Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 3. részének 17. verse:
„És hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
Az újszülöttek éppúgy hozzátartoznak Isten szövetségéhez és anyaszentegyházához, mint a felnőttek. Még senki sem állította, hogy az újszülött nem magyar, vagy nem német, hanem csak felnőtt korában dönt afelől, hogy magyar legyen, vagy német. Éppen ellenkezőleg: azáltal, hogy egy nép és nemzet közösségébe beleszületett, részese lett annak és a közösség minden javának, sötét, vagy derűs sorsának.
Kétségtelen dolog az is, hogy Krisztusnak a vére nem csak a felnőttekért hullott ki, hanem azokért is, akik most születtek, azokért is, akik még magzatok s azokért is, akik ezentúl fognak születni. Ennélfogva Isten a Krisztus vére által a bűnökből való váltságot és a hitet munkáló Szentlelket nekik is éppúgy ígéri, mint a felnőtt embereknek.
Ezért kell az újszülötteket megkeresztelni.
A megkereszteléssel azonban a szövetség megtartásának nagy ügye még nincs elintézve. El kell jönnie az időnek, amikor a megkeresztelt maga áll a gyülekezet elé, maga vallja meg Krisztusba vetett hitét, tesz bizonyságot arról, hogy mind életében, mind halálában egyetlenegy nyeresége a Krisztus s ígéri meg ünnepélyesen, hogy az Isten igaz egyházának holtig hűséges, engedelmes és áldozatkész tagja lesz.
Ez a konfirmáció.
A konfirmáció nem hoz új kegyelmi ajándékokat, nem is sákramentum, mert nincs hozzá kegyelmi ígéret kapcsolva: egyszerű következménye annak a ténynek, hogy újszülöttet kereszteltünk. Azt jelenti, hogy a megkeresztelt újszülött megismerte Istent, beszegődik Krisztus zászlaja alá, öntudatos tagjává vált az anyaszentegyháznak s ezért ünnepélyesen felvétetik a gyülekezet legbelsőbb közösségébe: az úri szent vacsorával élők társaságába. Ezért konfirmál minden komoly keresztyén ember. Ezért kell a konfirmációhoz bizonyos szellemi és erkölcsi érettség. Ezért nem szabad halogatni a konfirmációt túl a koron, amikor a serdülő ifjú vallást tehet a Jézus Krisztusba vetett hitéről. Ezért nem szabad olyan korán konfirmálni, amikor még a lélek nem elég érett a hit megvallására és a fogadalom letételére. A konfirmáció a fiatal életnek a legünnepélyesebb perce.Tele van szépséggel, ígérettel, örömmel, ifjúsággal, de benne foglaltatik a kereszt komolysága, a sátán hatalmának rettentő árnyéka, Krisztus vérének tüze és győzedelme; Nagypéntek és Húsvét ölelkezik benne.
Megfogadom, hogy a konfirmációt sokkal komolyabban veszem, mint eddig. Gyermekeim, hozzátatozóim konfirmációjára sokkal nagyobb gondot fordítok, a gyülekezet konfirmációi ünnepén megújítom a magam fogadását, megint igent mondok mindarra, amit Krisztus kíván tőlem és megint nemet mondok mindarra, amivel a sátán csábít vagy fenyeget; hogy újra lássam a megnyilatkozott egeket és halljam az atyai szót: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”
831. dicséret: Fel barátim, drága Jézus zászlaja alatt… (a régi énekeskönyvben: 471. dicséret)
