Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 5. részének 5. verse:
„Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.”
dr. Tóth Tihamér püspök (Veszprém) gondolatai:
Van a Szentírásban egy mélyértelmű jelenet: az apostolok egész éjjel halásznak, fáradtságos munkával dolgoznak a csónakban, de mit sem fognak… Nem fognak, mert az Úr nincs köztük! Mennyire vonatkozik a Szentírás jelenete a mi életünkre is: Krisztus nélkül sötét éj, vihar, munka s eredménytelenség az élet; Krisztussal boldogság, szelíd nyugalom.
Egy cukrászda kirakata előtt furcsa jelenet játszódott le az egyik utcán. Makrancos kis gyermek toporzékolt s követelte anyjától, hogy a kirakatba helyezett nagy csokoládé tömböt (fából készült, barnára festett reklámot) vegye meg neki. „De az nem ennivaló, kisfiam”, csitítgatta az anyja. Nem és nem! A gyermek sírt, jajgatott… az anya végül is megvette s odaadta a fiúnak. Ösztönös mohósággal kapott utána a kis gyermek, beleharapott s – ropp – két foga mindjárt bánta…
ilyen festett csokoládéba harapott az emberiség is, mikor Krisztus ellenére akarta keresni üdvét. De ilyenbe harap mindenki, aki a kísértés hamis szavaira eltántorodik a becsület útjáról. Hányszor jön a kísértés s ravaszul fülünkbe súgja: Te, az Isten törvénye útjában áll boldogságodnak! Nem szabad tenned ezt? De nézd, ezt nem lehet feltartani: az ösztön, a természet… Hiszen ez nem bűn… ez emberi dolog… ezt mindenki meg is teszi…
Pedig jaj, aki hisz a csábítónak! Ó, ha tudná, mit jelent elfordulni a Naptól! Az ilyen ember bedobhatja ugyan magát az élvezet vagy a munka áradatába, el is fojthatja egy ideig a lélek szavát. De nem véglegesen! Nem örökre! Egyszer, valamikor megszólal ennek az elfojtott léleknek a hangja. Mikor? Talán magányos erdei sétáidon, amikor valami csodás béke lehelete ér… vagy amikor csendes betegszobádban fekszel… vagy jössz haza kedves halottad frissen ásott sírjától és leülsz az üres, hideg szobában és a falióra csak tik-takol, tik-takol.
Testvérek! Rövidke idő múlva fülünkbe csendülnek a betlehemi harangok. Bárcsak mindenki megértené szavukat: Itt a karácsony. Örvendünk gyermekeink örömének, örvendünk a családi szentélyben csillogó karácsonyfának; de el ne felejtkezzünk az igazi örömről: csak akkor lesz meleg karácsonyunk, ha lelkünkben is megszületik az Úr, a mi megtisztult, Krisztus parancsait követni akaró lelkünkben: ha lelkünk ismét a Nap felé fordul.
728. dicséret: Rád tekint már hitem… (a régi énekeskönyvben: 466. dicséret)
