Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol levele az efezusiakhoz 2. részének 10. verse:
„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.”
dr. Tóth Tihamér püspök (Veszprém) gondolatai:
Mindenek előtt azt bizonyítja az ember esze: Mindennek kell, hogy valami célja legyen! Már a kisgyerek folyton ezt kérdi: Miért? Miért? Miért van ez? Miért van az? És csak azt ne mondd neki: semmiért. Mert akkor megkérdi: Hát, ha semmiért, akkor miért van egyáltalán?
A világon mindennek megvan a célja, csak az embernek ne volna? Bennem is minden izomrostnak, minden idegszálnak, erecskének, hajszálnak: mindnek célja van, csak éppen az egésznek ne volna? Nos, ugye, valami célom csak kell, hogy legyen!
De hát mi célom van? Hol van a célom? Ha nincs másvilág, akkor itt a földön van célom – ez világos. De mi ez a cél?
Gazdagság? Hát ez méltó cél? Bármennyit kerestem, másoknak hagyom: örökösöknek. És lehet mindenki gazdaggá? S aki nem lesz azzá, miért él? Aki ezt a célt elérte, megnyugszik, aki gazdag lett, nincs több vágya? Dehogy nincs! A gazdagság tehát nem lehet végső cél! De akkor mi?
Talán az öröm és élvezet? Ha ez így volna, az emberek nagyobb része nem éri el a célját, mert a többségnek igen vékonyan jut ezekből, de ha így eléri a célját: tökéletesebbé válik? Dehogy! Annál elégedetlenebbé válik!
Dehát akkor hol az élet igazi, végső célja? – kérdi a kutató ész, szinte reményvesztetten. És amikor itt a földön nem találja meg ezt a végső célt, fölemeli szemét a földi életen túlra és azonnal világossá válik előtte minden! Az embert nem végképp a földre szánta Alkotója! Az élet csak előszó az örökkévalóság könyvéhez.
772. dicséret: Hadd menjek Istenem… (a régi énekeskönyvben: 422. dicséret)
