Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 4. részének 49-50. versei:
„49, A királyi tisztviselő újra kérte őt: Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem.
50, Jézus erre így válaszolt: Menj el, a te fiad él. Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.”
dr. Körpöly Kálmán lelkipásztor (Szada) gondolatai:
Jézus gyógyításainak híre eljutott egy csöndes, aggodalmakkal teli betegszobába is. A galileai Kapernaumban élt Heródes királynak egyik magas rangú tisztviselője. Ennek egyetlen gyermeke halálos beteg volt. Az apa, amikor meghallotta, hogy Jézus a közeli Kánában van, elment Hozzá. Jézus belelát az apa szívébe. Látja, hogy gyermeke gyógyulásáért való aggodalom hozta ide, és nem üdvösséget keres Nála. Azért szól így hozzá: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.” Vajon nem ugyanazt kérdezhetné ma is tőlünk?
Az apát nem riasztják vissza Jézus szavai. A gyermekét féltő aggodalom sokkal nagyobb a szívében, minthogy megsértődnék. Mélységes alázattal könyörög Jézusnak: „Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem.”
Jézus ezekből a szavakból hitet hall kicsendülni. De még próbára akarja tenni ezt a hitet. És a próba nagyon kemény. Ennek az embernek az minden vágya, hogy Jézus elmenjen gyermeke betegágyához. Jézus megtagadja ezt a kívánságát. Nem megy el, hanem ezzel a szinte hihetetlen ígérettel küldi el: „Menj, a te fiad él”. Még csak orvosságot sem ad. S az ember mégis készséges hittel engedelmeskedik. Csodaváró hite Jézus szavaiban való feltétlen hitté lett. Semmit sem látott, mégis hitt. Hazasietett. Csak másnap ért haza. De otthon várta a boldog hír, hogy a fia meggyógyult, éspedig abban az órában, amikor elhitte Jézus ígéretét és hazaindult. A csoda megtörtént: a fiú meggyógyult.
De még nagyobb csoda történt az apával: mert Jézusnak hinni! Eljött hazulról szánalomra méltóan és nyomorultan, éppen úgy, mint ahogy mi tettük volna az ő helyében. Jézus a nyomorúság érzése helyett hittel ajándékozta meg. Amikor eljött hazulról a nagyvilágon semmi más nem érdekelte, csak egy betegszoba, benne egy betegágy, s a betegágyban édes kicsi fia. Ez emberileg nagyon is érthető. Most, hogy hazafelé megy, már úgy megy, mint aki előtt egy új, csodálatos világ tárta ki kapuit: a hit világa. Úgy jött el hazulról, mint aki egy kicsiny gyermek számára gyógyulást keres, és íme, az apa, az anya, a szolgák és szolgálók, az egész háza népe megtalálta Jézusban az üdvösséget, ezen felül a fiú is a gyógyulást. Ez a csúcspontja ennek a történetnek. Nem a fiú gyógyulása, hanem az az örömhír, melyen az angyalok is örvendeznek: „És hitt ő, valamint egész háza népe.” Egy ember hite egy egész ház népére kihat. Ha kihúzunk egy növényt a földből, azzal kihúzunk egy kis földet is, mely rátapadt annak gyökérzetére. Ez történik az Úr megváltottjaival is.
Annak az apának huszonnégy órát kellett várnia, míg megtudta, hogy nem hiába hitt. Lehet, hogy nekünk huszonnégy napot vagy huszonnégy hónapot, esetleg huszonnégy évet. De bármennyit kell is várnunk, a hiten múlik a beteljesedés!
208. dicséret: Jöjj, mondjunk hálaszót… (a régi énekeskönyvben: 167. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/joejj-mondjunk-halaszot
