Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 15. részének 1b. verse:
„… az én Atyám a szőlőműves.”
dr. Ecsedy Aladár lelkipásztor (Tahitótfalu) gondolatai:
Nagyon szép munkájuk van a szőlőműveseknek. Vannak emberek, akik egész életüket egy-egy szőlőben élik le s már szinte barátai lesznek a szőlőtőkéknek. Csaknem minden szőlőt külön ismernek és beszélgetni tudnak az öreg tőkékkel. Mégis meglephet minket Jézus szava, amikor Istent szőlőművesnek nevezi. A szent, a hatalmas Isten, a világteremtő Isten: szőlőműves. Akik a külsőt nézik, bizonyára megbotránkozhatnak Jézus szavain és bizonyos, hogy a korabeli írástudók meg is botránkoztak; de aki a szavak lényegét keresi, aki Isten mélységeit kutatja, az megláthatja Jézus eme kifejezésének szépségét és erejét.
Nagy öröm felfedezni ebben az elnevezésben azt, hogy Isten munkálkodó Isten. Isten a maga csodálatos világának szőlőjében éli ki magát. Ebben gyönyörködik, ebben végzi gondozó, nevelő, őriző munkáját. Isten lehajol hozzánk, munkaruhában közeledik felénk, mint hétköznapok Ura.
Azt is megláthatjuk ebben, hogy Isten nem csak vasárnapi Isten. Nem olyan Isten, akihez vasárnap van csak közünk, amikor esetleg elmegyünk a templomba. Nem! Isten a mi munkánkban is jelenlévő hatalom. Elvegyül velünk a hétköznapi élet bajaiban s azokban a küzdelmekben, mint társunk; segítségünkre van.
Isten személyes gondviselő munkát végez. Mint ahogy a szőlőműves nem végezhet tömegmunkát, hanem minden egyes szőlőtőkét külön kell vegyen, mindegyiket külön metszi, mindegyik tőke vesszőit külön köti össze, külön permetez, külön nyeseget, egyenként foglalkozik velük; ugyanígy tesz velünk Isten: személyes lelki-gondozói munkát végez.
A szőlőműves körültekintő és sokirányú munkát végez: mindenre gondolnia kell. A tőkére, a vesszőkre, a levelekre, a gyümölcsre, a vadhajtásokra, a túlnövésekre, az oldalsarjakra, a férgekre, az időjárásra és mindenre. Ilyen Isten munkája is. Ő mindenre tekintettel van a mi életünkben. Éppen ezért néha nem értjük meg cselekedeteit. Mi igen sokszor csak azt az egy dolgot látjuk, ami éppen a szemünk előtt van. Igen sokszor csak azt az egy dolgot tartjuk fontosnak, amiért akkor imádkozunk.
A szőlőművesnek igazi öröme a szüret. Vidám, örvendező ünnep számára, amikor munkájának a gyümölcsét látja. A mi Istenünk is így van velünk. Az Ő atyai szívének is öröme, amikor gyümölcsöt lát életünkön.
206. dicséret: Egek nagy királya… (a régi énekeskönyvben: 266. dicséret)
