Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János apostol első levele 1. részének 7. verse:
„Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.”
Joó Sándor lelkipásztor (Budapest, Pasarét) gondolatai:
Tehát akkor járjunk a világosságban! Legalább ott, ahol rajtunk áll, ahol megtehetjük, ahol azonnal hozzá foghatunk: otthon, a családi körben, házastársak, szülők, gyermekek, akiket a családi kötelékek is egybefűznének, de akik érzik, hogy ezek a kötelékek magukban véve nem elegendőek, gyengék, hamar szétszakadnak; meg itt a gyülekezetben, legalább mi járjunk világosságban. Íme, csak akkor van igazán közösségünk egymással, ha a világosságban járunk. Tényleg arról van szó, hogy ha meglanyhult a közösségünk egymással, megszürkült vagy meghidegedett, akkor ez mindig annak a jele, hogy valami tekintetben kiléptünk a világosságból. És milyen fázósakká válnak akkor a lelkek, milyen hideg tud lenni akkor egy lakásban, egy szívben, milyen fagyossá válik ekkor az egész környezet…. Igen; ha az ember kikerül a világosságból.
Ezért mondja az ige: járjunk a világosságban. Azt jelenti ez, hogy az a világosság csak hadd ragyogjon be, hadd melegítsen át egészen. Hadd járja át annak a világosságnak az éltető sugara az egész életünket, külsőnket, bensőnket, emberekkel való kapcsolatainkat, minden helyzetet, az örömünket, a bánatunkat, a fájdalmunkat és betegségünket, a jólétünket és ha van: a balsorsunkat. Vigyél oda mindent: a bűneidet, gondjaidat, szenvedéseidet. Mindent, ami bánt, nyom, fáj. Mindent, ami zűrzavaros, érthetetlen, problematikus az életedben. Vidd oda Isten Igéjének a fényébe, állítsd oda az igazi világosság sugarába!
Ne azt tegyük hát, amit pedig szoktunk, hogy az igének a világosságát, mint egy zseblámpa fényét, fel-felkattintjuk, amikor valamit a sötétben nagyon keresünk. Nem! Járjatok benne! Mint akiknek ez a világosság életelemük. Ahogy a madárnak a levegő, halnak a víz, nekünk ez a bizonyos világosság.
Akkor majd meglesz a közösségünk is egymással. Akkor majd újra rátalálunk egymásra. Akkor majd kivilágosodik az élet. Akkor majd az sem lesz magára hagyatott árva, akinek már senkije sincsen, mert akkor a gyülekezet tagjai is, mint egy nagy, boldog család, közösségben lesznek egymással. Akkor majd mi magunk is, mint a világosság fiai járunk a sötétségben eltévedt emberek között ebben a világban.
Próbáljuk meg hát! Egészen bizonyosan igaz, amit Isten mond ebben az Igében: „Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással…”
371. dicséret: Új világosság jelenék… (a régi énekeskönyvben: 301. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/uj-vilagossag-jelenek
