Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 14. részének 30-31. versei:
„30, Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg!
331, Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
A hit általában hullámmozgást végez. Nem versenyautósok számára készített elsőrendű autópálya a hit útja. Egyet tudunk ilyenkor: előttünk az első osztályú beton sáv, ráhajtva 120 km-rel meg nem állunk a célig. Ez versenyautósoknak való pálya. És sokszor nem elragadja őket a hév? Éppen az ő számukra életveszélyes balesetek saját hibájukból a végét jelentik az életüknek. De a hit útja magasba és mélybe szárnyalás. Ahogyan a mindennél magasabb kegyelmet mindennél mélyebbre zuhanni képes gyenge hitemmel meg tudom ragadni, úgy vannak a hitnek mindenütt magaslati állapotai a hullámvonal tetején, és mélységes állapotai a hullámvonal mélyén. „Uram, ha vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken”. „Jövel!” És Péter járt a vízen. De egyszer csak Jézus helyett ránézett a hullámra, a vízre, elkezdett süllyedni, és a magaslati pontból mélypont lett, ahonnan csak kiáltani tudott: „Uram, tarts meg engem!” És Jézus a mélyből felemelte, mert a nagy hit kicsiny hitté lesz: „Kicsinyhitű! Miért kételkedél?”
Mi ennek a jelenetnek az üzenete számodra, Gyülekezet? Nyilvánvaló, hogy ha hitünk, lelkiállapotunk, személyes beállításunk nem elsőrendű műúton száguld a cél felé, hanem hullámvonalon, mint Péter apostol ér el magaslati és mély pontokat, a te feladatod: megőrizni lelki egyensúlyodat. Se magaslati ponton ne csinálj hosszú távú terveket, mert lesz az még rosszabb is, de tilos mélyponton is úgy elkeseredni, hogy végérvényes döntéssel azt mondd: már úgy sem lesz semmi a semmiből – mert lesz az még jobb is. Én hol magaslati ponton vagyok, hol mélyponton vagyok. Jézus mindig a központban van. Magaslati ponton elbizakodni nem szabad, de mélyponton elkeseredni is szigorúan tilos, mert az ördög mondja neked, hogy ez most már mindig így lesz. Ámde Isten azt mondja: jő a segítség! Mint a 35. zsoltár csodálatos imádságára adott felelete szól, mikor Dávid kérte őt:
„Dárdádat nyújtsd ki kezeddel,
Ellenségimet kergesd el!
Mondjad ezt az én lelkemnek:
Tégedet én megsegítlek!”
Nincs elkeseredésre ok, nincs kétségbeesésre jogcím, nincs végső rossz tervezésre mentség a te számodra, mert a mélyponton Isten nélkül hosszú lejáratú tervet csinálni a kétségbeesés, az öngyilkosság számára nagyobb bűn, mint a magaslati ponton elbizakodottsági terveket szülni, és ott kezdeni el a próbát Isten nélkül. Látod, Péter Jézussal volt akkor, amikor csúcson volt a hite, nem ismert lehetetlent: „Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád menjek a vízen!” És Jézussal volt, amikor mélyponton volt a hite, mert a hullámzás miatt kétségbeesett, de akkor nem azt mondta: Jaj végem van! Hanem azt mondta: „Uram, tarts meg engem!” Íme, ezt üzeni neked Isten igéje: ne merd azt mondani istentelenül: „Jaj végem van!” Csak ezt merd mondani: „Uram, tarts meg engem!” És megtudod; isteni ígéret van rá a Bibliában: „Ha valaki segítségül hívja az Úr nevét; megtartatik”.
35. zsoltár: Perelj, Uram, perlőimmel…
