Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Józsué könyve 1. részének 2. verse:
„Most azért indulj, kelj át a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok néktek.”
Csiha Kálmán püspök (Erdélyi Református Egyházkerület) gondolatai:
Azt mondta Isten Józsuénak, hogy: veled leszek és minden földet amelyet talpatok érint, nektek adom. Ott van, túl a Jordánon. A tiétek. De ahhoz át kell menni! Csak azt a földet adom, amelyet talpatok érint! Ha nem mentek át a Jordánon, és nem fogja érinteni a talpatok, soha nem lesz a tiétek! Nekünk is azt mondja Isten: Menjetek át a Jordánon a túlsó partra! Minden szívet, amelyet szívetek érint, nektek adtam. Ezernyi szív vár! De ha nem mentek át, ha gyávák lesztek hozzá, ha kényelmesek, és nem fogja érinteni a szívetek a többit, amely most üres vagy sötét, akkor az sohase lesz a tiétek. Menjetek át a Jordánon! Nektek adtam egy gyönyörűséges, szép országot, a mennyek országát – de a földi Magyarországot is, a gyönyörűségest -, benne minden szívet, amit szívetek érint. De ahhoz az kell, hogy érintse a szívetek, az kell, hogy átmenjetek a Jordánon!
Kicsit humoros történet: valamelyik lelkipásztor mondta el nekem egy evangelizációm idején, kisebb gyülekezet lelkipásztora volt. Megmaradt a templomépítés történetéből az, hogy nagy gond volt – nem is olyan nagyon régen építették a templomot -, mert nem volt anyagi fedezet az építésre. Hogy is tudják felépíteni a templomot? Sokat gyötrődtek vele, mindenfélét kerestek, pályázatot, meg mindent. Akkor kijött a gyűlésre az esperes, és azt mondta: „Kedves testvéreim! Jó hírem van a számotokra!” Megkérdezték: „Micsoda?” „Megvan a pénz a templom építésére!” „Hol van?” „Az önök zsebében.”
Megvan a lehetőség az új Magyarországra, az Isten szerinti szép Magyarországra – a ti szívetekben. Megvan a lehetőség. Az a templom felépült. Nyilván a presbiterek pénze is ott volt benne. Fel fog épülni egy szép, igaz, magyar jövendő is, ha a szívetek ott lesz benne. Embertől emberig egy gyönyörűséges, szép, új honfoglalás! Persze, hogy nehéz. Sok gonddal jár meg félelemmel, de hát az se volt könnyű, amikor el kellett indulni Józsuénak a tízparancsolat ládájával, és belelépni a még folyó Jordánba – aminek a neve magyarul azt jelenti, hogy halál, mert annyian belefultak -, neki is bátorság kellett ahhoz. Azért mondja itt Isten, hogy „Légy bátor és erős!” „Mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem, hogy neked adom azt.” Te teszed örökösévé. A gyermekedet te teszed elsősorban az evangélium örökösévé, a mennyei ország örökösévé. Ne várd, hogy majd más tegye. Majd nevelje az iskola, a lelkipásztor, majd döntsön ő maga. Te teszed meg, vagy te nem teszed örökösévé. Tanár vagy, tanító vagy, óvónő vagy, a gyermekeket te teszed egy szép, igazi élet örökösévé. Vagy nem. Rád bíztam, tőled függ.
Tudjátok miért olyan gyenge ez a magyarországi társadalom? Olyan könnyen hajlítható ide meg oda, olyan értékítélet nélküli… Azért, mert volt egy nemzedék, amely félt elmondani a gyermekeinek a múltat. Lehet, hogy az a nemzedék rendes, becsületes volt. Találkoztam belőle olyanokkal, akik mesélték őszintén, hogy nem merték elmondani a gyermekeiknek, hogy Isten-hívők… ők hogyan is gondolják az életet, milyen élet is volt régen, mi is van ma, mire is vigyázzanak. Mert féltek. Nagy hiba volt. S felnőtt egy nemzedék, amely gyökértelen. Nem tették örökösévé a múltnak, nem tették örökösévé a jövőnek. Te ne félj elmondani a gyermekednek amit tudsz, ami a lelkeden van, amiről meg vagy győződve. Te teszed örökösévé, vagy senki nem teszi. Ne várd, hogy majd ő valahogy döntsön, verekedje ki magát. Ha elengedjük a gyermekeket az iskolába, és először mennek egyedül, akkor elmondjuk nekik, hogy vigyázzanak a zebrán. Ha zöld a lámpa, akkor menjenek át, és ha piros, ne. Nem azt mondjuk, hogy majd ők döntenek. El kell mondani, amiről meg vagyunk győződve. Csak azok nem tudják, akik semmiről sincsenek meggyőződve. Nem is tudják örököseivé tenni a kincseknek a gyermekeiket; akik örökség nélkül maradnak.
Köszönd meg Istennek, ha volt egy drága valakid, aki téged örökösévé tett, és annak a földnek is, annak a mennyeinek is, amely rád vár amikor eltelik ez a földi élet. Nehéz elindulni mások felé. Mert ahhoz bátorság kell. Ez a honfoglalás és honvesztés. Ugye ez nem egyszerre játszódott le? Izrael népe életében sem. Ezeregyszáz esztendővel ezelőtt sem egy napon játszódott le az egész honfoglalás. Sok kicsi csata volt benne. Azért, hogy visszafoglaljuk a lelkét a nemzetünknek – az Isten szerinti lelkét, mert ez isteni küldetés: az embereket Istenhez téríteni, és egy nemzetet is. Ehhez sok apró harcra van szükség, és arra, hogy merj szólni egy társaságban, amikor beszéltek, akkor ne hallgass, ha a lélekről, a családról, a becsületről, a hitről, az Istenről, a nemzetről van szó. Ne hallgass! Merd felvenni a harcot! Nem hallgató keresztényekre van szükség!
831. dicséret: Fel barátim, drága Jézus zászlaja alatt… (a régi énekeskönyvben: 471. dicséret)