Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Zsoltárok könyve, 50. zsoltár 15. verse:
„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak és te dicsőítesz engem.”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
Az imádság a keresztyén ember legnagyobb kiváltsága. Az a tény, hogy imádkozhatom, kibeszélhetetlen nagy előzményekből származik. Ha édesapámat köszöntöm: „Jó reggelt kívánok, édesapám!” e mögött a tény mögött sok és kibeszélhetetlen nagy előzmény rejtőzködik. Először az, hogy van édesapám, aztán az, hogy ez a drága jó édesapa az enyém, én vele vagyok, tudok beszélni vele, ő érti amit én mondok s én tudom, hogy amit mondok, azzal örömet szerzek neki. Benne van az is, hogy ő szeret engem, én szeretem őt, együtt élünk s íme, most is, egy új napnak a kezdetén, egy csomó drága alkalom előtt állunk.
Így vagyunk az imádkozással is. Előzménye az, hogy Isten teremtett engem és a maga számára teremtett. Evégből kijelentette magát előttem, felfedte szívének, lényének titkát, azt, hogy szeret, hogy Uram, Királyom, Atyám. Benne foglaltatik ebben a tényben az, hogy én vágyakozom Isten felé. Tudom, hogy életemnek Ő az igazi táplálója és rendeltetése. Feléje fordulok, mint a fűszál a nap felé.
Az imádság tehát Istennel való társalgása a halhatatlan léleknek, teljesítése egy örök szövetségnek: annak, hogy mi Istent magasztaljuk és e magasztalással Isten kibeszélhetetlenül megáld és gazdaggá tesz minket. Az imádság: élet, azaz a léleknek olyan tevékenysége, amellyel különös erőket vesz fel magába: életét új elemekkel meggazdagítja s olyan javak birtokába jut, aminőket semmiféle más úton meg nem nyerhetne és semmiféle külső erő e javak részesévé nem tehetné. A csermakk kifosztott sziklevelét bármiféle mesterkedéssel nyújtanók, hajlítanók, feszítenők, soha belőle ezeréves tölgy nem lenne, de azáltal, hogy földből, vízből, napsugárból magába veszi a neki szánt elemeket, kinő a parányi magból az óriási cser. A lélek azáltal, hogy imádkozik, magába vesz olyan hatásokat, erőket, ajándékokat, melyeket csak imádság útján vehet el, de viszont ezek az erők, hatások, ajándékok egy merőben új és magasrendű életnek roppant lehetőségét, szépségét, igazságát és üdvösségét biztosítják. Bűnbocsánatot, vigasztalást, helybenhagyást, ihletést, békességet, reménységet, üdvösséget sehol sem vehetek, csak imádkozás által. Imádságban érezhetem meg Isten közellétét, álmélkodhatom dicsőségén, felelhetek örök szeretetére, foghatom meg felém nyújtott kezét. Egyszóval: az imádság az az életforma, amelyben valósággá lesz, életté válik Istenhez való gyermeki viszonyom, vele kötött örökkévaló szövetségem. Az imádságban Isten a legnagyobb ajándékot adja nekem: önmagát.
50. zsoltár: Az erős Isten, uraknak Ura…
