Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol Tituszhoz írt levele 2. részének 11-12. versei:
„11, Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek,
12, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk a világban.”
Joó Sándor lelkipásztor (Budapest, Pasarét) gondolatai:
Pár nappal ezelőtt volt nálam valaki a lelkészi hivatalban és elpanaszolta sok búját-baját, ami az utóbbi napokban szakadt rá. Elmondta, mennyi bosszúsága van a lakással, a mester-emberekkel, mennyi kellemetlensége a szomszédokkal, saját maga egészségi állapotával, hogy felgyülemlett a gondja, baja éppen az ünnepekre és a végén felkiáltott: Hát ez a karácsony?
Atyámfiai! Sokan még mindig nem tudják valójában, hogy mi a karácsony. Nos, ebben a mai igében benne van a karácsony egész lényege. Igen, a karácsony az a szent csoda, hogy „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” és ami ebből gyakorlati következményként reánk hárul, hogy „arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk a világban.”. Ha ezt igazán megértjük, akkor mindenképpen jó karácsonyunk lesz. És én azt szeretném, ha mindnyájunknak jó karácsonya lenne, ezért nem is akarok egyebet, mint ezt az igét jól megértetni veletek.
Kegyelem! Milyen mérhetetlen mélységű szó ez! Még mélyebb, mint a szeretet! A szeretet bár jöhet csak az egyik oldalról is, mégis viszont-szeretet nélkül tehetetlen. Nem tud teljes pompájában kivirágzani, nem tudja magát adni. – A kegyelem viszont mindig csak az egyik oldalról jön. Nem is lehet viszont-kegyelemmel viszonozni. Ez éppen a lényege. Nem kér semmit, csak ad! Mindent ad. Egészen önmagából él és egészen a másikért. Nincs nagyobb, mint Isten kegyelmével megáldva lenni. Istennek ez a kegyelme jelent meg! Kijött a kegyelem. Én nem tudom, hogy a többi bolygón, meg a többi naprendszer bolygóin miként van élet és milyen az, de egy bizonyos: ezen a mi bolygónkon, ezen az oly sok ártatlan vérrel, undok bűnnel, rengeteg hitványsággal bemocskolt darabján a mindenségnek, amelyen szinte érezhetően is átok alatt, isteni harag súlya alatt szenved az emberi élet, ezen a Földön: megjelent a kegyelem! Az isteni kegyelem! Megjelent! Tehát változtatni már nem lehet rajta. Megkérdezésünk nélkül, szuverén teljhatalmából cselekedett Isten, amikor e földön megjelentette az Ő kegyelmét. Ezt az isteni tényt sem emberi engedetlenség, sem kétségbeesés, sem atombomba, sem semmi egyéb erő visszacsinálni nem tudja!
A kegyelem itt van! Megjelent!
És ez nemcsak egy szép elmélet, amit emberek gondoltak ki maguknak. A kegyelem megjelenése nem mitológiai misztériumjáték, hanem – és éppen ez a csodálatos benne – történeti tény! Isten kegyelme egy élő személyben jött el hozzánk, a kegyelem egy történelmi személyiségként jelent meg a Földön, testünkből és vérünkből való emberi személlyé lett köztünk. A kegyelem megjelenése nem valamiféle mennyei látomás, hanem földi történés, olyan gyermekszületés, amely a rendes emberi történelem menetében fordult elő. Nem valamikor és valahol, valami bizonytalan megfoghatatlanságban történt, hanem a térképen ma is ismert Betlehemben és a profán történelemből is ismert Augustus római császár idejében.
202. dicséret: Kegyes Jézus, itt vagyunk… (a régi énekeskönyvben: 164. dicséret)
