Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Zsoltárok könyve, 90. zsoltár 17. verse:
„És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jókedve mirajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!”
dr. Ecsedy Aladár lelkipásztor (Tahitótfalu) gondolatai:
„Legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jókedve mirajtunk” De hát mikor lehet Istennek jó kedve mirajtunk?
A kisfiamat ezen az őszön adtam gimnáziumba. Az első hetek munkája után örömmel dicsekedett vele, hogy jól felelt. Jól van fiam, örülök ezen, de majd csak akkor tudok igazán örvendezni, ha meghozod a bizonyítványodat és az is ezt bizonyítja.
Isten jókedve miként nyugodhat meg mirajtunk? Ha elindulunk? Ha teszünk néhány lelkes lépést a keresztyén életben? Ha elkezdünk cselekedni? Ha termünk néhány gyümölcsöt? Óh, nem. Isten jó kedve akkor nyugszik meg rajtunk, ha hűségesek maradunk mindhalálig.
Jézus Krisztuson megnyugodott Istennek jó kedve. Ez az én szerelmes Fiam, akiben én kedvem lelem. Nem csodálkozhatunk ezen. Jézus hű maradt mindhalálig.
De nem csak Jézus maradt hű. Hűek maradtak sokan azóta. Hűek maradtak a mi dicső őseink közül is sokan. Hűek maradtak mindhalálig, akik szívvel és szeretettel énekelték a 90. zsoltárt.
Amikor a nagy tömeg oszladozni kezdett Jézustól, s kiki ment a maga városába és falujába, Jézus megkérdezte tanítványait: „Ti is el akartok menni?” Péter adta meg a választ a kérdésre: „Kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad.”
Ma, amikor annyi ember fordít hátat, akik ott ültek a húsos fazekak mellett, akik ettek a kenyerekből az ötezerrel, megkérdez minket: Vajon ti is el akartok menni: Ti is hűtlenek akartok lenni? Ti is csak énekelni tudjátok a 90. zsoltárt, de aztán elhagytok és megtagadtok engem, mintha sohasem ismertetek volna? Mit felelünk? Mit felelsz te? Mit felelek én?
Légy hű mindhalálig! Légy hű mindhalálig!
Még néhány szót az utolsó mondatról. „a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk…” Ez a mondat megismételve zárja be a zsoltárt.
Mit jelent ez? Bizonyára azt, hogy a mi kezünk munkájában igen sok dolog volt eddig, ami múlandó. Gyűjtöttünk kincseket, amelyeket a rozsda és a moly megemészt. Bizonyára azt, hogy a mi kezeink munkája nemigen dicsért bennünket.
Kérünk Urunk azért, taníts olyan cselekedetekre, amelyek megmaradó, örök életre megmaradó, állandó cselekedetek lesznek. Tudom Uram, hogy csak akkor leszek képes ilyeneket cselekedni, ha Te fogod a kezem.
90. zsoltár: Tebenned bíztunk eleitől fogva…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/tebenned-b-ztunk-eleit-l-fogva