Napi ige

Áldás, békesség!

Lekció: Lukács evangéliuma 15. részének 11-31. versei

Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 15. részének 16-17a. versei:

„16, Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.
17a, Ekkor magába szállt…”

Csiha Kálmán püspök (Erdélyi Református Egyházkerület) gondolatai:

Azt hiszem, hogy a tékozló fiú történetében nem az a mélypont, hogy senki sem adott a disznók moslékából, bár az is egy bizonyosan, és az is, amikor elszegődött disznópásztornak. Az is egy mélypont, amikor már ott van, hogy éhen hal, és nem adnak neki a moslékból sem. De mégsem ez igazán a mélypont, hanem amikor „szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek”. Amikor már megváltozott benne valami, és már nem az atya asztalát kívánta, már nem a régi elfelejtett ételeket,már nem a megterített asztalt kívánta, hanem a vályút, a moslékot. Ez volt a legmélyebb pont.
Egy ember életében is ez az. Amikor már elfelejti egy alkoholista, hogyan is élt azelőtt, és már csak az alkoholt kívánja. Amikor elfelejti egy nemzet, milyen méltósága volt, és már a beszédében is csak a moslékot kívánja. A múltkor elmentem egy iskola ajtaja előtt. Kijöttek a gyermekek, fiúk és lányok közösen, és olyan ocsmányul beszéltek és kiabáltak egymásnak, hogy összeszorult a szívem. Hát már a beszédben is csak a moslékot kívánja ez a nemzet? A politikában is csak a moslékot kívánja, és a gazdasági életben is? Ez a legmélyebb pont egy ember, egy család, egy nemzet életében, amikor már elveszti a régi ízeket, amikor már nem is emlékszik rá, mit lehetne még enni, mivel lehetne táplálkozni. Amikor mindenből ez árad – persze, tisztelet a kivételnek -, de a tévéből és mindenből a moslék árad. Ezt kívánják, mert hiszen ez hoz pénzt. Kívánják: ez a mélypont.
A tékozló fiú akkor tért meg, amikor Isten elvette tőle kegyesen még a moslékot is. Mikor azt sem kapott már. Lehet, hogy a nemzetünk is akkor fog megtérni, amikor már moslékot sem fog kapni, amikor amit kíván, már azt sem fogja megkapni. Talán akkor eszébe fog jutni egy régi, terített asztal. Mert Isten kegyelme az, amikor mindent elvesz, végül a moslékot is, hogy ébredjen fel bennünk valami régi vágy a terített asztal után. S eszünkbe jusson, hogy nem csak az van! Nem csak hamisan szerzett pénz van, hanem becsülettel szerzett. Nem csak eladott lélek, hanem megvásárolhatatlan is. Nem csak szolgalelkű hajlongás van, hanem egyenes gerinc is. Van egy másik élet is Isten közelében.
Amikor a moslékból sem kapott, akkor aztán magába szállt. Olyan szép kifejezés ez, hogy „magába szállt”. A lélektan azt mondja, hogy van bennünk egy tudatalatti. A tudatos réteg az egész kicsi, olyan, mint a jéghegyből a csúcsa, ami kilátszik. De a tudatalatti hatalmas nagy, egy nagy pincéhez lehet hasonlítani. Minden film, amit megnézünk, minden beszéd, amiről beszélgetünk, ami velünk történik, átmegy a tudaton és lemegy a tudatalattiba. Ott van raktározva, és elfelejtve oly sokszor. Néha aztán életünk egy-egy pontján feljön a tudatba, s akkor eszünkbe jut. Annyi minden van ebben a nagy pincében! Ott van egy régi kedves arc, aki már lehet, hogy elporladt a temetőben, aki imádkozott érted. Ott vannak a drága mosolyok és keserű sírások, gyermekkorod régi imádságai. Ott van egy régi meleg szeretet, simogató jóság, keserű csalódások, annyi minden van ebben a hatalmas pincében: sokak lelkében elfelejtve, meggyalázva, rádobálva mindenféle szemét. Ott van egy régi, drága kedves arc, egy igazi élet, egy mosolygós, bátor, az, aminek szánt bennünket Isten, s amit eltemettünk és elfelejtettünk.
A tékozló fiú magába szállt, mint egy liftben lemerült ebbe a nagy pincébe, amit úgy hívnak, hogy múlt, emlékezés, és ott meglátta az édesapja otthonát. S megérezte az édesapja szeretetét, és meglátta a régi, terített asztalt. Mert eddig olyan volt az élete, mint amilyen a miénk is, hogy úgy habzsoljuk az életet, és annyi külső dolog van ami leköt bennünket, és mindent beledobálunk, mint egy kukába, a tudatalattinkba, a lelkünkbe, és lecsapjuk a kuka fedelét, és nem is törődünk vele. De Isten egyszer elhozza az életünkben azt a pillanatot, amikor ki kell nyitni a kukát. Amikor le kell menni a pincébe, és szembe kell néznünk önmagunkkal. Meg kell találni drága régi emlékeket, üzeneteket, mosolyokat, vigasztalásokat, csalódásokat, bánatokat és ígéreteket, amikor szembe kell nézni saját magunkkal. „Magába szállt.”
Kell egy kis csend ahhoz, hogy magunkba szálljunk. Nálunk Erdélyben minden istentiszteleten a nagy imádság után csend van, és ekkor mindenki a Miatyánk előtt magában imádkozik. Jó magunkba szállni. S bejárni régi utakat, tanácsot kérni szeretteink szívétől, emlékétől. Valahol a mélyben ott van Jézus is; jó megtalálni Őt!

823. dicséret: Jézus hív, bár zúg, morajlik… (a régi énekeskönyvben: 299. dicséret)

Korábbi igék

2026. július 16

Áldás, békesség! Mai újszövetségi igénk: Márk evangéliuma 4. részének 38b. verse: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai: Isten világot megváltó krisztusi szeretetének közvetlen célja áll előttünk akkor, amikor az Evangéliumok Evangéliumának igéjéből

Tovább olvasom »

2026. július 15

Áldás, békesség! Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 19. részének 16. verse: „Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék. Átvették tehát Jézust.” Cseri Kálmán lelkipásztor (Budapest-Pasarét) gondolatai: Látjuk tehát, hogy Pilátus nem merte vállalni Jézust, a mellette való döntést annak következményeivel, hogy

Tovább olvasom »

2026. július 14

Áldás, békesség! Mai újszövetségi igénk: Apostolok cselekedetei 8. részének 27-29. verse: „27, Ő felkelt és elindult. És ímé, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni,

Tovább olvasom »

2026. július 13

Áldás, békesség! Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 1. részének 20b-21. versei: „20b, József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van.21, Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, Szabadítónak, mert ő szabadítja

Tovább olvasom »

2026. július 11

Áldás, békesség! Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 15. részének 22-24. versei: „22, Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára!23, Azután hozzátok a hízott borjút,

Tovább olvasom »

2026. július 10

Áldás, békesség! Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 15. részének 5. verse: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” Hajdu Péter lelkipásztor (Kelenföld) gondolatai: Mi

Tovább olvasom »