Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 10. részének 7. verse:
„Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja.”
Szarka László lelkipásztor (Nagyhalász) gondolatai:
S íme előttünk a nyáj: a világ. S fel kell tennünk a nagy kérdést, mi után kiált ez a világ? Pénz, vagyon, tudomány. A gazdasági virágzás sivataggá válik, a pénzt, vagyont rozsda és moly megemészti, vagy tolvajok ellopják. Rohan ez a világ a mélység, a pusztulás felé, mert milliók vesztették el hitüket mindenben, ami csak emberi. Mit adsz a világnak? Néhány évtizede még legalább tele voltak templomaink, ma minden azért történik, hogy Krisztust kitöröljék az emberi szívekből. Gyermekek tíz és százezrei elszakadtak a szülőktől, s körülöttük, az akol körül farkasok járnak. Kétségbeesve teszem fel magamnak a kérdést: nincs a földön többé segítség? Holnap a mi gyermekeinkre, unokáinkra kerülhet sor, s ropogva törnek össze felettünk lángoló gerendák, s az a kérdés, maguk alá temetnek-e, vagy tart-e még tovább a kegyelmi idő?!
Ma minden jelszó önzés és hazugság. Ma minden emberi út és gondolat sivatagba visz. De van egyetlen forrás, amiből még a sivatagon is élet indulhat ki. Van egy ajtó, amin keresztül életet vihetsz a haldokló nyájnak. Egyetlen ajtó van: az, aki egyedül mondhatja el magáról: „Én vagyok a juhok ajtaja.” S az összeszáradt, sivatagos, vagy tövises, bozótos életedbe is egyetlen valaki viheti el az Istentől kapott, megváltott életet, amit énekünk így mond: „Egyetlen forrása minden kegynek, egyetlen mentsvára a lelkemnek, Jézus te megváltó s üdvöt hozó, moss meg és tégy fehérré, mint a hó.” (régi református ének). S hogyan oldod meg életed nagy problémáit: Rajtam keresztül-e, vagy nélkülem? Nézz szét a világban: oly sok a rabló, aki nem akar szembenézni Krisztussal, hanem messze kikerüli és hátulról tör a nyájra. Mennyi a rabló aki magasabb lélek igéit hordozza az ajkán, de semmi közössége az Úrral. Londonban mondta egy magyar: Én már túljutottam a Szentíráson. Igen, ezek az emberek, akik túljutottak a Szentíráson, mennek a különféle szektákhoz, természetgyógyászokhoz és ott idővel sírva tallózzák az élet örömeit, mert nem mertek szembenézni Krisztussal, aki bűneik tükrét tartja eléjük. Pedig ennek az ajtónállónak egyetlen szava békét és igazságot hozna, de nem lehet, mert az akol mögött a rablók a maguk sátáni gazságát üvöltik.
Virágzó városok, gyönyörű országok holnap sivataggá válnak, pedig Isten kertjei lehetnének, de nem lehet, mert a Sátán lelke aratni akar. Mi lesz itt a nyáj sorsa, a vergődő emberiségé? Hát a sátáni lélek uralkodjon az emberiség milliárdjain? Meghallod-e ember ebben az őrült zűrzavarban Jézusod csendes szavát: Én vagyok a jó pásztor, én vagyok a juhoknak ajtaja? Lehet, utoljára kiáltja be Isten életedbe: itt a nagy döntés ideje. Jézus Krisztus a szabadulás egyetlen ajtaja. Ha nincs megoldás az eddigi utakon, kinek a lelkével lépsz a világ iszonyú kérdéseinek megoldásához? Pusztulás és sötétség legyen a nyáj élete, mikor keres az egyetlen Pásztor? Mit adsz a világnak? Van-e egy sugárka homlokodon a tisztább világ üzenetéből? Látod-e annak a mennyei világnak egyetlen és örök királyát? Tudd meg, hogy minden bűnön és nyomorúságon, véren és pusztuláson, a holnapok ködén és e világ minden bizonytalanságán át – akarva, vagy akaratlanul – Krisztus után kiált ma a világ!
823. dicséret: Jézus hív, bár zúg, morajlik… (a régi énekeskönyvben: 299. dicséret)
