2024. augusztus 09

Áldás, békesség!

Mai igénk: Máté 5, 6

„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”

Hargita Pál lelkipásztor (Pápa) gondolatai:

Az egészséges életritmushoz hozzátartozik az éhség és a szomjúság, valamint a megelégíttetés. A földi tudományokat is a kutatás, a keresés törvénye, a magasabb rendű utáni éhezés és szomjazás viszi előre. A hitnek is ez az alaptörvénye: éhezni és szomjazni az igazságra, azaz nem betelni önmagammal, eredményeimmel, hitemmel, tapasztalataimmal.
Ilyen szomjazó lelkek vagyunk, vagy pedig úgy ültünk le az Ige terített asztala mellé, mint akik jóllaktak már a szép prédikációkkal is? Azt az életstílust kell megtanulnunk, nekünk, keresztényeknek is, amiről Váci Mihály ír:

                                                                                                Nem elég jóra vágyni:
                                                                                                     a jót akarni kell!
                                                                                                  És nem elég akarni:
                                                                                                  de tenni, tenni kell!
                                                                                                  A jószándék kevés!
                                                                                              Több kell: – az értelem!
                                                                                                  mit ér a hűvös ész?
                                                                                              Több kell: – az érzelem!
                                                                                            Ám nem csak holmi érzés, 
                                                                                               De seb és szenvedély,
                                                                                              keresni, hogy miért élj,
                                                                                            szeress, szenvedj, remélj!
 

Keresni, hogy miért élj! – Az igazságért, mondhatjuk alapigénkkel. Élj azért, hogy éhezd és szomjazd az igazságot. Jézus itt nem azokat mondja boldognak, akik cselekszik az igazságot, vagy akiket üldöznek az igazságért, hanem akik szenvedélyesen, megsebesülten éhezik és szomjúhozzák azt. Alapigénk arról az igazságról beszél, amely az emberi lélek boldog megnyugvását jelenti. Azt, amelyről a Heidelbergi Káté szavaival így vallunk: Mi módon igazulsz meg Isten előtt? – Egyedül a Jézus Krisztusban való igaz hit által, oly módon, hogy bár lelkiismeretem vádol, hogy Istennek minden parancsolata ellen súlyosan vétkeztem és soha azoknak egyikét sem tartottam meg, sőt még mindig hajlandó vagyok gonoszra, Isten mégis, minden érdemem nélkül, ingyen kegyelméből nekem ajándékozza és tulajdonítja Krisztusnak tökéletes elégtételét, igaz voltát és szentségét, mintha soha semmi bűnöm nem lett volna.
Másodszor az is kitűnik e hitvallási szakaszból, hogy az igazság nem valami, hanem Valaki! A megigazulás után éhező és szomjazó ember találkozik azzal a Jézus Krisztussal, Aki így szól: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (János 14,6) Őbenne talál nyugalmat a szív, Benne elégíttetik meg a lélek.
Könyörögjünk hát buzgó szívvel, hogy Isten Lelke őrizzen meg bennünket önteltségünktől, önmagunkkal való hamis megelégedettségtől, és támasszon szívünkben Jézus Krisztus után forró vágyat, boldog szomjazást, és adjon áldott megelégíttetést!

42. zsoltár: Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik…