Áldás, békesség!
Mai igénk: 1 Korinthus 10, 31
„Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!”
John R.W. Stott lelkipásztor gondolatai:
A felnőtt élet során, noha Isten kezében vagyunk, alapvető szükségleteinket illetően egymásra vagyunk utalva. Ezen nem csupán a fizikai szükségleteket értem, hanem mindazt, ami az emberi életet gazdagítja, a lelki táplálékot is ideértve. Akármilyen szakterületen is dolgozunk, munkánkra úgy kell tekintenünk, mint egyfajta, Istennel való együttműködésre. Ambroise Paré, a tizenhatodik századi francia sebész szavai – akit sokan a modern sebészet atyjának tekintenek – ott olvashatók a párizsi Scole de Medicine épületének falain: „Én bekötöztem a sebet, Isten begyógyította azt.”
Egy vidéki úton sétáló férfi egy kőbányához ért, ahol munkások dolgoztak. A férfi többüket megkérdezte, hogy mivel foglalatoskodnak. Az első ingerülten így válaszolt: „Hát nem látja? Követ fejtek.” A második felpillantva azt mondta: „Kétszáz fontot keresek hetente.” Amikor azonban emberünk ugyanazt a kérdést a harmadiknak is feltette, a férfi megállt, letette a csákányt, és hangjából kiérezhető büszkeséggel így szólt: „Hát, ha éppenséggel tényleg kíváncsi rá, elárulhatom. Katedrálist építek.” Minden a szemléletünkön múlik tehát. Az első férfi nem látott tovább a csákánynál, a második pedig a munkabérnél. A harmadik azonban a munkaeszköznél vagy a fizetésnél távolabb tekintve, a munka végeredményét tartotta szem előtt. Az építőmesterrel együttműködve dolgozott. Bármilyen jelentéktelen volt is az általa végzett feladat, tudta, hogy egy Isten dicsőítésére rendeltetett épület megalkotásában vesz részt.
Laborare est orare; a munka imádság, amennyiben szem előtt tudjuk tartani, hogy az általunk végzett munka – bármilyen jelentéktelen, vagy közvetett módon is – hozzájárul Isten céljaihoz, melyeket az emberiség számára tűzött ki. Ebben az esetben bármit teszünk, képesek leszünk Isten dicsőségére dolgozni.
323. dicséret: Dicsőség a magas mennyekben Istennek…