Áldás, békesség!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Máté evangéliuma 19. részének 16-26. versei
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 19. részének 23-24. versei:
„23, Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.
24, Sőt azt is mondom néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
A gazdag ifjú személyében kivételesen tiszta lelkesedéssel áthatott fiatalember jön Jézushoz és rendkívüli párbeszéd után megszomorodva távozik tőle. Egyedülálló jelenet az egész evangéliumban, súlyos mondanivalóval, mindenképpen méltó figyelmünkre a lelkesedő, a megszomorodott és az igeileg megkérdőjelezett ifjú személyét illetően.
A lelkesedő ifjú valóban rendkívüli személyiség. Gazdagsága nem tette anyagiassá, jóléte puhánnyá, gondtalansága könnyelművé, lehetséges üressége műkákán műcsomót keresővé. Nem volt olyan baráti köre, amely csak az ismert szemrehányást érdemelte volna: nincs semmi problémátok, ez a ti problémátok.
– Neki gazdag lelki, szellemi programja volt arra a minőségi emberségre, amelynek végső célja az örök élet. Éspedig nem mint egy legfelső emelet felépítménye, mely puszta díszként ragyog gyakorlati életének ködbe vesző magasán. Számára az örök élet egy mindent meghatározó és magába foglaló végső igei-szellemi dimenzió, mely mindannak személyes értelmet ad és mindent egyetemesen megkoronáz. Ezt legfőbb életcéljának tartja és semmiképpen nem akarja sem elhibázni, sem elveszíteni. Ezért jön Jézushoz, kérdezvén: „Mit cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?” Kérdése szerint azt is jól tudja, hogy nem terméketlen vagy borotvaéles spekuláció, hanem csak tiszta meggyőződésű, gyakorlatian cselekvő hívő élet vezet az üdvösségre.
Jézus a tízparancsolat második kőtáblájának a felsorolásával és összegzésével válaszol. Nyilván magától értetődőnek veszi az Isten iránti kötelezettségek első négy parancsolatát is, hiszen „aki nem szereti felebarátját, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?” (1János 4,20) – Az ifjú válasza az, hogy mindezeket ifjúságától fogva megtartotta. S kérdezi: „Mi fogyatkozás van még bennem?” Kijelentése és kérdése hiteles, mert a legősibb evangélium szerint ekkor: „Jézus rátekintvén megkedvelé őt” (Márk 10,21). – A tízparancsolat követésén át Jézushoz érni – és Jézus „megkedvelését” e találkozásban elnyerni – mi kell ennél több? Lehet-e fokozni a lelkesedő ifjú örömét e kivételes pillanaton túl?
– Ám, akinek több adatott, attól többet is vár Jézus és az ég is. Itt egy tökéletes, azaz: „végcélnak megfelelő” önátadás és tanítványi Jézus-követés lehetséges! Ezért: „Ha tökéletes akarsz lenni, eredj el, add el minden vagyonodat és add a szegényeknek és kincsed lesz a mennyben és jer, kövess engem, felvévén a keresztet” (Márk 10, 21b). Tehát: a 12 apostol közt a helyed! (Van, aki itt az ifjú Pál leendő személyére gondol, de ezt konkrét adat nem igazolja.)
A megszomorodott ifjú ekkor távozik Jézustól, „mert sok jószága volt.” Lelkesedhetett, de gazdagságában elfeledte, hogy az emberi lélek jobban ráfonódik a múlandóságra, mint repkény a sírkőre. Ezért nem iparkodhatott teljes szívvel a múlandón örökkévalót szerezni. És megszomorodva még a jézusi teljes tanítványság nélkül is, tarthat a paradicsom felé. De szomorú szívvel az örök életbe lépni éppúgy nem lehet, ahogyan az angyalok nem énekelhetnek karácsonyi Glóriát moll hangnemben.
Ezért igeileg megkérdőjelezett ifjú ő, a gazdagokkal együtt Jézus utóhangjában. Ennek képeit ne ártalmatlanítsuk. Nagyon szoros az égi kapu, vércsíknyi vékony a mennyei keskeny út. Ezért „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” (Máté 19,26)
462. dicséret: Bocsásd meg Úr Isten… (a régi énekeskönyvben: 220. dicséret)
