Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 13. részének 33. verse:
„Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel.”
Szarka László lelkipásztor (Nagyhalász) gondolatai:
A példázatban azt mondja Jézus, hogy három mérce lisztbe elegyíti az asszony a kovászt. Úgy hívják az első mércét, hogy ifjúság. Vigyázzatok erre a mércére, mert fekete kovászt akar belerejteni a sátán. A liberalizmusnak, az önzésnek, a szabadosságnak, a csak a testnek, szexnek élő fekete kovászát hirdeti szerte az országban. Vigyázzatok erre az első mércére fiatalok: álmaitok, vágyaitok, terveitek szép fehér lisztjébe ne kábítószert, hanem Krisztus kovászát keverjétek bele; akkor életetekből édes, ropogós és tápláló kenyér lesz. És a második mérce? Az élet derekán állók mércéje. Vihar sújtotta, szél tépdeste, már sokszor összetört mérce, korpa is van benne elég. A munkanélküliség réme, a búza alacsony ára, vagy ott van bennetek a félelem lisztje a kilátástalan jövőtől. Adjátok oda ezt az idegességgel, rohanással teli, kicsorbult, drága mércét Jézusnak, hogy adja hozzá az Ő kovászát, hogy legyen benne erő minden napra, hogy így legyen reménység, hogy amikor megterítitek az asztalt otthon, a leszelt kenyér mellé tudjatok odatenni egy darab szeretetet és hálaadást is.
És a harmadik mérce az öregek mércéje, akik már számolgatják, hogy mennyi van még hátra, mert az őrlés vége felé járunk. Itt van bennünk talán a félelem lisztje, riadalom egy következő betegségtől, az egyedüllét szomorú reménytelenségétől. Engedjétek, hogy Jézus belekeverje az Ő kovászát, s akkor majd tudtok gyönyörködni azokban, akik utánatok jönnek. Abból a mércéből, akármilyen kevés is már benne a boldogság lisztje, szakítsatok ki egy darabocskát, tegyetek félre egy kis kovászt, rejtsétek el az unokák csodálkozástól kitárult lelkébe, hogy legyen majd egy újabb sütié, hogy hálával tudjanak visszaemlékezni rátok.
Ez a három mérce így igaz a mi életünkben is. Múltunk egy olyan mérce volt, melyben volt öröm, melyben voltak szép napok is. Aztán itt van a második mérce: a jelenünk! Add oda ezt a jelent Istennek. Tele vagyunk nehézségekkel, hatalmi- és pártharcokkal. Pedig a jelenlegi feszült társadalmi-politikai légkörben a különböző világnézetű emberek összefogására van szükség, mert itt van egy újabb mérce, amit nem is látunk igazán. A jövendő ez. Nem tudjuk, mit tartogat számunkra, de most az új kenyér ünnepén így imádkozhatunk: Istenünk, odaadjuk jövendőnket a te kezedbe. Csak legyen benne a Te kovászod.
249. dicséret: Áldjad én lelkem… (a régi énekeskönyvben: 264. dicséret)
