Áldás, békesség!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Máté evangéliuma 8. részének 5-13. versei
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 8. részének 13. verse:
„A századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
A kapernaumi százados pogányként csak közvetve hall Jézusról, de döntő pillanatban közvetlenül hisz Benne. Éspedig úgy, hogy 1. magát kicsinek látja, 2. Jézust nagynak látja, 3. A bajbajutott felebarátját szereti. – Ezt nevezi Jézus „nagy hit”-nek. Pokolian: nem érdemes hinni, égien: nem lehet nem hinni.
1. A nagy hit embere magát kicsinek látja – de nem pokoli megsemmisülés félelmével, hanem Isten előtti hódolat alázatosságával és magasztosságával. Kicsinek látja magát föléje rendelt hatalmasokkal szemben, nem meghunyászkodásból, hanem az Istentől adott élet rendje szerint. Ezért harmonikus emberként mindig a helyén van.
De meghatározóan kicsinek látja magát a sorssal szemben, ha jön az óra. Eddig szolgája, csatából mentő „fia” is mindig a helyén volt, de most gutaütötten fekszik ágyában. Az orvosok s a százados maga: tehetetlenek. Kicsi a százados a végső értelemmel szemben, nem tudja belátni: miért történt mindez? Szinte porszemmé, semmivé görnyeszti őt az értelmetlenség rettentő súlya. Hiába hős és bátor katona, ha így kell szólnia: „már mindent merek, de nincs értelme semminek sem.” (József Attila: Bukj fel az árból) – De meghallja, hogy Jézus arra jár! Csak Ő a nagy a kis embernek igazán.
2. A nagy hit embere Jézust nagynak látja – személyes tapasztalás elfogulatlanságával.
Nagynak látja Jézus vonzerejét. Nem kapkod fűhöz-fához, nem esik kétségbe, nem bizonytalankodik. Látja Jézus páratlan személyiségét; csak Hozzá fordul.
Nagynak látja Jézus szívét. A baj hallatán azonnal megindul: „Elmegyek és meggyógyítom őt.” Természetesen menni, természetfelettien gyógyítani, – csodára kész az emberért.
Nagynak látja Jézus szavát! „Csak egy szót mondj és meggyógyul az én szolgám”
„Ki egy szavával híva létre mindent s pillantásától függ ismét a vég” (1Kir 19,12). Isten-igei erő ez. A hallgató lebegés hangja, melyben Isten lakozik.
3. A nagy hit embere felebarátját szereti.
Mindezt bajbajutott szolgájáért teszi, nem önzőn. „Ha egész hitem van is, szeretet pedig nincs énbennem – semmi vagyok” (1Kor 13,2). A szeretet nélküli hit – megsemmisít.
Nem misztikus tengerszem a nagy hívő, csillagokat tükrözve csupán. Hatalmas folyam ő, ki Isten gondolatait árasztva éltet sokakat.
Így: „üdvösséggé lesz reményed, égi látássá hited” (426. dicséret)
796. dicséret: Már keresztem vállra vettem… (a régi énekeskönyvben: 426. dicséret)
