Áldás, békesség!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Márk evangéliuma 4. részének 35-41. versei
Mai újszövetségi igénk: Márk evangéliuma 4. részének 35b. verse:
„Menjünk át a túlsó partra.”
Joó Sándor lelkipásztor (Budapest, Pasarét) gondolatai:
A galileai tavon éppen olyan hirtelen, váratlanul jön a vihar, mint a Balatonon; rázúdul a vízre és az elébb még sima víztükör haragosan csapkodó hullámokban törik széjjel. Jaj annak, akit kint a vízen ér! Így szoktak jönni az élet viharai is. Akkor lep meg a kísértés ereje, amikor nem is gondoltunk rá. Így jön a szomorúság is. Mit sem sejtő békességben él valaki egy boldog otthonban, és egy óra múlva talán a legdrágább szerettének a holtteste fölött sír. Vagy egy jó barát, akiben megbízunk, akiről sohasem gondoltuk volna, hogy visszaél a bizalommal, cserben hagy. Vagy valamiféle reménységünk egyetlen éjszaka alatt úgy elhervad a kezünk között, mint a virág, mikor fagy éri.
A Balatonon a vihar közeledtére viharágyú, vagy éjjel jelzőtűz figyelmeztet. Az élet viharait olykor semmi figyelmeztető előjel, vészjelző nem vezeti be. Kopogtatás nélkül, bejelentés nélkül is meglephet, a legváratlanabb időben. Legjobb hát minden pillanatban készen lenni az ilyen eshetőségre.
Tehát a vihar éppúgy rátör a Krisztussal együtthaladó emberre, mint bárki másra. Sőt! – Ebben a történetben éppen az feltűnő, hogy mielőtt elindultak volna a kis csónakkal a túlsó part felé, a víz nyugodt, az idő derült volt. És mintha csak haragudtak volna a szél meg a hullámok a kis csapatra, mert amint eltávolodtak a parttól jó messze; akkor tört rájuk a vihar. És ennek is van valami szimbolikus jelentősége, mégpedig az, hogy aki a maga életének a hajójába beveszi Jézust és az Ő utasítása szerint kezd haladni a túlsó part felé, az el lehet készülve rá, hogy ha eddig nem is, de ezután nem lesz sima a víz körülötte.
„Menjünk át a túlsó partra” – mondja Jézus a tanítványoknak. És ma is így hív. A keresztyén élet nem egyéb, mint elindulás Jézussal együtt a túlsó part, az örökkévalóság felé. És eközben nagyon ritkán evezhetünk békés vizeken. Pál apostol is arra intette a kis-ázsiai gyülekezeteket, hogy tartsanak ki a hitben, mert bizony „sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk” (ApCsel 14,22). Ha valaki meg akarja tapasztalni, mi az élet igazi vihara; induljon el csak Jézus után. A bibliai gazdag ifjú olyan békés, önmagával megelégedett volt mindaddig, míg egyszer összetalálkozott Jézussal. És Jézus egyetlen szavára, ami a szívét találta el, egyszerre felborult benne minden, vihar támadt benne. Aki komolyan akarja venni Jézus követését, azt, hogy tagadja meg magát, az egyszerre úgy érzi, mintha állandóan szembeszéllel, csapkodó hullámok közt evezne, szakadatlanul küszködve az ágaskodó régi természetével. És aki meg-nem alkuvó módon meri képviselni Isten országát és annak igazságát egy nem hívő világban: előbb-utóbb meglátja majd, milyen vihar tör ki körülötte! Akit keresztyén ember létére sohasem csapott még meg ennek a viharnak a szele, az nézzen sürgősen utána, hogy ott van-e egyáltalán élete hajójában Jézus Krisztus?!
290. dicséret: Vezess Jézusunk, s véled indulunk… (a régi énekeskönyvben: 434. dicséret)