Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: A Tízparancsolat második parancsolata (2Mózes 20:4-6)
„4. Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak.
5. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem.
6. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.”
John R. W. Stott gondolatai:
Az első parancsolat azzal foglalkozott, kit illet meg az imádat, a második pedig arról szól, hogyan kell Istent imádnunk. Az első parancsolatban Isten az ember kizárólagos imádatára támaszt igényt, a másodikban arra, hogy ez az imádat őszinte és lelki jellegű legyen. „Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk”. (János 4:24.) Európában manapság aligha fordul elő, hogy valaki olyan szobrot készít, amely számára Istent jelképezi, és amelyet istenként imád.
° De nem esünk-e hasonló hibába a képzelet szintjén?
° Milyen fogalmat alkotunk magunknak Istenről?
° Mekkora jelentőséget tulajdonítunk például bizonyos istentiszteleti formáknak?
° Van-e tartalom és belső valóság a külső forma mögött?
° Imádkoztunk-e valaha is úgy igazán?
° Mit jelent számunkra a biblia olvasás?
° Engedtük-e már, hogy Isten szóljon hozzánk általa, és vajon megtettük-e, amit mondott?
° Mi értelme van annak, ha csak szánkkal közeledünk Istenhez, de a szívünk távol van tőle?
Az ilyen vallásosság nem más, mint szemfényvesztés.
„Találóan prófétált Ézsaiás rólatok, ti képmutatók, amint meg van írva: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem” (Márk 7:6).
Dícsérd Istent, keresztyénség… (a régi énekeskönyvben: 313. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/dicserd-istent-keresztyenyseg
