Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Apostolok cselekedetei 12. részének 2-3. versei:
„Heródes megölette Jakabot … és mivel látta, hogy ez tetszik a zsidóknak … elfogatta Pétert is.”
Alfred Christlieb lelkipásztor (Heidberg, Németország) gondolatai:
Néhány más keresztyénnel együtt két kiemelkedő gyülekezeti tag is áldozata az üldözésnek: Jakab és Péter apostolok. Jakabnak, mint mártírnak kellett meghalnia. Péter isteni csoda folytán megmenekül. Itt látjuk Isten útjainak sokféleségét övéi életében. Jakab és Péter egyformán igazi hívő emberek. Mindketten mégsem menekülnek meg Heródes fegyverétől.
Egyik meghalhat az Úr dicsőségére. A másik megmarad további szolgálatra. Egyiket fölébe helyezhetjük a másiknak?
Mondhatjuk azt, hogy ha Jakabnak nagyobb hite lett volna, ő is megmenekült volna Heródes fegyverétől? Micsoda balgaság volna ez. A meg nem mentett Jakab, és az angyal által megszabadított Péter egyformán Isten szolgái, akiknek különböző sorsa nem jelenti azt, hogy hitük is különböző lett volna. A zsidóknak írt levél szerint (11,33) egyesek hit által „oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, megmenekültek a kard élétől…”, mások pedig szétfűrészeltettek, kardélre hányattak.
Péter és Jakab sorsának különbözősége megőrizhet bennünket attól a tévedéstől, hogy Istennek minden esetben segítséget és szabadítást kellene ajándékoznia oda, ahol igazi hit van. Jóllehet Isten az övéivel mindig érezteti, hogy velük van, még a halálban is. A hívők üldözésbeli helyes magatartásához tartozik, hogy a tüzes kemencébe vetett három férfival tudják elmondani: „A mi Istenünk…ki tud minket szabadítani…de ha nem tenné is, legyen tudtodra…hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az aranyképét nem imádjuk” (Dániel 3,17)
465. dicséret: Úr Jézus hozzád kiáltok… (a régi énekeskönyvben: 239. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/ur-jezus-hozzad-kialtok
