Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János apostol első levele 4. részének 16. verse:
„És mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki e szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.”
Kováts J. István lelkipásztor (Tahi) gondolatai:
Mindannyian vágyunk örülni és az aggodalmaktól mentesülni. Az Ige megmutatja nekünk az ehhez vezető legbiztosabb utat: maradjunk a szeretetben, akkor Isten bennünk marad és mi is Őbenne. Isten lénye mindenekfölött csodálatos, örökkévaló, minket a szeretetben is megelőző szeretete. Ha mi megmaradunk ebben a hitnél és reménységnél is nagyobb szeretetben (1Kor 13,13), magában Istenben maradunk. Isten lényéhez viszont a lehető legszorosabban hozzátartozik nemcsak az öröm és – ami ezzel szorosan összefügg – az aggodalomtól való mentesség, hanem a hosszútűrés, a haragtól való mentesség, az igazakkal való együtt-örvendezés. Lényünk szinte sugározza magából az örömöt, a békességet. Boldogan ismételgetjük mi is az apostol buzdítását: „Örüljetek az Úrban, ne aggódjatok” (Fil 4,6). Mint Pál apostol mondja Athénben: „Istenben élünk, mozgunk és vagyunk;, ,, az Ő nemzetsége is vagyunk” (ApCsel 17,28).
„Gyenge vagyok, lankadoznak
Buzgóságom szárnyai,
Bármily híven vágyakoznak
Színed elé szállani;
Ó, adj erőt, hogy míg élek,
Egyedül csak néked éljek.
(277. dicséret, 4. vers)
768. dicséret: Gondviselő jó Atyám vagy… (a régi énekeskönyvben: 277. dicséret)
