Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Márk evangéliuma 15. részének 21. verse:
„Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rúfusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet.”
Szarka László lelkipásztor (Nagyhalász) gondolatai:
E jelenet olvasásakor kérdések sokasága rohanja meg a hívő lelket. Igaz, hogy Jézus egész éjszaka gyötrődött a Gecsemáné-kertben és nagyon kimerült, lehet. De mégis neki kellene, hogy ereje legyen, hiszen a másik két elítélt is valószínűleg álmatlanul töltötte az éjszakát és Simonon kívül még annyi sok ember dolgozhatott azon az éjszakán. Miért éppen neki kellett pontosan akkor szembe jönnie velük? Véletlenül?
A hit tudja, hogy Isten háztartásában nincsenek véletlenek. A hit látja, hogy Jézus nem testi erőtlensége miatt roskadozik. Mindkettő benne van az Isten tervében. Jézus Simonért, a Simonokért roskadozik. És Simon Isten akarata szerint megy szembe a fájdalmak útján haladó Jézussal, az őt körülvevő katonasággal és a vegyes érzelmű tömeggel. Mert Isten valami jobbat tartogat az ő számára. És Isten ezt a jobbat az ő tudta, kérése, kívánsága nélkül, akarata, tiltakozása ellenére adja át most neki. Simon szorgalmas, becsületes ember, aki még éjszaka is dolgozik. Gondja van feleségére, gyermekeire, családjára. Sokra igyekszik, emiatt nincs ideje saját lelkével törődni. Isten azonban mást határozott felőle, s ezt a határozatot – különös, de így van – még fegyveres erővel is végrehajtja rajta. A durva, erőszakos katonák, a hatalom képviselői: eszközök Isten kezében. Simon átkozódhat, dühönghet, de a keresztet mégis fel kell vennie. És vinnie és vinnie kell azt, éppen neki, aki nem akar közösségbe jutni a kereszthordozó Krisztussal! Íme, a Krisztust lenéző, a Krisztust gúnyoló katonák erőszakossága által kerül közösségbe vele.
Milyen nagy titok az élet! Annak eseményei sokszor igen fájdalmasan érinthetetlenek az emberi szív előtt. Miért van ez? Miért történik ez? Miért éppen így? Miért éppen velem? S e kérdésekre legtöbbször nincs felelet.
Simon egészen mást akart annál, ami vele történik és a katonák célja is egészen más. Az Úr üzenete száll feléjük, felénk. „Nem a ti gondolataitok az én gondolataim.” A roskadozó Jézus pedig szelíden néz Simonra, a minden idők Simonjára; az örök emberre.
723. dicséret: Szelíd szemed, Úr Jézus… (a régi énekeskönyvben: 465. dicséret)
