Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 5. részének 17. verse:
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.”
Nagy Lajos lelkipásztor (Mckeesport, Pennsylvania) gondolatai:
Gondolatban járjuk csak végig még egyszer a Tízparancsolat mezejét. Figyeljük meg, hogy Istennek gondja volt arra, hogy az élet minden területére tanácsot adjon. Elmondta a törvényében, hogy mi a jó és mi a gonosz, mit kell cselekednem és mit nem szabad tennem. Mi olyan gyarló emberek vagyunk, hogy a törvény ismerete nélkül egyszerűen nem tudnánk, hogy mi a bűn. (Róma 7,7). Isten akaratát a törvényben fejezte ki és elmondta nekünk, hogy mit kíván tőlünk. Ezt a törvényt beírta a szívünkbe; lelkiismeretet mindenkinek adott az Isten. Mi nagyon sokszor tudjuk, mi a jó és a gonosz, de hogy biztos ismeretünk legyen a helyes útról, a keskeny útról, a szoros kapuról és arról, hogy hol kezdődik a Sátán birodalma s mikor esem fogságába, adta a törvényt, amellyel biztosan vezet földi zarándok utunkon. Ó, milyen fájdalmas elismerni, hogy az egy igaz élő és bűntől, nyomorúságtól szabadító Isten helyett a szívünket más istenek foglalták el, hiába intett az Isten, hogy magunkat csaljuk meg. Nekünk jobban kellett a saját bálványunk, mint az élő Isten. Azt a felséges Istent, akinek Igéjében, Szent Fiában kijelentette Magát, nem a hit és engedelmesség útján, lélekben és igazságban imádtuk, szentséges nevét sárba tapostuk és megszentségtelenítettük. Ünnepnapjait elloptuk, Igét nem hallgattunk, a sákramentumokban nyújtott kegyelmi ajándékok nem kellettek. Nem ismertük az általa teremtett rendet. Ellene és törvénye ellen lázadtunk. Kemény szívünkkel nem szerettük még a nagy ajándékul s néha próbául adott szülőket sem. Bűnös lélekkel pusztítottuk az életet, nem csak fegyverrel, hanem haragos szívvel, gonosz kívánsággal és bűnös nemtörődömséggel. Beszennyeztük a lelkünket, a testünket, amit Ő a Szentlélek templomának tartott és parázna vágyak égették ki lelkünkből a tiszta és szent gondolatokat. Hiába tiltotta, minden mód és út jó volt, hogy magunk gyarapodjunk, mit törődtünk mi azzal, hogy nem csak a felebarátot, hanem magát az Istent is meglopjuk. Semmi sem volt szent előttünk; megloptuk a felebarátaink jó hírnevét, akkor volt boldogságunk, ha másnak kárt okozhattunk, fellázadtunk az igazság Istene ellen és a hazugság fejedelmének adtuk bérbe az áldásul kapott nyelvünket. Gonosz, önző vágyainkkal minden határt átléptünk, mindenki virágos kertjét letapostuk s gonosz szívünkből a gonoszság légióit szabadítottuk rá a világra és embertársainkra. Pedig Isten szent kezét a törvényében rátette a szívünkre.
Vigyázz rá, senki se foglalja el az Ő trónját. Gonosz, dőre vágyak helyett a szeretet meleg fészke legyen, mert csak a szeretet töltheti be a parancsolatokat. Ekkor a Szentlélek kézen fog és elvezet Jézushoz. Te nem tudtad a törvényt megtartani, de van Valaki, aki megtartotta helyetted. Ez az Egyszülött Fiú, az élő Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus. A Tízparancsolat, amely eddig vádolt, most elindította az eltévedt, tékozló fiút hazafelé, az atyai hajlék felé.
238. dicséret: Eltévedtem, mint juh… (a régi énekeskönyvben: 215. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/eltevedtem-mint-juh
