Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 2. részének 26. verse:
„Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.”
Nagy Lajos lelkipásztor (Mckeesport, Pennsylvania) gondolatai:
A hófehér hattyú ott úszik méltóságteljesen a kék tavon, Angliában királyi madárnak hívják. Európában nagy urak, városok tavain úszkáltak ezek a madarak. Fehér tolluk, kecses mozdulataik a szépséget, a méltóságot, a békét fejezték ki. Azt mondja a legenda erről a madárról, hogy mielőtt meghal, egy gyönyörű énekbe kezd, s mire az ének elhal, a madár is meghalt. Az utolsó szépséget, az utolsó szereplést az ember életében is hattyúdalnak nevezik.
A legszebb hattyúdal ezen a világon az öreg Simeon éneke. Búcsúzik az Ótestamentum hattyúdalával az Újtestamentumtól. Lehullott egy kiégett kis csillag, ki figyel rá? Már a tűnő csillag is a felkelő napnak énekli hattyúdalát. Nekem ez a legszebb hattyúdal, amit valaha énekeltek, vagy megírtak a világ számára.
Szálljon el a lelkünk a jeruzsálemi templomba. Egy fehér szakállú aggastyán kezébe vesz egy 40 napos gyönyörű gyermeket és zsoltározni kezd ajka. Milyen, festő ecsetére való kép. Ámuló szülők kezéből kiveszi gyermeküket s feltartja a magasság felé, Isten felé és énekel. Énekli hattyúdalát, a szeme, az arca boldogságtól ragyog. Megáldja a kisgyermeket, megáldja a családot, visszaadja a gyermekét anyjának és indul meghalni. Hódol és elköszön az Ótestamentum az Újtól. Az aggastyán megy a nagy pihenőre, a másik, a gyermek most kezdi az életét.
Egy öreg ember égő vágya beteljesedett. Élete elérte célját: látta Krisztusát. Ezután már haza lehet menni, le lehet feküdni és pihenni a nagy hajnalig. „Most bocsátod el Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet” (Lukács 2,29-30).
Isten kegyelméből eddig te is megtartattál. Tudom, hogy tele vagy álmokkal, vágyakkal, tervekkel és célokkal. Te is elindulsz valami cél felé. Mi a te életed értelme? Tanuljuk meg Simeontól, hogy az az élet tökéletes és érte el célját, amely találkozott Krisztussal. Te találkoztál már Krisztussal? Akkor életed elérte a zenitjét, csúcspontját. Ha még nem találkoztál vele, akkor hiába szálltak el feletted a napok és az évek, akkor csak idősebb lettél és nem boldogabb. Az elszalasztott alkalmak úgy zokognak életed gyümölcstelen fügefáján, mint téli lombtalan fán az ázott hollósereg. A világ fiai örömök után esengenek. Előbb „Nápolyt látni s azután meghalni” – mondják az öröm fiai. A keresztyén ember ezt mondja: Borzasztó meghalni anélkül, hogy Krisztust láttuk volna.
Az alkalmak drága arany almáit Isten a kezünkbe tette. Élünk a lehetőséggel? Ha találkozunk Krisztussal, akkor életünk értékes élet volt, méltó arra, hogy éljük. Ha nem találkozunk Megváltónkkal, akkor életünk is időnk is eltékozolt volt.
229. dicséret: Járuljunk mi az Istennek szent Fiához… (a régi énekeskönyvben: 287, dicséret)
