Áldás, békesség!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Bírák könyve 11. rész 29-40. versei
Mai ószövetségi igénk: A Prédikátor könyve 5. részének 4. verse:
„Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
Jefte az Istennek tett fogadalmát feltétlenül betartó győztes bíraként nyert hírnevet sokáig, a bibliai alapvető igei életigazság szerint egyáltalán nem megalapozott közvéleményben. A teljes Írásból ugyanis nyilvánvaló: „Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted.” E kérdéskör teológiáját a Prédikátor 5:1-6 és a Zsid 5:4 versek tartalmazzák.
– Enélkül az elhamarkodott és meggondolatlan, Istennek tett fogadalom problémaköre a pokoli Gondolkodó világába tartozik, amint a Bírák 11.29-40 versei ezt előadják a teljes kijelentés-történeti összefüggésben.
E fogadalom forrása nem az Istenben való hit és bizalom, hanem a csata előtti ijesztő, be nem vallott félelem az ellenséges leveretéstől és annak minden következményétől. Csak az Isten-félelem, sosem a sorstól való rettegés lehet Istenhez való bármilyen igaz viszonyunk alapja.
E fogadalom vágy-álomba merülő végpontja: a feltétlen győzelem minden áron való áhítása. Pedig semmilyen közéleti győzelmet nem lehet Istennél többre és Istent semminél nem lehet kevesebbre becsülni.
E fogadalom fő buktatója: a szerencsejátékká lefokozott kegyelem. Már nem is minimalizálja, de bagatellizálja Jefte Isten irgalmát, mikor győzelme esetén azt ajánlja fel áldozatul, ami (aki!) először jön eléje otthona kapujából, hazatérése alkalmával. Jószágra, rabszolgára gondolhatott, de leányára nem! E bizonytalanság bátorságnak tűnik először. De végül kiderül: e bizonytalanság: a pokol!
E fogadalom masszív, ördögi negatívuma: Isten igazi Isten-voltának félreismerése. Túl emberien magától értetődő ez az „Isten”, aki nem magától értetődően „egészen más”, mint mi vagyunk. Egészen más mivolta szentségét jelenti, mely ily áldozatot nem fogadhat el. Szentsége elleplezett dicsősége, mint újjáteremtő önfeláldozás, az újszövetségi kereszthalálig. És sosem puszta presztízs: „Legyen igazság, vesszen a világ”.
Jefte lányának nem kell és így nem szabad meghalnia, mikor Krisztus egyetlen áldozati halála váltja meg a világot.
És Jeftének nem fogadnia kell – így – Isten előtt, hanem feltétlenül imádnia kell Őt!
712. dicséret: Istenem, én, nagy bűnös ember… (a régi énekeskönyvben: 223. dicséret)