Mai igénk: Zsolt 141, 3
„Őrizettel tartsd meg én szájam, amely gondot tartson arra; závárt szerezz ajakimra, hogy tőlük ne légyen nyavalyám!”
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
Minden szó egy meghatározott körben él, abban otthonos. A szó más a családban, mint az irodában, vagy a nyilvánosság előtt. A szó, amely a személyes kapcsolatok melegében született, megdermed a nyilvánosság fagyos levegőjében. A parancs szava, amely a nyilvános szolgálatból jön, a családban szétszakítaná a bizalom kötelékeit. Minden szónak a helyén kell lennie, és azt meg is kell tartania. Annak hatására, hogy a sajtóban és a rádióban egyre inkább az erkölcstelenség áldozata lett a nyilvános beszéd, a különböző szavak természetét és határait sem tudjuk többé világosan érzékelni; a személyes szó sajátossága például szinte teljesen megsemmisült, Az őszinte szó helyébe a fecsegés lép. A szavaknak nincs súlyuk. Túl sok lesz a beszéd. De ha elmosódnak a különböző szavak határai, akkor a szavak gyökértelenné, otthontalanná válnak, akkor a szó veszít igazságából, akkor szinte szükségszerűen hazugság keletkezik. Ha az emberi élet különböző rendjei nem figyelnek kölcsönösen egymásra, akkor a szavak valótlanná válnak.
141. zsoltár: Tehozzád kiáltok, Úr Isten…
