Napi ige

Áldás, békesség!

Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 20. részének 27. verse:

„Azután így szólt Tamáshoz (Jézus): Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.”

dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:

Tamás a kételkedő apostol. Ez a kételkedés a legmélyebb értelemben az Istennel egészen együtt rezdülő teljes hit hiányából fakadó hitetlenség eredménye. Ezért mondja Jézus a magához sebek érintésére hívott Tamásnak: „ne légy hitetlen, hanem hívő.” – De vannak nem felszínesebb, hanem a gyakorlati élethez és lélekhez közelebb álló formái a kételkedésnek, amelyek nélkülözhetetlenek, mert nélkülük a hit helyett a hiszékenység állapotába jutunk és rendkívüli megpróbáltatások hitetlen részesei leszünk. A hétköznapi kételkedés a megbízható megbizonyosodás nélkülözhetetlen eszköze. Ha egy pályaudvaron megkérdezem: Melyik vonat indul Győrbe, s valaki így szól: azt hiszem, a második vágányon álló, – akkor az „azt hiszem” állításnak nem hiszek, tovább érdeklődöm a hiteles bizonyosság eléréséig.
– Ám a komoly lelki-szellemi örök élet-halál kérdésekben sem lehet azonos értékű a kritikátlan elhivés a mindent megpróbáló, a jót megtartó hit aktusával. Ha Isten közvetlenül „halk és szelíd hang” igéjében döntően jelenti magát egy léleknek (1Kir 19,12), nincs helye kétkedésnek, az azonnali engedelmesség kötelező: „Ne félj, csak higgy!” (Márk 6,36); „Evezz a mélyre!” (Lukács 5,4). – De Isten Igéje és Lelke legtöbbször nem közvetlen kijelentéssel közeledik a bűn-halál miatt és által a Tőle mélyen elidegenedett világhoz, mert ebből legtöbbször vakhitű fanatikus elfogódottság lesz, amely világveszedelmet rejt magában.
Isten Krisztus-igei embersége sokszor lépésenként ezen az emberséges módon közeledik kijelentésével az emberek sokaságához, s annak elfogadásában hármas aktus vár mindenkire: az egyéni vizsgálódás, a kételkedni tudás és a személyes meggyőződésre jutás. Az egyéni vizsgálódásban fel kell mérni, hogy a teremtő-Isten kezéből kikerülve egyéni sajátságaim szerint milyen emberré lehetek a Megváltó Úr követésében. A kételkedni tudásban le kell mérnem az önmagam és az igei tanúságtevők hitelességét és problémáit. A személyes meggyőződésben végül az Isten akarata szerinti Krisztus követés rám vonatkozó dinamikus gyakorlatát kell kialakítani.
– Sem az ihletéses kételkedés-mentesség, sem a hétköznapi vagy mélyebbre hatoló kételkedni tudás nem ad mentséget a cinikus kételkedésre, amikor valaki öncélúan kételkedik azért, hogy semmilyen önfeláldozó elkötelezettséget ne vállaljon!
– Ami már most Krisztus feltámadásának egyetlenszerű eseményét illeti, ez először mindenki előtt „üres beszédnek tűnt” (Lukács 24,11). Az egyedülálló esemény könnyelmű elhivése önmagában véve semmiképp nem volt tanácsos és magától értetődő. E hit egyetlen indoka Krisztus szenvedés jelentéseinek állandó záró igéje volt: „harmadnap feltámadok”. Ezt a halálból feltámasztó Krisztusnak el kellett volna hinni és bízni Benne mindenestől, aki a „feltámadás és élet és aki őbenne hisz, ha meghal is él” (János 11,25). De a Krisztus-jelenésekig ezt a hitet is mindenki elmulasztotta. – A nyitott sír és az angyalok látása csak ez igék irányában gondolkodásra és csodálkozásra indította a tanítványokat. De a tíz tanítvány is a Krisztus-jelenés révén lett hívő, látva a sebekről, hogy a Megfeszített él! Tamás ekkor hiányzik közülük s a gyülekezetből elmaradás eredmény az élő Krisztusban való hit hiánya. Csak ha érintheti a szegek és a dárda sebhelyeit – mondja, akkor tud hinni. Igen, Nagypéntek Húsvét nélkül csak pogány teofánia. Látni kell, hogy a Megfeszített él! Ezt Jézus meg is mutatja, de kijelenti: Ne egy rendkívüli látás vezessen a hithez, de az igei hit a látáshoz! „Boldogok, akik nem látnak és hisznek” (János 20,29).
– Tamás megérti ezt. Nem érint, hanem leborul: „Én Uram és én Istenem!”
– Ez a győzelmes húsvéti hit; ami őt Indiáig érő apostoli misszióig szárnyaltatta. Minket pedig üdvözít örökké.


449. dicséret: Jézus vigasságom… (a régi énekeskönyvben: 294. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezus-vigassagom?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing

Korábbi igék

2026. február 20

Áldás, békesség! Mai ószövetségi igénk: Zsoltárok könyve 142. zsoltár 2-4. versei: „2, Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan könyörgök az Úrhoz.3, Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat.4, Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat. Tőrt vetettek nekem az ösvényen,

Tovább olvasom »

2026. február 19

Áldás, békesség! Mai ószövetségi igénk: Ezékiel könyve 37. részének 1. verse: „Az Úr megragadott engem; elvitt engem az Úr lélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal.” dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai: Ezékiel próféta nevének

Tovább olvasom »

2026. február 18

Áldás, békesség! Mai újszövetségi igénk: János apostol első levele 4. részének 16. verse: „És mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki e szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” Kováts

Tovább olvasom »

2026. február 17

Áldás, békesség! Kedves Testvérek! Mai ószövetségi igénk: A Tízparancsolat ötödik parancsolata (2 Mózes 20:12) „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!” John R. W. Stott gondolatai: Az ötödik parancsolat még

Tovább olvasom »

2026. február 16

Áldás, békesség! Mai újszövetségi igénk: Pál apostol Korinthusiakhoz írt második levele 9. részének 7. verse: „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül, vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.” dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér)

Tovább olvasom »

2026. február 14

Áldás, békesség! Mai ószövetségi igénk: A Tízparancsolat negyedik parancsolata (2 Mózes 20:8-11.) „8, Emlékezzél meg a nyugalom napjáról és szenteld meg azt!9, Hat napon át dolgozz és végezd mindenféle munkádat!10, De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalom-napja.

Tovább olvasom »