Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: A Prédikátor könyve 5. részének 3. verse:
„Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
A helytelen fogadalomtételnek a veszedelme a templomban. Itt mai igénk igazságát kell átélnünk a 6. versből: „Bizony a sok álommal és a sok beszéddel együtt jár a hiábavalóság”.
Ó, milyen sok felesleges fogadalmat letesz a mai ember a történelem gyorsulásával egymásnak ellenkező hatalmak zászlaira és hányszor fel kellett esküdnie. De ez sokszor, totalitárius diktatúrák esetén kényszerűség volt és puszta életmentés, amit Isten jobban tudott, mint mi magunk. Aki azonban ezt isteni elköteleződéssel tette, istenítette a hatalmat és istentelenítette a maga számára az élő Istent, az halálosan vétkezett. Ezért: „Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted.”
De az ellentéte is igaz, amikor azt hiszi valaki, hogy Isten előtt semmilyen fogadalmat nem szabad tenni. Vagy – nagy teológiai probléma ez: – esküdhet-e egyáltalán a hívő ember? Derűre-borúra semmiképpen: „úgy-úgy, nem-nem legyen a ti szavatok…”. (Máté 5,37a) És ha a hétköznapi szavakat esküdözéssel kell erősítenünk, a szavahitetlenségünket húzza alá. Ami az igaz szavakon „…felül vagyon, a gonosztól vagyon” (Máté 5,37b). De Isten Is esküszik az Írás szerint, hogy a kegyelemnek makacsul végig ellenálló népe nem megy be nyugodalmába. S ezért ünnepélyes alkalmakkor mi is Isten nevében esküdhetünk. De a legnagyobb megrendüléssel megtusakodva és megfogadva, hogy mindezt mindhalálig álljuk.
És akkor szabad fogadalmat tenni nem csak kiemelt, hanem rendkívüli alkalmak esetén. Ha valaki egy halálos betegségből megmenekül, ha valaki egy rettentő veszedelemből visszanyeri drága gyermekét, hívő házastársát, édesanyját, akkor a mindenható Isten előtt azt mondani, hogy: Uram hálaadásom ez és ez lesz és ezt megadom a Te színed előtt, – akkor a legnagyobb hibát nem követjük el, hogy hálátlanul fogadunk. Pedig az 50. zsoltár megírja: „Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat”! (14.v.)
Az ördögnek való fogadalmak adóját tízezerszeresen le kell rónunk. Az Isten kegyelmének a csodáit pedig sokszor úgy semmibe véve eleresztjük magunk mellett, el is felejtjük, általa nem is épülünk. Ha valaki egy veszedelemből megszabadul, úgy, mint orosz fogságból hazajövő nagybátyám, akit tessékeltünk állomásról érkezve befelé, hogy: kész van az ünnepi ebéd, ő azt mondta: – Hozzá sem nyúlok! Először a templomba, hogy hálát adjak Istennek, hogy hazavezetett!
Így fogadj és teljesítsd hálával a Felségesnek fogadalmadat!
50. zsoltár: Az erős Isten, uraknak Ura…