Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 28. részének 19. verse:
„Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
Ezekre a szavakra különös értelemben áll: Újtestamentum az Újtestamentumban. Amit Jézus a búcsúzás pillanatában mond, rá nézve az a legfontosabb és íme, amit mond egy parancs és amit örökségül ránk hagy egy óriási feladat: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket”!
Tekintetünk elfárad, amint e gondolat óriás égövén átszalad. Jézus minden néphez jogot formál és minden embert a magáénak tart. Nem egy osztálynak, népnek, kultúrának, emberi fajnak a Megváltója Ő, hanem az egész emberiségnek. Az a vad, véres, torz hottentotta, vagy zulukaffer neki drága örökség és édes remény. Mikor kihullott a vére a Golgotán, hullott azért az eszkimóért, aki félig állat, Kína millió meg millió újszülött leányáért, kiket úgy szoktak a tengerbe hányni, mint a patkányokat. Mikor főpapi imádságán azért könyörgött, hogy Vele legyünk egyek, mint Ő egy az Atyával, ez a könyörgés arany szálaival hozzánk kötözi és velünk Istenhez fűzi azt a halottimádó kannibált, aki megeszi atyját és anyját, hogy lelki erejüket örökölhesse. Gondolok Jézusra, aki életét letette a kereszten azért, hogy az emberek Isten gyermekei lehessenek, hogy egymást szeressék, örök életet vegyenek; mennyire fontos és mennyire sürgős lehet ennek a Jézus Krisztusnak a szemében az, hogy az emberiség nagyobb része torz, nyomorult, félig állati seregeivel megszabaduljon a sötétség, tudatlanság és bűn rabságából és rálépjen arra az útra, ahol az Ő képére alakulhat át. Micsoda távolság a Golgota keresztjétől a közép-afrikai őserdőkig és micsoda feladat hidat verni e két távoli pont között.
A keresztyén egyház azokban a korszakokban élt igazán, amidőn látta ezt a nagy feladatot és képes volt drága életet tékozolni arra, hogy a megoldás közelebb jöjjön. A keresztyén egyház legnagyobb hősei – bár nagyrészt névtelen hősei – azok, akik nem tudták elviselni, hogy a pogányok ne ismerjék Krisztust és elmentek közéjük királyságának halálra szánt követeiként. Lelkem átszalad a földkerekségen és megáll mindenütt, ahol Krisztus eme óriás hadjáratának állomása, erődítése, őrszeme van. Tudom, hogy itt vívják az emberiség jövendőjéért a legnagyobb csatát; ez a Léleknek a legnagyobb földi vállalkozása; ez az örök keresztes hadjárat, ami imádsággal, gyógyítással, műveltséggel, világossággal, az emberi méltóság és Isten-arc feltündököltetésével ejti foglyul Krisztus számára a lelkeket. Szeretnék átremegni annak a néger fiúnak durva, szinte sikongó zokogására, aki nem tudta könnyeit visszatartani, mikor megértette ezt az Igét: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érette váltságul, hogy ha valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen.”
823. dicséret: Jézus hív, bár zúg, morajlik… (a régi énekeskönyvben: 299. dicséret)
