Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Ézsaiás könyve 35. részének 10b. verse:
„Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.”
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
„Öröm koszorúzza fejüket örökre…” Az „akédia” – a szív szomorúsága, elcsüggedése – a keresztény egyházban régi időktől fogva a halálos bűnök egyikének számít.
„Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!” (Zsolt. 100,2) – szól hozzánk az Írás. Ezért adatott nekünk az életünk és ezért tartatott meg idáig. Nem csak a hazahívottaké, hanem a miénk, élőké is az öröm, amelyet senki sem fog elrabolni tőlünk. Ebben az örömben egyek vagyunk velük, a szomorúságban azonban sohasem.
Hogyan leszünk képesek az örömteleneknek és az elcsüggedteknek segíteni, ha a mi életünk sem a jókedven és az örömön alapul? Nem valami mesterkélt, kényszeredett dologról van itt szó, hanem valami olyasmiről, amit ajándékba kapunk és szabadon elfogadunk.
Az öröm Istennel lakozik, fentről jön és áthatja a lelkünket, szellemünket és testünket, és ahol ez az öröm átjár egy embert, ott tovaterjed, magával ragad és zárt ajtókat is képes feltörni.
Létezik az az öröm, amely semmit sem tud a szív fájdalmáról, szükségéről, félelméről; ez az öröm nem tartós, csak pillanatokra áraszt el.
Isten öröme azonban a jászol szegénységén és a kereszt nyomorúságán át jött a világba, ezért legyőzhetetlen és megcáfolhatatlan.
100. zsoltár: E földön ti minden népek…
