Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 17. részének 21. verse:
„Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! – Mert az Isten országa tibennetek van!”
Karácsony Sándor gondolatai:
Ami az egészre áll, érvényes a kiindulásra is. Ha a Hegyi beszéd nem törvény, hanem szabadság, akkor a mennyeknek országa sem következmény, hanem előfeltétel. Képzelni elvégre lehetséges a dolgot úgy, hogy a „jó” emberek lelki szegénységre törekedvén, eljutnak a boldogságra, s mintegy jutalomképpen övék lesz a mennyeknek országa. Megélni azonban ezt a „folyamatot” így teljes lehetetlenség. Lehetetlenség pedig azért, mert a lelki szegénységnek a mennyeknek országa az előidéző oka. A mennyeknek országa nélkül képtelen állapot a lélek számára a szegénység. Ha nem a mienk előbb a mennyeknek országa, akkor a lelkünk nem lehet szegény, legfeljebb kifosztott, koldus, földhözragadt, „rongyos” proletár lehet. (Lumpenproletariat – mondja erre az állapotra rendkívül jellemzően és magyarra úgyszólván lefordíthatatlanul a német).
Nincs tisztában sem a maga bűnével, sem a kegyelem felségével az, aki a lelki szegénységre és így a boldogságra a maga erején, szinte kezdő lépés-képpen el akar jutni. De nincs tisztában a mennyeknek országával az sem, aki ezt úgy képzeli, mint valami elérendő célt, megszolgált jutalmat, alapot betetőző koronát. Onnét van ez a tévedésünk, hogy szívünk mélyén magunk is olyannak képzeljük a mennyeknek országát, mint a falusi „temető”-asszonyok. Templomosságuk elismeréséül angyalok vezetik oda őket. Fönt a fellegeken túl van. Csupa fényesség, mennyei kórusok, arany-trónus. Bársonysámedli a reszketeg öreg lábak alatt. Pufók arcú gyerekek ezüsttálcán hordozzák az idvezült elé mindazt, ami szép és jó, és „idelent” hiányzott.
Ellenben meg vagyon írva: a mennyek országa nem itt vagy ott vagyon, hanem tibennetek vagyon. A mennyek országát olyanformán hordozzuk a lelkünkben, mint az angolok a Szigetországot. Mindenüvé magukkal viszik, tekintet nélkül arra, hogy odahaza vannak-e pillanatnyilag, vagy az impérium valamelyik domíniumában, vagy a kontinensen valahol. Angolságuk eleven tudata mindenütt felmenti őket a környezet mindenki mást lenyűgöző és mindenki mást kötelező hatalma alól. Ha a mennyeknek országa, tehát isten-fiúságom , azaz az Atya kegyelme, a Krisztus megváltó szeretete és a Lélek ereje árad belőlem, mindenütt és mindenkor; én vagyok a helyzet ura, nem a helyzet diktál énnékem.
548. dicséret: Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét… (a régi énekeskönyvben: 234. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jer-kerjuek-isten-aldott
