Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol Timóteushoz írt második levele 3. részének 16-17. versei:
„16, A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,
17, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
A Szentírás a legelterjedtebb könyv a világon; van olyan része, ami ötszáz nyelvre van lefordítva. A Szentírás a legszebb könyv a világon; irodalmi értékével, formai és tartalmi szépségével, gondolatainak mélységével a benne kifejezett érzések gazdagságával nem versenyez a világon semmiféle más könyv. A Szentírás a legérdekesebb könyv; minden sorára kultúrák, történelmek épültek, soraiból harcok és győzelmek támadtak, gondolataihoz hősöknek és nemzeteknek sorsa fűződik. Legnagyobb irodalma ennek a könyvnek van, és az emberi művelődésre való hatása semmiféle más könyvvel össze nem vethető.
Mindezzel azonban keveset mondtunk a Szentírásról. A Szentírásról a legigazabbat és a legtalálóbbat önmaga állítja, azt, hogy ez a leghasznosabb könyv. Micsoda kegyetlenség volna egy embernek azt mondani: Eredj és légy odalenn a bányák mélyein örök sötétségben, de nem adok neked lámpást. Vagy azt mondani: Eredj, menj át a rengetegeken, országokon és óceánokon, de nem adok neked térképet és delejtűt. Vagy így szólani: Menj át ezer veszélyen, de úgy, hogy ne legyen ami megvédjen; eredj idegen nép közé, de ne értsd a nyelvüket; foglald el helyedet a király asztalánál, de ne legyen meghívód, amit az őrségnek megmutass.
Az élet örök sötétség, úttalan rengeteg, ezer veszedelem örökös sora: idegen országok árvasága, azzal a rendeltetéssel, hogy egykor elfoglaljuk helyünket egy királyi lakomán. Nos, a Szentírás kezünkben az, ami e sötétségben világosság, úttalan rengetegen és óceánokon át biztos kalauz, ezer veszedelem között védő sátor, idegen országban édes, tiszta nyelv, hű és igaz meghívó a nagy lakomára. Ezért a leghasznosabb könyv, az örök élet megismerésének, megtartásának egyetlen eszköze.
A teljes Szentírás Istentől ihletett. Mindaz, ami életünkre és halálunkra, lelkünk üdvösségére és legfőbb boldogságunkra tartozik, benne teljesen és maradék nélkül megvan. Nem hiányzik semmi belőle és nem felesleges benne semmi. Minden igéje Istennek egyenes üzenete, tanácsa, tanítása, vagy vigasztalása, mindenik sora reánk vonatkozik és legjobban, legteljesebben éppen mireánk talál. Isten Lelke ihlette, nem gépiesen, hanem szervesen. Ha egy angyal diktálta volna és valaki önfeledten szóról-szóra írta volna le, olyan lenne, mint egy csinált virág, mert az ilyen ihletés kívülről való volna. De belülről támadt: hősökben, akik összenőttek Isten egy-egy gondolatával, kicsiny és nagy események tömkelegében, amelyekből Isten gondolatai ütköznek ki, látásokból, amelyek a beteljesedés után kezdenek igazán ragyogni, századok, évezredek belső tapasztalásaiból, amelyeket egy elragadott lélek igébe foglalt, négyszemközti beszélgetésekből, amikről akkor senki sem gondolta, hogy kőtáblába vésik; magánlevelekből, amelyek különös esetekre vonatkoztak és mégis egyetemesebb törvényekké lettek, mint a csillag-világokat összetartó gravitáció. Mindezeket Isten Lelke gyűjtötte, rendezte, szervezte ki a feledésből, őrizte meg az idők özönvizében és végül, mint Isten üdvtervének egységes és organikus rendszerét, nekünk kezünkbe adta. Egy-egy sorával több csoda történt, mint amennyit a történelem feljegyezni bír s bár óriási erdőnek látszik, minden rügye, ága öröktől fogva megszabott helyen áll és formát mutat. A teljes írás Istentől ihletett. Az első lapját mindenik lap magyarázza egészen az utolsóig és az utolsó lap úgy függ össze az elsővel, mint a gyökér a fával. Nem lehet benne válogatni, nem lehet kihagyni belőle, vagy felvenni hozzá: úgy kell fogadni, amint van, mint egy cédrust, mint egy kristályt, egy gránit-kolosszust, vagy egy csillag-képletet. Lehet, hogy egyik részét jobban érted, mint a másikat és talán többet mond neked ez a könyv, mint amaz, de az a kérdés, mit keresel benne és hogy jó helyen keresed-e? A fűzfa levelén megcsordul a nedv, de mohos kérgén hiába keresed; ám azért kéreg nélkül nincs lomb és lomb nélkül oda lenne a kéreg.
Hasznos a tanításra. Belőle megtudjuk mindazt, amit tudnunk és hinnünk kell, hogy éljünk. Istenre, Jézus Krisztusra, saját lelkünkre nézve olyanokat mond, hogy attól különbözőt, vagy annál különbet odafenn, az örökkévalóságban sem fogunk hallani. Mindent megmér és mindig tiszta képet ad: megmondja kik vagyunk és ítélete megmásíthatatlan és fellebbezhetetlen. Csodálatos hatalma van felettünk: olvasása közben olyan távolságba és környezetbe jutunk, amelyik jobbít, nevel és átalakít; rendeltetésünk felől kétségben nem hagy, hivatásunkra felkészít és olyan életminőségre kötelez, amelyiknek végső eredménye, beteljesedő eszménye a tökéletesség. Vak embernek minek a lámpás, dőrének vagy részegnek a térkép, gyermeknek a fegyver, némának az idegen nyelv kulcsa, ellenségnek a meghívó? Az Írás is csak az Isten emberének hasznos: annak, aki el van hívva, akinek szeme keresi a fényt, aki képes tájékozódni, aki meg tud szólalni, aki ajkához emeli és megcsókolja a királyi meghívást. Az ilyen embernek aztán minden út; igazság és élet. Olyanokhoz szól, akik a Krisztuséi, mert Krisztus a testté lett Ige és a Szentírás nem egyéb, mint a testté lett Igének írott képe: Krisztus ezer meg ezer gondolatban, képben, tényben és érzésben.
371. dicséret: Új világosság jelenék… (a régi énekeskönyvben: 301. dicséret)
