Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: A 23. zsoltár 1. verse:
„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
„Az Úr az én pásztorom”. Ez a kép visszavisz minket az emberiség gyermekkorába, a pátriárkák világába. A törzs vagyona a nyáj, a zsidóknál a juhnyáj. Ezt terelgetik jó legelőkre, friss forrásokra. Keleten ez nagyon nehéz dolog, kivált, ha az ország köves, sivatagos. Ilyen helyeken csak az oázisok mellett terem fű és fakad fel forrás. De az oázisokról tovább kell menni, mert vagy elfogyott a fű, vagy más törzseknek is hagyni kell belőle. Az oázisok között nagy közbevettetések vannak: sivatagfoltok halálos terméketlenséggel. Ott leselkedik mindenféle veszedelem: rabló-törzsek, vadállatok. Mindez a pásztornak a gondja és felelőssége, akinek a kezére van bízva a közösség vagyona; a nyáj. Foglalkozása nem idilli, mint a görög pásztoroké, hanem hősies életforma, amely a halál szakadatlan kockázatával jár. Maga Dávid is suhanc bojtár korában oroszlánokkal viaskodott, s így ért meg a Góliáttal való viadalra. A nyájnak a pásztor a sorsa. Tőle függ élete és halála, úgyis, mint nyájnak, közösségnek, úgyis, mint egyénnek. Az Úr az én pásztorom. Bíznom kell benne, s engedelmeskednem kell neki. A többi az Ő gondja. Ő tudja, hol a jó legelő és a friss forrásvíz. Gondviselő keze minden szükségletünket kielégíti.
És ha a nyáj egyik tagja eltéved, lemarad? Ha személyes tragédiává válik, hogy elszakadunk a pásztortól, a nyájtól: Istentől és az Ő népétől? Ha körülvesz a magányosság, mint egy kőfal, s reánk ront a mi ősi ellenségünk, mint az ordító oroszlán? Ismered az elveszett juhról szóló példázatot? Utánad indult, keres – adj jelt! Kiáltsd el az Ő nevét életed nagy pusztaságában.
Arról se feledkezzünk meg, hogy a pásztor társalkodik a nyájjal. Értik egymás beszédét. Mikor tehát azt mondja a zsoltáríró: az igazság törvényén vezet engem az Ő nevéért, ez azt jelenti, hogy nem csak táplál minket az Ő Igéjével, hanem vezérel az Ő Szentlelkével. Tanácsol, nevel, történelmet csinál belőlünk és nekünk, egyéni és közösségi életünk elé eszményeket tűz, normákat ad, és felépíti közöttünk az Ő országát. Mindezt nem miérettünk cselekszi, hanem az Ő nevéért, hogy e földön az Ő bölcsességének, jóságának, igazságának ismerete és bizonysága megszaporodjék, s nevének dicsősége betöltse az eget és a földet, főképpen a mi szívünket.
„Az Úr az én pásztorom.”
23. zsoltár: Az Úr énnékem őriző pásztorom…
