Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 5. részének 13. verse:
„Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.”
Szarka László lelkipásztor (Nagyhalász) gondolatai:
Só nélkül ízetlen az étel. Lehet benne minden, de a legtöbb kalóriát tartalmazó étel is ehetetlen, ha nincs benne só. A világon minden lehet, a családi életben is minden lehet: jó fizetés, sok pénz, egészség… de ha nincs benne Krisztus jó íze – ha nincs benne szeretet és a tartós hűség – a békesség és a jóság jó íze – akkor ízetlenné lesz, ehetetlenné, élvezhetetlenné lesz. Krisztus azt mondja: „Ti vagytok a föld sója.” Ez azt jelenti, hogy nincs más, ami megízesíthetné a földi életet, csak a Krisztustól jövő és a Krisztus iránti szeretet. Az Istentől sugárzó jóság és gondviselés bizonyossága az, hogy nem vagyok árva mert Isten velem van, hogy az örök élet reménye vesz körül, mert nem fejeződik be semmi a halállal. A megbocsátás melegségéről, a sugárzó mennyei erőről Krisztus azt mondja, hogy mindezek mi magunk vagyunk. „Ti vagytok a föld sója.” Nincs más só, nincs más íz az evangéliumon és az evangéliumot hordozó embereken kívül, ami megízesítené a világ életét. De vajon igazán a világ sója, Krisztus jó íze vagyunk ebben a világban? Vajon mindig azok vagyunk? Vajon Krisztus sója az egész gyülekezet? És vajon mindig az?
Krisztus azt mondja, hogy a só megízetlenülhet, vagyis megízetlenülhet az ember élete, az egyház élete, a gyülekezet élete. Mi történik akkor, ha a Krisztus sója nem lesz jelen a világban? Ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg, nem jó azután semmire, csak hogy kidobják és eltapodják az emberek. Ez azt jelenti, hogy két lehetőség van előttünk: vagy vállaljuk Krisztus ízét, vagyis az Ő akaratát, az Ő jóságát és a szerinte való életet, vagy nem. De nem hivalkodó, hanem valós és igaz keresztyén élettel. Ha igazán tudunk szeretni és megbocsátani, hinni és jónak lenni, ha igazán tudunk Krisztus szerint élni és bűnbánóan örökösen hozzá térni, megváltozni és az Ő jóságát sugározva az Ő életét hordozni ebben a világban, ha csakugyan komoly hitünk és szeretetünk lesz: akkor nélkülözhetetlenek leszünk.
Ebben az Igében benne van megmaradásunk, elvetettségünk lehetősége. Ez a jövendőnk kérdése. Nem azt mondja itt Krisztus, hogy ti próbáljatok meg só lenni és én majd várok addig, amíg azok lesztek. Nem ti döntitek el, hogy lesztek-e és mennyiben lesztek só. „Ti vagytok a föld sója.” – mondja Krisztus . ennek rendeltelek benneteket, ezért hívtalak titeket, hogy beteljesítsétek ezt az igényt. Tudom, hogy nehéz sónak lenni, mert a sónak sok mindenen kell keresztül mennie, amíg ízesíteni tud. Először kifejtik a bányában, azután kövek közé teszik, és apróra őrlik, majd beleszórják az ételbe, ahol el kell tűnnie, el kell veszítenie önmagát, mert csak akkor tud igazán ízt adni. Az a só, amely nem hajlandó porrá őrletni, nem tud sohasem ízt adni.
624. dicséret: Emeljük Jézushoz szemünk… (a régi énekeskönyvben: 367. dicséret)
