert Schweitzer. Már ő is meglátta, hogy a lényeget tekintve Jézus életrajzát az evangéliumok alapján megalkotni nem lehet, mert itt hitbéli bizonyságtételekről van szó. Azóta azonban a legélesebb, a leghatalmasabb kritikával is kiderültek a minimális, de megdönthetetlen alapok, amelyek szerint tudjuk mit jelent az, hogy Jézus Istennek egyszülött Fia, Aki egyedülálló, Aki egyetlen-szerű, hasonlíthatatlan a maga Istennel való kapcsolatában, és ezt árasztja tovább az üdvtörténet és az évezredek folyamán minden idők minden hívő lelkére.
Az egyik, amit a legkritikusabb elme is el kell hogy ismerjen, Jézus Istennel való kapcsolatának egyetlenszerűségére vonatkoztatva: az „Ámen” szó! Míg minden próféta, minden előtte lévő kijelentést adó ember csak úgy szólhatott Isten nevében: „azt mondja az Úr”, és az Úr nevében prédikált és a végén befejezte ezzel, hogy: úgy legyen, „ámen” – addig Jézus így kezdte beszédeit: „bizony, bizony”, és ez azt jelenti: „ámen, ámen, azt mondom néktek”. Tudatosan és nyilvánvalóan és minden kritikát állóan jelzi ez, hogy Jézus ott kezdi igehirdetését, Istennel való kapcsolatának felvételét, Isten gondolatainak és igéinek megszólaltatását, ahol a legutolsó, legnagyobb próféták is befejezik. Azok emberek voltak, akik kijelentést vettek Istentől emberi úton az Isten kegyelmének az áldása nyomán, de Ő, Istennel való közvetlen kapcsolatában azonnal így kezdi: „ámen, ámen, ezt mondom néktek!” A próféták csak közvetítőkön keresztül vehettek üzenetet Istentől, ha kellett, a Lélek közvetítésén, ha kellett közvetítésén, ha kellett álmokon, ha kellett; jelenéseken keresztül. De Jézus közvetlenül vette ezt: „Én és az Atya egy vagyunk!” Amikor az éjszakát az Istenhez való imádkozásban töltötte el, ez a közvetlenség áradt Róla Istennel való teljes egységben; akkor is, amikor Igét hirdetett, akkor is, amikor mind a két keze tele volt az irgalom csodáival, akkor is, amikor egy tekintet Péterre elég volt ahhoz, hogy megtérést munkáljon, akkor is, amikor egy érintés a vérfolyásos asszony részéről elég volt arra, hogy elálljon vérének folyása és meggyógyuljon; amikor egy szó elég volt arra – „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, csak szólj egy szót és meggyógyul az én szolgám!” -, hogy a gyógyulás emberileg rendkívüli, istenileg magától értetődő csodája bekövetkezzék.
A másik magától értetődő, és minden kritikát álló kijelentés arról, hogy Jézus egyedülálló kapcsolatban állt Istennel: az „ANI HU” arám kifejezés, amelyet a mi magyar Bibliánkban így olvasunk: „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek… én pedig – de én! – ezt mondom néktek”. Tehát a legmagasabb Jahve-kijelentéseket, az Úrtól jövő kijelentéseket, amelyek Mózesen keresztül jönnek, amelyek továbbra is állandó részei a Bibliának, az újszövetségi Szentírásnak, így a tízparancsolatot is egészen új, isteni magyarázatokkal látja el. – Valóban tökéletesen új világot tár fel a vallástörténet, a szellemtörténet, a világtörténet folyamán. Nem úgy, hogy a gondolatok voltak teljesen újak, olyanok, amelyeket más világvallások alapítói semmilyen szempontból nem mondtak volna még. De mégis: új hangot, új színezetet, sokszor éppen a tökéletességet jelentő áthangolást kapták mneg, és az ő személyétől nyerték a teljes isteni végérvényes hitelesítést az Ő felülmúlhatatlan kijelentései, örök igéi.
372. dicséret: Mennyei Ige, jelenél… (a régi énekeskönyvben: 309. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/mennyei-ige-jelenel?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
