Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Zsoltárok könyve 90. zsoltár 17. verse:
„És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jókedve mirajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!”
dr. Ecsedy Aladár lelkipásztor (Tahitótfalu) gondolatai:
„És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jókedve mirajtunk”. De hát mikor lehet Istennek jó kedve mirajtunk?
A kisfiamat ezen az őszön adtam gimnáziumba. Az első hetek munkája után örömmel dicsekedett vele, hogy jól felelt. Jól van, fiam, örülök ezen, de majd csak akkor tudok igazán örvendezni, ha meghozod a bizonyítványodat és az is ezt bizonyítja.
Isten jókedve miként nyugodhatik meg mirajtunk? Ha elindulunk? Ha teszünk néhány lelkes lépést a keresztyén életben? Ha elkezdünk cselekedni? Ha termünk néhány gyümölcsöt? Óh, nem! Isten jókedve akkor nyugszik meg rajtunk, ha hűségesek maradunk mindhalálig.
Jézus Krisztuson megnyugodott Istennek jókedve. „Ez az én szerelmes Fiam, akiben én kedvemet lelem”. Nem csodálkozhatunk ezen: Jézus hű maradt mindhalálig. De nem csak Jézus maradt hű. Hűek maradtak sokan azóta. Hűek maradtak a mi dicső őseink közül is sokan. Hűek maradtak mindhalálig, akik szívvel és szeretettel énekelték a 90. zsoltárt.
Amikor a nagy tömeg oszladozni kezdett Jézustól, s ki-ki ment a maga városába és falujába, Jézus megkérdezte tanítványait: Ti is el akartok menni? Péter adta meg a választ a kérdésre: „Kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van tenálad”! Ma amikor annyi ember fordít hátat, akik ott ültek a húsos fazekak mellett, akik ettek a kenyerekből az ötezerrel, megkérdez bennünket: Vajon ti is el akartok menni? Ti is hűtlenek akartok lenni? Ti is csak énekelni tudjátok a 90. zsoltárt, de aztán elhagytok és megtagadtok engem, mintha sohasem ismertetek volna? Mit felelünk? Mit felelsz te? Mit felelek én?
Légy hű mindhalálig! Légy hű mindhalálig!
Néhány szó az utolsó mondatról. „a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk” Ez a mondat megismételve zárja be a zsoltárt. Mit jelent ez? Bizonyára azt, hogy a mi kezünk munkájában igen sok dolog volt eddig, ami múlandó. Gyüjtöttük a kincseket, amelyeket a rozsda és a moly megemészt. Bizonyára azt, hogy a mi kezeink munkája nem igazán dicsért bennünket. Kérünk Urunk, taníts olyan cselekedetekre, amelyek megmaradó, örök életre megmaradó cselekedetek lesznek.
Fogjad kezem, oly gyenge vagyok, érzem,
Hogy nálad nélkül járni sem tudok,
Fogjad kezem és akkor jó Megváltóm,
A félelemre többé nincs okom.
Fogjad kezem és vonj közelb magadhoz,
Úgy szíveden én megpihenhetek,
Fogjad kezem, különben tévelyedvén,
Az igaz útról is letérhetek.
Fogjad kezem, az út sötét előttem,
Ha fényeddel meg nem világítod.
De így, Uram, e mennyből jövő fénynél
Reád tekintve bizton indulok.
90. zsoltár: Tebenned bíztunk eleitől fogva…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/tebenned-b-ztunk-eleit-l-fogva
Fogjad kezem...
