Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 15. részének 24. verse:
„Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, amelyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat.”
dr. Ecsedy Aladár lelkipásztor (Tahitótfalu) gondolatai:
A keresztyén élet olyan természetű, hogy a szavakat mindig a cselekedetek húzzák alá. Minden tanításnak és minden bizonyság-tételnek az élet maga és az élet cselekedetei adnak súlyt és tartalmat. Tudjátok-e, hogy mi igazolja legjobban az evangélium igazságát? Semmi más, mint az élet, amely mögötte van. Ha az evangélium olyan tanítások összessége lenne, amely mögött nincs ott Jézus csodálatos élete, akkor az egész evangélium nem lenne más, mint szép álmoknak, gyönyörű elgondolásoknak, költeményeknek gyüjteménye.
Mit érne Jézus szava: Szeressétek ellenségeiteket! – ha nem tudta volna ezt életével, golgotai kereszthalálával megbizonyítani.
Mit ért volna Jézus szava: Ne gyüjtsetek magatoknak kincset ezen a földön! – ha egész élete a kincsgyűjtés szolgálatában állott volna. Ha Ő, aki jászolbölcsőben kezdte el az életét, márvány palotában fejezte volna azt be és nem a keresztfán.
Mit ért volna tanítása: Menjetek be a szoros kapun! – ha Ő mindig a széles úton járt volna.
Az evangéliumok legfelségesebb igazolása az a csodálatos élet, amelyet Jézus élt.
Nem elég az, hogy Jézus cselekedett, hanem az Ő követőinek is cselekedni kell. A mi prédikálásunk nem lehet emberi bölcsesség mutogatása, hanem élet és erő. Mit ért volna Pál apostol sok missziói munkája, ha nem élte volna a Krisztusban elrejtett életet. Miként kívánhatja valaki azt, hogy az ő prédikálására emberek térjenek meg és emberek cselekedjenek, ha ő maga nem képes megcselekedni azt, amit Krisztus kíván tőle. Hiába kínáljuk másnak az evangélium áldásait, ha mi magunk nem mutatunk példát; akkor szavaink erőtlenek maradnak.
822. dicséret: Testvérek, menjünk bátran… (a régi énekeskönyvben: 455. dicséret)
