Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Péter apostol első levele 2. részének 5. verse:
„Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
Ha csak annyit mondok a 84. zsoltárról, hogy zarándok-zsoltár, minden szükségeset megmondtam róla. Itt áll az újtestamentumi ember. Világos, hogy az ő templomát nem kőből és fából faragták, hanem az élő kövekből épült lelki ház, maga a gyülekezet, mint Krisztus titokzatos, de a tapasztalat szerint is látható, érzékelhető teste. Azoknak a társasága, akik hisznek az Úr Jézusban és engedelmeskednek neki; akik ó-emberüket naponként megöldöklik, s öltözik fel az újat; akikben egyre inkább elhatalmasodik Krisztus élete, vagyis lelkülete, akarata, gondolkodásmódja, érzelmi világa, életstílusa. Azoknak a társasága, akik együtt egy olyan lelki-testet alkotnak, amelynek feje Krisztus, s ez abban lesz látható, hogy tagjai Jézus arcát hordozzák, őt vallják királyuknak, evangéliumát hirdetik, s Hozzá hívogatnak minden emberi teremtményt. Ennek a kiválasztott társaságnak, amelynek összegyűjtése az eleve elrendelésben már a világ teremtése előtt megtörtént, ennek a nagy, ünnepi együttlétnek értelme és boldog kicsúcsosodása az a nagy ünnep, amikor a tagok találkoznak Urukkal, Krisztussal, mikor színe elé járulhatnak és várják, hogy a Király megszólítsa őket. Mikor a Király csakugyan meg is szólítja őket, kérdezi őket, felel a kérdéseikre: ez az istenítélet, amikor tanítja és megfeddi, vígasztalja és újjá teremti őket. Különösen magasztos percek azok, amikor sákramentumával, amelyeken érződik az Ő kezének melege, magához köti őket. A megkeresztelt kisdedeket ölébe veszi, megáldja, megcsókolja. Ez a csók dicsőségesebb kitüntetés minden koronánál. Mikor asztalához hívja őket, mindenkit egyformán, szegényeket és törődötteket, bűnösöket és betegeket, nyomorultakat és világ szerinti bölcseket vagy előkelőket, s megvendégeli őket megtöretett testének és kiontott vérének jegyeivel és pecséteivel. Óh, milyen együgyű kis szertartások ezek a sákramentumok! De ha meggondoljuk, hogy mi van bennük, ki áll mögöttük, szinte megtántorodunk gazdagságuk és dicsőségük láttán. Ezekben a találkozásokban újul meg mindig az a kibeszélhetetlen csoda, hogy e világ zűrzavara és hazugságai között halk, tiszta szóval megszólal maga Isten.
84. zsoltár: Ó seregeknek Istene…
