Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 24. részének 49. verse:
„És ímé én elküldöm tireátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.”
Szarka László lelkipásztor (Nagyhalász) gondolatai:
Lehet, hogy az a hely, ahová az Úr Jézus állított bennünket nehéz hely, lehet, hogy annak a családnak a keresztje nehéz, lehet, hogy egészségünkkel van sok baj. Lehet, hogy gondok szorongatnak, félelmek bántanak és szeretetlenség gyötör. Mindenkinek megvan a maga Jeruzsáleme, a maga otthona, őrhelye, ahová állította az Úr Jézus. De a mennybe ment Krisztus azt mondja, ha fel akarsz ruháztatni mennyei erővel, maradj az egyházban, maradj Isten közelében, de maradj a magad életének megpróbáltatott őrhelyein is. Vállald a keresztet. Maradj Jeruzsálemben ott, ahová állítottak. Maradj Jeruzsálemben, ne csak akkor lakozz Jeruzsálemben, amikor jó Jeruzsálemben lenni, hanem maradj ott akkor is, amikor nehéz. Maradj az otthonodban. Maradj a barátod mellett a munkahelyeden. Maradj az életben ott, ahová állított Isten, nem csak a szép jeruzsálemi napokon, hanem a nehezeken is. Vállald a keresztet, amit válladra tett és úgy várd az órát, míglen felruháztatsz mennyei erővel. Ez az erő az Újszövetség nyelvén a dünamisz. Ezzel a szóval volt jelölve az az erő, amivel csodákat tett Krisztus. Ezzel az erővel járt a tengeren és nem süllyedt el, ezzel az erővel tette rá a kezét a naini özvegy fiára és mondta: „ifjú, néked mondom, kelj fel”.
Isten csodatevő ereje ez, és ezt az erőt ígéri nekünk a mennybe ment Krisztus; ezt fogja elküldeni hozzánk. Úgy van írva: „amíg felruháztattok”.
Képzelj el egy koldust, aki téli estéken csatangol lyukas cipőben, összerongyolódott, szétszakadt, bepiszkolódott ruhában fázva, dideregve, éhesen. És akkor kinyílik egy kapu, behívják és tiszta, meleg ruhát adnak rá. Milyen nagy dolog egy didergő embernek a tiszta, meleg ruhával való felruháztatás! Ezt ígéri nekünk is Krisztus. Sokszor vagyunk az élet koldusai. Sokszor eltékozoljuk a szeretetet, a békességet, az erőt is a mi életünkből. Lehet, hogy külsőleg szépen fel vagyunk öltözve, de a lélek jobban tud fázni, jobban tud éhezni, mint a test! Hány koldusruhás lélek jár az élet útjain! Csak Isten látja, hányszor voltunk mi is azok, de kinyílik előttünk Krisztus ajtaja és egyszerre a lelkünkre hull a puha, meleg, megtartó ruha. Egyszerre érezzük, hogy újra van erőnk. Mikor imádkozunk, újra reménységet kapunk. Amikor a gondok elborítanának, erőt ad újra a mi Istenünk. Érezzük, hogy van tovább, mert van erőforrás, ahonnan megajándékoz minket az Úr. „Maradjatok Jeruzsálem városában”. Csak az ruháztatik fel mennyei erővel, aki Jeruzsálemben marad. Aki nem marad békességben, az nem kapja meg ezt a mennyei erőt. Ahol veszekedés van, ahol civakodás, gyűlölet van, ott minden lehet, de ott nincs mennyei erő. És maradjatok Jeruzsálemben. Maradjatok az egyházban, a templomban, maradjatok az Úr Isten közelében, mert itt osztja a mennyei erőt. A kinyitott Biblián át sugárzik felénk. Az úrvacsora kenyerén, borán át ad életet számunkra. Ősi énekek zúgásába, az igehirdetés szavába van rejtve ez a mennyei erő. Csak az kapja meg, aki idejön, aki keresi, aki odatartja didergő, bánatos, árva lelkét, hogy Isten ráborítsa az Ő szeretetét és megtartó kegyelmét.
Ne rázd magadról a keresztet, hanem borulj le az Úr előtt. Ebben legyünk egyek, hogy most könyörgünk a konfirmandusokért, a gyászolókért, mindnyájunkért, hogy áldozócsütörtökre készülve érezzük Krisztus ígéretét.
796. dicséret: Már keresztem vállra vettem… (a régi énekeskönyvben: 426. dicséret)
