Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 6. részének 10. verse:
„Jöjjön el a Te országod!”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
Egy mélyen zengő ezüst húr vonul át emberi életünkön, az egész történelmen. Hangja komor, mégis reménykedő: benne világok bánata rezeg és világok reménysége ébredez. Adventi vágynak, adventi szenvedélynek hívják ezt a húrt és hangjának tiszta jegye itt van ebben az Igében: „Jöjjön el a Te országod!”
Nekünk szükségünk van egy másik országra, mert ez nem az igazi. A lelkünk kivágyik innen, elégedetlen a földdel, a vegetatív élettel, e világ hiúságaival és csalódásaival. Úgy járunk itt, mintha egy fehérarcú királykisasszony gonosz feketék közé tévedett volna. Jaj nekünk, ha megelégszünk ezzel a világgal, ha rajta túl lévő célokat és értékeket nem látunk. Jaj nekünk, ha ez foglalja egybe örömeinket, ambícióinkat. Ennek a világnak minden szépségével és dicsőségével szemben azt mondja a Te Lelked: én más vagyok, én a nagy rejtelmes egyén vagyok. A testbe öltözött különbség, aki azért különbözik, mert maga különb. A világot mindig azok mentették meg, akik elégedetlenek voltak. Ha fagyban valaki nem mozog, mert álmos, vízben fáradt, füstben szédeleg: örökre vége van. Jöjjön el a Te országod! Ez a vágy minél erősebb, annál biztosabb a menekülésünk.
Jöjjön el a Te országod! Milyen ez az ország és hol található? Nincsenek határai, nem politikai és nem földrajzi fogalom. Lélek ez, belső életminőség. Láthatatlan élő világ, amely úgy hatja át a történelmet, a személyeket, a dolgokat, mint az éter a tárgyakat. Itt is, ott is előtűnik egy-egy darabja: határain átlépsz, ha ott vagy egy hívő gyülekezet kellős közepében, vagy ha imádkozó lelked egy jótettet hajt végre. Egyik betegágy felett kiterjed, míg a másiktól mérhetetlen távol esett, pedig egymás mellett vannak. Ma magasságait járod, holnap rajta kívül reménytelenül esengsz utána.
Nehéz leírnom ezt az országot, ezért megnevezem azt az élő személyt, akiben maradék nélkül és teljesen megvan ez az ország és aki mindenüvé magával viszi azt, ahol Őt befogadják. Ez az élő személy a Jézus Krisztus. Jézus személyében érezzük meg ennek az országnak fűszeres éghajlatát: Istennek örök szeretetét. Személyében megismerjük ennek az országnak nagy lelki erőit és törvényeit. Megérezzük, mi a béke, mi a legfőbb jó, miért érdemes élni és mikor nyereség a halál. Jézusban fog el a teljesség szenvedélye, mellette mássá: igazzá kívánunk lenni, olyanokká, aminőknek Isten szánt és szeret látni.
Mi ez az adventi vágy? Az a szenvedély, amivel a torzó liheg az istenkép után, amidőn feléje hasonul. Amivel látja és szereti az elvetett mag a ringó kalászt, s megoszlattatásában is áldja, ami belőle támad és különb, mint ő. Amivel a gyökér szemléli sudarát s bocsátja egyre feljebb, villámos, édesveszélyű fellegekbe, halálos kockázat büszke gyönyörében.
Adventi vágy: megérzése az Isten életritmusának, amellyel a megromlott világot és az elesett embert régi dicsőségébe visszahelyezi.
372. dicséret: Mennyei Ige jelenél… (a régi énekeskönyvben: 309. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/mennyei-ige-jelenel?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
