Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 11. részének 25-26. versei:
„25, Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él;
26, és aki él, és hisz énbennem az nem hal meg soha. Hiszed-é ezt?”
dr. Tóth Tihamér püspök (Veszprém) gondolatai:
Testvérek! Akik ma, halottak estéjén talán reménytelenül szomorkodtatok egy-egy kedves sír felett, halljátok meg az egyszeri hegedűs mély értelmű meséjének vigasztalását.
Élt egyszer egy hegedűs, aki fejébe vette, hogy megtanulja játszani a legszebb dalt, ami csak van a földön. Ki-kijárt az erdőbe élvezni a madarak énekét és egyszer csak úgy tudott már hegedülni, oly kedvesen és elbájolóan, hogy az emberek azt hitték, hogy pacsirtát és csalogányt hallanak énekelni… De a mi hegedűsünknek ez még nem volt elég szép.
Kiállott hát a csendes szellőbe, hadd hallja annak lágy zenéjét. Kiállott a tomboló viharba, hadd hallja annak vad sikoltását. És ezt is megtanulta. Úgy szólt a hegedűje, mint lágyan susogó falevél, majd dörgött, mint a tölgyfákat hajlító vihar… De a mi hegedűsünknek még ez sem volt elég szép.
Akkor figyelte a vizeket és hegedűjével utánozta a zúgó hegyi-patakot, a habok tajtékzását, majd csendes kis ér mormoló csobogását… És a mi emberünk még mindig nem volt megelégedve.
Akkor elment az emberek közé. Eljátszotta a fiatalok minden jókedvű nótáját, víg táncdalokat és fájdalmasan borongó nótákat, eljátszotta a templomi énekeket is… Itt-ott meg is dobbant a szíve, az emberi lélek mélyéből előtörő egy-egy áriára… de a legszebb dalt, a dalt, amely után egész életében nyugtalanul vágyott, még mindig nem találta meg.
Közben a mi emberünk megőszült, megöregedett, halálos beteg lett. És amint ott fekszik utolsó óráján, íme… hirtelen… valahonnan messziről… csodás zene üti meg fülét. Ebben a pillanatban érzi: ez az a dal, amelyet egész életében keresett, a legszebb, a legfenségesebb. Összeszedi minden végső erejét, megragadja hegedűjét, a keze remeg, az ujjai reszketnek és mégis eljátssza a dalt… és amely pillanatban befejezi, a hegedűn szétpattan mind a négy húr s a beteg holtan hanyatlik alá.
A legszebb dalt megtalálta – az Isten örök országában…
Úristen, arra kérünk, hogy hosszú, hűséges földi szolgálatunk végén mi is mindnyájan megtaláljuk nálad a legszebb dalt és az örök életben zenghessük Előtted!
772. dicséret: Hadd menjek Istenem, mindig feléd…
