Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Ézsaiás könyve 40. részének 3. verse:
„Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek!”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
Keresztelő János fellépése megelőzte Jézusét, mintegy előhírnöke volt a Megváltónak; mint kiáltó szó a pusztában készítette az Úrnak útját. Ő adta meg a Krisztus evangéliumának előhangját: a megtérés feltétlen megtisztulási követelményének meghirdetésével, amely nélkül senki nem közeledhet Istenhez a „mérges kígyók fajzataivá züllött nemzedékből”. De ez csak előhang és nem alaphang volt, mely utóbbit Jézus mondta ki, szintén a megtérés hirdetésével – a kegyelem hangszerelésében. Elő- és alaphang együttes tanúsága világossá teszi az üzenetet az ellentét kategóriája szerint is. Összecserélésük azonban pokoli zűrzavarhoz vezet: zordon próféciákhoz, de nem Isten, hanem a Sátán szándéka szerint! Két igazán tiszta forrásból származó igei üzenet árnyalati felcserélése: tartalmi meghamisításhoz, világteremtések helyett világomlásokhoz vezet – a pokoli Gondolkodó szándéka szerint.
– Pedig Keresztelő János maga az égi Gondolat képviselőjeként indul hatalmasan, s csak a végső halálos szenvedései közepette szorul végső sötétséget oszlató jézusi üzenet égi fényére. – Ő Jézus első, döntő tanúságtevője: „Ímé az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit” (János 1,29). Ő Jézus megkeresztelője a teljes tanítványi alázat jegyében: „Neki növekednie kell, nékem pedig alább szállanom” (János 3,30). A legnagyobb Krisztus-igék prófétai kimondója ő.
– És ő kapja a legnagyobb kísértést és megpróbáltatást Krisztus személyével kapcsolatban. – Heródes tömlöcbe veti. Börtönélete egyre szigorodik. Közeleg az emberi szörnyű vég órája: Salome hétfátyol-tánca és anyja bosszúálló kívánsága szerinti követelése: „Add nekem ide egy tálon a Keresztelő János fejét!” – A világ bűneinek elvétele helyett azok megsokasodása és minőségi aljasodása, épp az ő feje fölött és alatt összecsapva, minden képzeletet felülmúl. A Megváltó pedig mindent hallgatva hagyja! – És megszületik a Keresztelőben a pokolian sötét kétség mondata, amely éppen az ő szájából már végleg kétségbeejtő: „Te vagy-e, aki eljövendő, vagy mást várjunk?” E kérdés tőle volt legkevésbé várható, de épp az ő telitalálatos kísértése nyomán, mégis a leginkább érthető. A legmennyeibb tanúkat keríti személyes ördögi ihletésre, leginkább hatalmába a legpokolibb örvény.
– De Krisztus élő és összpontosított igével mond ellene az örvénylő mélység-hatalomnak és menti meg a Keresztelő lelkét, Benne: a Krisztusban való hitet s az egész világ előtt a Keresztelő páratlan hitelét, mikor visszaüzen hozzá és róla szól.
– Élő igéje szerint: a messiási munka páratlan intenzitással folyik, s annak ellenére, hogy ezt nem említi ő: Jézus áll mögötte. „A vakok látnak, süketek hallanak, holtak feltámadnak és a szegényeknek az evangélium hirdettetik”.
– Összpontosított igéje szerint: „Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik” (Máté 11,6). Mert Ő a megtartó örök Kőszál s Benne nem lehet csalódni! – Ha minden más összeomlana is!
– Végső igéje szerint „Keresztelő János a legnagyobb az asszonytól születettek közt” a földön, a megígért Illés, nem reinkarnációsan, de az ő lelkének és erejének mértéke szerint.
Üzenete megáll örökké!
757. dicséret: Aki értem megnyíltál… (a régi énekeskönyvben: 458. dicséret)
