Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 8. részének 17. verse:
„Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna.”
Kováts J. István lelkipásztor (Tahi) gondolatai:
Vannak olyan bűneink, amelyek felől tudjuk, hogy vétkeztünk azokkal kapcsolatban. De lehetnek olyan bűneink is, amelyek felől mi magunk sem tudjuk, hogy bűnt követtünk-e el azokkal. A zsoltáros így imádkozik ezekkel kapcsolatban: „Ki veheti észre a tévedéseket?” (19. zsoltár 13.).
Még több olyan bűnünk van, amelyeket tudatosan követünk el, de abban a hiedelemben, hogy azokról úgysem szereznek tudomást mások. Egyike ez a legnagyobb tévedéseinknek! „Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna.”
Mi mindent nem tennénk meg mi sem, ha előre tudnánk, hogy napfényre kerül majd. És mi mindent nem tennének meg mások sem, ha sejtenék, hogy az nspfényre kerül és embertársaik ítéletét vonja maga után!
Pedig nincs olyan titok, ami ki ne derülne egyszer! Talán későn, néha talán nagyon későn. Sohase feledjük, hogy egyikünk bűne sem maradhat titokban Isten előtt.
Ím előtted állok, ím előtted állok, ajtód előtt zörgetek;
Bár titkos bűnökkel és nyilván lévőkkel vétkeztem te ellened:
Kérlek mindazáltal, nagy irgalmassággal fogadd vissza gyermeked.
(215. ének 3. verse)
238. dicséret: Eltévedtem mint juh… (a régi énekeskönyvben: 215. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/eltevedtem-mint-juh
