Napi ige

Áldás, békesség!

Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 20. részének 27. verse:

„Azután így szólt Tamáshoz (Jézus): Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.”

dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:

Tamás a kételkedő apostol. Ez a kételkedés a legmélyebb értelemben az Istennel egészen együtt rezdülő teljes hit hiányából fakadó hitetlenség eredménye. Ezért mondja Jézus a magához sebek érintésére hívott Tamásnak: „ne légy hitetlen, hanem hívő.” – De vannak nem felszínesebb, hanem a gyakorlati élethez és lélekhez közelebb álló formái a kételkedésnek, amelyek nélkülözhetetlenek, mert nélkülük a hit helyett a hiszékenység állapotába jutunk és rendkívüli megpróbáltatások hitetlen részesei leszünk. A hétköznapi kételkedés a megbízható megbizonyosodás nélkülözhetetlen eszköze. Ha egy pályaudvaron megkérdezem: Melyik vonat indul Győrbe, s valaki így szól: azt hiszem, a második vágányon álló, – akkor az „azt hiszem” állításnak nem hiszek, tovább érdeklődöm a hiteles bizonyosság eléréséig.
– Ám a komoly lelki-szellemi örök élet-halál kérdésekben sem lehet azonos értékű a kritikátlan elhivés a mindent megpróbáló, a jót megtartó hit aktusával. Ha Isten közvetlenül „halk és szelíd hang” igéjében döntően jelenti magát egy léleknek (1Kir 19,12), nincs helye kétkedésnek, az azonnali engedelmesség kötelező: „Ne félj, csak higgy!” (Márk 6,36); „Evezz a mélyre!” (Lukács 5,4). – De Isten Igéje és Lelke legtöbbször nem közvetlen kijelentéssel közeledik a bűn-halál miatt és által a Tőle mélyen elidegenedett világhoz, mert ebből legtöbbször vakhitű fanatikus elfogódottság lesz, amely világveszedelmet rejt magában.
Isten Krisztus-igei embersége sokszor lépésenként ezen az emberséges módon közeledik kijelentésével az emberek sokaságához, s annak elfogadásában hármas aktus vár mindenkire: az egyéni vizsgálódás, a kételkedni tudás és a személyes meggyőződésre jutás. Az egyéni vizsgálódásban fel kell mérni, hogy a teremtő-Isten kezéből kikerülve egyéni sajátságaim szerint milyen emberré lehetek a Megváltó Úr követésében. A kételkedni tudásban le kell mérnem az önmagam és az igei tanúságtevők hitelességét és problémáit. A személyes meggyőződésben végül az Isten akarata szerinti Krisztus követés rám vonatkozó dinamikus gyakorlatát kell kialakítani.
– Sem az ihletéses kételkedés-mentesség, sem a hétköznapi vagy mélyebbre hatoló kételkedni tudás nem ad mentséget a cinikus kételkedésre, amikor valaki öncélúan kételkedik azért, hogy semmilyen önfeláldozó elkötelezettséget ne vállaljon!
– Ami már most Krisztus feltámadásának egyetlenszerű eseményét illeti, ez először mindenki előtt „üres beszédnek tűnt” (Lukács 24,11). Az egyedülálló esemény könnyelmű elhivése önmagában véve semmiképp nem volt tanácsos és magától értetődő. E hit egyetlen indoka Krisztus szenvedés jelentéseinek állandó záró igéje volt: „harmadnap feltámadok”. Ezt a halálból feltámasztó Krisztusnak el kellett volna hinni és bízni Benne mindenestől, aki a „feltámadás és élet és aki őbenne hisz, ha meghal is él” (János 11,25). De a Krisztus-jelenésekig ezt a hitet is mindenki elmulasztotta. – A nyitott sír és az angyalok látása csak ez igék irányában gondolkodásra és csodálkozásra indította a tanítványokat. De a tíz tanítvány is a Krisztus-jelenés révén lett hívő, látva a sebekről, hogy a Megfeszített él! Tamás ekkor hiányzik közülük s a gyülekezetből elmaradás eredmény az élő Krisztusban való hit hiánya. Csak ha érintheti a szegek és a dárda sebhelyeit – mondja, akkor tud hinni. Igen, Nagypéntek Húsvét nélkül csak pogány teofánia. Látni kell, hogy a Megfeszített él! Ezt Jézus meg is mutatja, de kijelenti: Ne egy rendkívüli látás vezessen a hithez, de az igei hit a látáshoz! „Boldogok, akik nem látnak és hisznek” (János 20,29).
– Tamás megérti ezt. Nem érint, hanem leborul: „Én Uram és én Istenem!”
– Ez a győzelmes húsvéti hit; ami őt Indiáig érő apostoli misszióig szárnyaltatta. Minket pedig üdvözít örökké.


449. dicséret: Jézus vigasságom… (a régi énekeskönyvben: 294. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezus-vigassagom?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing

Korábbi igék

2026. február 13

Áldás, békesség! Mai ószövetségi igénk: Zsoltárok könyve 90. zsoltár 17. verse: „És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jókedve mirajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!” dr. Ecsedy Aladár lelkipásztor (Tahitótfalu)

Tovább olvasom »

2026. február 12

Áldás, békesség! Olvasásra ajánlott igeszakasz: Máté evangéliuma 15. részének 21-28. versei Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 15. részének 28. verse: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.” dr. Hegedűs Loránt

Tovább olvasom »

2026. február 11

Áldás, békesség! Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 18. részének 29-30. versei: „29, Ő pedig azt mondta nekik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért,30, hogy ne kapná vissza sokszorosát

Tovább olvasom »

2026. február 10

Áldás, békesség! Mai ószövetségi igénk: A Tízparancsolat harmadik parancsolata (2 Mózes 20:7) „Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!” John R. W. Stott gondolatai:

Tovább olvasom »

2026. február 09

Áldás, békesség! Mai ószövetségi igénk: Zsoltárok könyve 55. zsoltár 7. verse: „Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék?” dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai: Messze van tőlem az én kedves,

Tovább olvasom »

2026. február 07

Áldás, békesség! Mai ószövetségi igénk: A Tízparancsolat második parancsolata (2Mózes 20:4-6) „4. Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak.5. Ne imádd és ne tiszteld azokat,

Tovább olvasom »