Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 15. részének 12-13. versei:
„12, Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.
13, Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.”
Billy Graham lelkipásztor gondolatai:
A világ nagy része érzéketlen és közömbös az emberiség nyomorúsága és bajai iránt. Ennek jó részben az az oka, hogy nem születtek újjá; Isten szeretete még nem töltetett ki a szívükbe. Sok ember úgy beszél a szociális evangéliumról, mintha azt el lehetne választani az üdvösség evangéliumától. Az igazság az, hogy csak egy evangélium van. Az isteni szeretet, mint egy visszatükrözött napsugár, felragyog, mielőtt visszaverődik. Ha a Szent Lélek nem uralja úgy a szívünket, hogy Isten szeretetének a melegét befogadjuk, nem tudjuk úgy szeretni embertársainkat, ahogy kellene.
Jézus együttérző szeretettel sírt egy barátja sírja mellett. Megsiratta Jeruzsálemet, mert e város elveszítette a lelki dolgok iránti megbecsülését. Az Ő nagy szíve átérezte mások szükségét. Hogy hangsúlyossá tegye egymás iránti szeretetünket és ennek fontosságát, a régi parancsolatot módosította: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből… a felebarátodat, mint magadat” (Lukács 10,27). Assisi Ferenc a boldogság titkát fedezte fel, amikor így imádkozott:
Ó isteni Mester, add meg nekem, hogy ne azt várjam, hogy engem vigasztaljanak, hanem, hogy én vigasztaljak;
ne azt, hogy megértsenek, hanem hogy én értsek meg másokat.
Ne azt, hogy engem szeressenek, hanem, hogy én szeressek.
Mert azt kapjuk vissza, amit adunk;
Csak ha megbocsátunk, akkor kapunk bocsánatot; s csak a halálban születünk örök életre.
A magunk felett hullajtott könnyek a gyengeség jelei. A másokért hullajtott könnyek az erő jelei. Addig nem vagyok igazán érzékeny, amíg nem tudom megsiratni a tévelygőt s felemelni a bukottat. S addig nem tudhatom, mi az igazi boldogság, amíg meg nem tanultam, mit jelent együttérző szeretettel osztozni mások bánatában, bajában, szerencsétlenségében.
541. dicséret: Jövel Szentlélek Úr Isten… (a régi énekeskönyvben: 370. dicséret)
