Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 6. részének 13b. verse:
„…mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen!”
Joó Sándor lelkipásztor (Budapest, Pasarét) gondolatai:
Egyszer egy komoly, imádkozó ember mondta nekem, hogy amikor az Úri imádságot elmondja magában és ehhez a részhez ér – mai igénk – itt mindig Magyarországra gondol. Boldogan mondta, hogy ő így imádkozik a hazájáért. Utána gondoltam ennek a kijelentésnek és mint teológus rögtön megállapítottam magamban, hogy ez így akármilyen szép is, de dogmatikailag nem helyes, mert hiszen a szó: „ország”, az eredeti szöveg pontos fordítása szerint Isten országát jelenti. Azt a lelki birodalmat, ami Jézus Krisztus halálával és feltámadásával tört be ebbe a világba, és az Ő újra eljövetelével válik teljessé. Mégis, megvallom, dogmatikai kétség ide vagy oda, én magam is a hazánkat könyörögtem bele Isten hatalmába ennél a szakasznál és őszintén nyugalmat és biztatást kaptam felülről, amikor elmondtam: „mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.” – Mert lehet ezt az imádságot úgy is elmondani, hogy teológiailag is igaz legyen! Tudniillik a Miatyánknak ez a része hitvallást, másfelől pedig program-vállalást jelent részünkről! És ha igaz szívvel teszem ezt a hitvallást és vállalom a programot, akkor az nagyon szoros kapcsolatban van annak a földi országnak a sorsával, amiben élünk!
Véres, dicsőséges leckét kaptunk abból, amit ebben az imavégben így vallunk meg: „mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké”. Megerősödtünk abban a hitünkben, hogy valóban az Úré a föld, rajta ez a föld-darab, amin élünk, – az Úr tartja kezében ezt az országot úgy, amint volt, van és lesz, – ez a nép is, minden örömével, bánatával, minden kiválóságával és hibájával, minden nemzeti erényével és bűnével együtt a kegyelmes Isten tulajdona, az Ő hatalma irányítja történelmét, az Ő dicsőségét szolgálja egész élete! Nem a vaksors vetette ezt a nemzetet erre a földre: kijelölt őrhelye ez neki. Nem véletlenségből élte túl évezred viharainak hosszú sorozatát: Isten járatta nehéz iskolába! Ő büntet és Ő könyörül rajta, Ő sújt le rá és Ő emeli fel újra. Nyilván szükség van rá a föld színén; más nem pótolhatja, amit ő nyújt az emberiségnek, küldetése van a népek között, amire oda kell szentelnie magát. Nem azért szeretem a hazámat, mert véletlenül ide születtem, mert ennek a földnek a kenyerét eszem, hanem azért, mert Isten akaratából vagyok itt és az, ami vagyok, részese az egész magyar nemzet küldetésének. Isten mindenhatóságát ismerem el akkor, amikor bármilyen nehéz viszonyok között is vállalom a magyar sorsot, Isten dicsőségéért dolgozom, amikor népem és hazám javáért áldozok időt, imádságot, szolgálatot és vért, Istent tagadnám meg, ha megtagadnám a magyar életet, amire elhívott az Isten.
Így már világosabban látjuk Isten édesatyai gondoskodását és szeretetét, és ezt látva öntudatosabban tehetünk hitvallást arról, hogy „tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké!”
821. dicséret: Isten szívén megpihenve… (a régi énekeskönyvben: 395. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/isten-sziven-megpihenve
