Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 12. részének 38-39. versei:
„38, Akkor újra megszólították néhányan az írástudók és a farizeusok közül: Mester, jelt akarunk látni tőled.
39, Ő pedig így válaszolt nekik: Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele.”
Joó Sándor lelkipásztor (Budapest, Pasarét) gondolatai:
A hit nem elméleti kérdés, hanem teljesen gyakorlati kérdés. És ez azt jelenti, hogy nem akkor kezdek el hinni, amikor például érzem Istennek valamilyen erőhatását az életemben. Hanem megfordítva. Nem akkor kezdek el hinni, amikor az elmémben kezd kivilágosodni valami Jézus isteni személyének titkáról, hanem amikor elkezdek Istennek élni. Amilyen mértékben merem vállalni a konkrét engedelmességet Jézusnak, olyan mértékben tapasztalom meg az Ő erejét a magam életében. Csak aki elismeri Jézust, az fogja megismerni Jézust. És ez a sorrend. Előbb elismerni magam felett az Ő isteni hatalmát, ezután jön a következmény; az, hogy megismerem, meg is tapasztalom magam fölött az Ő isteni hatalmát.
Érzitek már Testvérek, hogy miért marad el a mi életünkben sokszor a következménye egy-egy evangelizációnak, vagy egy igehirdetésnek, – még ha akármilyen megrázó erejű volt is? Azért, mert nálunk is az a baj, hogy mi nem azzal a szándékkal hallgatjuk Isten Igéjét, hogy az most cselekvésre indít bennünket, hanem valami más szándékból. Tiszteletreméltó, de ártalmatlan szándékból, például valaki lelki gyönyörködés szempontjából, vagy valami kellemesen langyos lelki fürdőzés szempontjából, ami nagyon jó dolog, csak nem ér semmit. Vagy azért, mert szeretnének valami mást hallani, mint amit mindig hallunk a világban és olvasunk az újságban. Valami szépet, magasztosat, nagyszerűt, amire úgy az elménkkel rábólintunk és azt mondjuk, hogy jaj de igaz, – és aminek semmi gyakorlati következménye nem lesz. „Aki cselekszi az Ő akaratát” – azt mondja Jézus. De csak: aki cselekszi! Aki a saját maga gyakorlati életében is meg akarja valósítani, de igazán akarja, és nem halogatja, hanem hozzáfog azonnal, az rá fog majd jönni, hogy kicsoda Jézus. Annak majd lesznek csodálatos tapasztalatai az életben arról, hogy Jézus valóban az, akinek hirdeti magát: Isten Fia, Megváltó.
Így érthető azután az, Testvéreim, hogy Jézus miért utasítja el olyan kemény szavakkal a farizeusoknak és az írástudóknak ezt a jel-kívánását. És miért mondja olyan furcsa keménységgel azt, hogy gonosz és parázna nemzedék vagytok, mintha azt mondaná: ti, akik mindig újabb és újabb élményeket akartok, mindig jelt kívántok, akik az én isteni hatalmamnak a bizonyítékát, a legitimációját akarjátok megkapni, ti ahhoz az embertipushoz tartoztok, aki nem cselekedni akar, hanem gyönyörködni. Ahhoz, aki nem akarja kiszolgáltatni a maga életét nekem, nem akarja alávetni a maga akaratát az én akaratomnak, ezért soha nem is fog eljutni igazán az Isten megismerésére, és az én megváltó hatalmam megtapasztalására. És mivel ti nem akarjátok kiszolgáltatni magatokat nekem,ezért vártok tőlem ilyen olcsó Krisztus-bizonyítékokat; olcsó Isten-élményben akartok részesülni, azt várjátok, hogy mint bűvész, produkáljam magam előttetek, és valami látványos dolgot műveljek, változtassam a köveket kenyérré, tegyek valami csodát, ami ellentétben áll a természeti törvényekkel, változtassam meg a világtörténelem folyását a ti kedvetekért… Na és ha megtenném, mi hasznotok lenne belőle? Talán elismernétek, hogy ez tényleg nagy dolog, talán még tapsolnátok is, de aztán szépen mennétek haza, mint egy varieté-előadásról és élnétek tovább, úgy, mint eddig. Mert az köztudomású, hogy egy varieté-előadáson való részévetltől még senki nem lett mássá, jobbá.
374. dicséret: Ó, népeknek Megváltója… (a régi énekeskönyvben: 302. dicséret)