Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol efezusiakhoz írt levele 4. részének 26. verse:
„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal.”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
Az imádság nélkülözhetetlen a magunkkal való vitában. Ahogy mai igénk, úgy a zsoltáríró is mondja: „Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken és csillapodjatok le! Igaz áldozattal áldozzatok és bízzatok az Úrban!” (4. zsoltár, 5-6).
Az imádság a legnagyobb önfegyelmező erő. Egyedül ez vonja meg tisztán azt a finom határt: meddig mehetünk, mit nem léphetünk túl. Lám, az Ige magát a haragot nem kifogásolja, csak a belőle eredő vétket. Nem áll ez ellentétben a Hegyi Beszéd lélektanával, ahol a rosszindulat, a harag, a gyűlölet már magában hordja a vétket, a gyilkosságot. Itt a harag még csak a lélek emóciója, felháborodása, az érzelmi világ reakciója a sérelem ellen, az igazságtalanság ellen, az istentelenség ellen.
Luther egyszer azt mondotta: neki legjobb barátja az ő haragja. Ő csak akkor tud igazán írni, prédikálni, imádkozni, ha haragszik. A harag itt a szenvedélyes lélek felindulását, megrerndülését, az elrejtett tűzhányó háborgását jelenti, amelyiket éppen az imádság állít meg a vétkezés határvonalánál. „Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken és csillapodjatok le!” Magába szállást követel ez, az Ige csendességét, befelé nézést, önvizsgálatot, s az Isten arca előtt megnyert békességet. Jellemünk kialakítását munkálja, segít megfegyelmezni magunkat azzal, hogy indulatunkban Isten elé állít. A bűn gyakorlata az, hogy az indulatba jövő ember feledkezzék el Istenről. Isten gyakorlata az, hogy az indulatba jövő ember emlékezzék meg Istenről. Egy falusi verekedésnél egy fiatal legény, amikor jogos felháborodásában ellenfelére rontott, hogy széjjeltépje, ezt a kiáltást hallja a háta mögött: Feri, emlékezz az édesanyádra! És a kés kihullott a kezéből. Ne engedjétek, hogy érzelmi életetek elvaduljon. Káromkodás, szitkozódás helyett befelé tekintés, imádkozás, vagy ahogy mai zsoltárunk mondja: igazságban való áldozás legyen. Képmutatás nélkül, tisztán, átlátszóan, életünk fellobbanásaiban, keserűségeiben, drámai és tragikus pillanataiban folytassuk a magunk megáldozását, óemberünk megöldöklését, testünknek tűzredobását.
Forró líra csitul a hárfákon halk átszellemüléssé.
4. zsoltár: Én igazságomnak Istene…
