Áldás, békesség!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Máté evangéliuma 8. részének 1-4. versei
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 8. részének 3. verse:
„Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: „Akarom. Tisztulj meg!” És a lepra azonnal letisztult róla.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
A bélpoklos a Hegyi beszéd Jézusa elé roskad annak a völgynek mélyén, ahova az Úr fentről megérkezik. Ő hirdeti: Jézus a völgyben épp úgy Úr, mint Jézus a hegyen, mert a Benne testet öltött isteni irgalom mindenütt érvényesül, ahol megnyílnak előtte. E völgy mélyének a mélye a bélpoklos legreménytelenebbül taszító állapota, melyből ide érkeznie nem lett volna szabad az ószövetségi mózesi törvények szerint. Ha vízért ment a lepratelepről, kezét szája előtt tartva kellett kiáltania: „Tisztátalan! Tisztátalan!” – hogy mindenki elkerülhesse őt. A tisztátalanító: fertőző és pusztító tisztátalanság emberévé tette minden betegét a bélpoklosság. Ez valóban a földi poklot jelentette minden embernek, akit e baj elért. Mindenki el is kergette volna ezt a szerencsétlent, aki Jézus és az őt kísérő hallgatók felé közeledett, – ha előzőleg meg nem ismerik az Urat úgy, „mint akinek hatalma van” – és nem egyedül Tőle várnak itt döntő megszólalást. És Jézus hallgatva megvárja a poklos Eléje roskadását és kérését: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem”! Ő most a tisztátalanság legpokolibb formáját is eltisztító megtestesült Kegyelemhez imádkozik – teljes hittel, amint azt Jézus azonnal észreveszi. – A bélpoklos számára – e kérés szerint – Jézus személyes Úr; akarata előtt nincs lehetetlen; – kegyelmét csak kérni lehet, követelni soha – még árnyalatilag sem; de e kérés nem veszhet el általánosságban, csak merészen önmagát ajánlhatja fel az imádkozó az imameghallgatás telitalálatos célpontjának. Önkényről, érdemről még gondolatban sem lehet szó, csak eleven halálból megmentő szeretetről és annak hívő elfogadásáról. E hit egyetlen nehézsége, hogy nincsen benne semmi nehézség.
A kegyelemnek is elég volna egy puszta igei szó, a gyógyításhoz, de a beteg hitének teljessé válásához Ő még ad egy gesztust: „megérintette őt” – az érinthetetlent! Nem csak hallható, de tapintva érezhető lesz az ige, mint később az összpontosított Úrvacsorában. Ez a lehajló testet öltés mondhatatlan többlete. Utána már nem lehet nem hinni a kijelentést: „Akarom, tisztulj meg!” – És nem a poklos tette tisztátalanná Jézust, hanem Jézus tisztította meg a poklost. Az elsőt a pokoli Gondolkodó tartotta (volna) természetesnek, az utóbbit az égi Gondolat. Éspedig: „azonnal”. A sátáni tisztátalanság évei után egyetlen kegyelmi tisztító pillanat!!
Ez a koncentrált üdvtörténeti időszámítás. Legyünk készek a kegyelem pillanatainak meglepetéseire.
– Utána: rajongás helyett a papnál megmutatkozás mózesi törvényét parancsolja Jézus. A rendkívüli ne legyen rendetlenné vagy épp rendellenessé, hanem illeszkedjék az élő Isten végtelen és örök harmóniájába.
742. dicséret: Légy csendes szívvel… (a régi énekeskönyvben: 270. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/legy-csendes-szivvel-es