Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: A 90. zsoltár 8-11. versei:
„8, Ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.
9, elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.
10, Életünk ideje hetven esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.
11, Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
A zsoltár – és éppen ebben rejlik kijelentés jellege – a múlandó és az örökkévaló, Isten és ember közötti ellentétet nemcsak létezési, gondolati, elméleti különbségnek tartja, hanem akaratinak, erkölcsinek és lelkiismeretinek is. Az eset óta Isten és az ember úgy áll szemben egymással, mint két hatalmi szféra, hiszen a bűneset lényege éppen az volt, hogy a nyomorult ember, a teremtmény hatalmi szféráját szembeállította az élő Isten hatalmi szférájával, és a parányt lázadásra bírta a Minden ellen. Ebben van a bűn vakmerősége és kockázata, egyúttal bukása és kárhozata, hogy a teremtő Isten szentsége és igazsága ellen a múlandó ember arcátlan vakmerősége lázad fel.
Ezt siratja el a zsoltáríró a mai igénk verseiben. Mikor Isten maga elé veti a mi álnokságainkat, orcája világosságába vonja titkos bűneinket. Bizony kiderül, hogy mi azt a drága alkalmat, amit életnek nevezünk, gonosz kalandra használtuk fel: arra, hogy szembeszálljunk Urunkkal, Atyánkkal! Ó, pedig milyen gyönyörű alkalom volt! Megjelenni ebben a mulandó, de annál csodálatosabb világban; találkozni ennek felséges Gazdájával; meghallgatni, mit mond nekünk; miért vagyunk, miért élünk; elmondani neki hálánkat, dicséret-mondásunkat, és e földi élet mulandó hajóhídjáról átlépni az örökkévalóság szigetére, a szemtől-szemben látás közösségébe és tartományába.
Ehelyett mi megemésztjük esztendeinket, mint a beszédet; képzeld el: egy jajszót, egy részeg kurjantást, egy vad hadikiáltást, egy káromkodást, és hetven-nyolcvan esztendő közén – melynek nagyobb része nyomorúság és fáradság – elrepülünk, mint egy elhajított, összetört, tisztátalan cserépedény az örök halál kénes lánggal égő förtelem mocsarába!
„Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?”
90. zsoltár: Tebenned bíztunk eleitől fogva…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/tebenned-b-ztunk-eleit-l-fogva
