Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Márk evangéliuma 4. részének 30-32. versei:
„30, Majd így folytatta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk?
31, Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön,
32, miután pedig elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.”
Nagy Lajos lelkipásztor (Mckeesport, Pennsylvania) gondolatai:
Ez a példázat az egyházak jövendőjéért aggódó szíveknek is szól. Ne csüggedj el mindjárt, ha egyházadban a kívánt eredményt nem látod meg azonnal. Az eredményeket sohase mérd a kezdettel. Minden kezdet szerény, kicsi és nehéz. Mint a szerelem: először egy pír az arcon, egy fény a szemben, amit soha rajtad kívül nem látott meg senki és azután lassan nő ki a szerelem virága a szívben és milyen áldott dolog, ha az eredmény egy boldog családi életben virul ki. Az a mi bajunk, hogy mi azonnal nagy eredményt szeretnénk látni és a szívünk a nagyság után vágyik. Ez a példázat megaláz minket és arra tanít, hogy a jövendő és a sikerek mustármagja nagyon kicsiny és szinte láthatatlan. Nekünk azonban mindig kell vetnünk Isten országának mustármagját, ha néha láthatatlan is, ha a gőgös emberi elme le is nézi ezt a magvetést, mi mindig Isten hatalmára gondolunk, aki semmiből, egyetlen szavával világot teremtett, aki megnöveli az Isten országa, az örök élet fáit, amelyeken égi fészekre talál az alkonyatban hazaszálló lelkünk.
Csak még egyet jegyezzünk meg. A mustármag és a bűn között van valami hasonlóság. A bűn is kezdetben olyan kicsiny, mint a mustármag, de amint a mennyei Atya öntözi és növeli a mustárfát, éppen úgy gondozza a világ fejedelme, a Sátán, a bűnt, ami naponként nő, aminek gyökerei nemcsak kis templomok, de a nagy katedrálisok alá is aláfolyik és szétrombolja a fundamentumot, ágai pedig kizárják az otthonokból a napsugarat. Ez is nő és olyan gyorsan felnő, egészen Isten szíve haragjáig, amint fekete ágain a kárhozat rossz gyümölcsei teremnek. Vigyázz! Óh, nagyon vigyázz, hogy szívedben ne a bűn verjen gyökeret, hanem a hit mustármagja és nőjön ki belőle Isten országának mustárfája, amelyen madár-lelkünk teremtő Atyánk dicsőségét zengi itt és az örökkévalóságban.
Azért mondottam ezt az igehirdetést, hátha Isten országának mustármagja bele hullana, csak egynek is a szívébe a vasárnapi iskolában, a kórusban, az ifjúsági egyletben, a fiatal házasok körében, a nőegyletben, a férfiak körében, amely még mindig csak álom, a gyermekkórusban és az egész egyházban, hogy a kis kezdetből nagy eredmény lenne, hogy a mustármagból egyházunk, templomunk közepén kinőne az Ő országának mustárfája, amelynek árnyékában egy életen át boldog dicséretet énekelnénk teremtő Istenünknek, aki türelmének végtelen szerelmével költögeti szívünkben a mustármag alvó csíráit, hogy az örök életre érlelje azt.
173. dicséret: Mely igen jó az Úr Istent dicsérni… (a régi énekeskönyvben: 255. dicséret)
Mely igen jó az Úr Istent dicsérni by Magyarországi Református Egyház (soundcloud.com)
