Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 15. részének 15. verse:
„Titeket pedig barátaimnak mondalak.”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
A barátság az egyik legmagasabb élet-kapcsolat. Bizonyítja ezt az, hogy a legmagasabb rendű életviszonyokat is lehet barátsággá fejleszteni. Férj és felesége között akkor tetőzik be a teljes életközösség, ha lelkük mélyén elszakíthatatlan barátságban fonódnak össze. Anya és leánya, szülő és gyermeke között a vérségi kapcsolat áteszményül, ha lassanként mély barátság szövődik a két lélek között, amelyek közül az egyik gyermeki tehetetlenségből halad viruló megteljesedés felé, a másik viruló teljességből halad öregkori gyengeség felé. Mondjam-e azt, hogy tanítvány és mester között mély lelki barátságnak kell lennie; hogy nem volna jó nevelő az, aki nem személyes barátja a kezére bízott ifjúságnak; s nem igazi pásztor az, akiről hívei nem úgy érzik, hogy legmegértőbb és leghívebb barátjuk.
A barátságban két lélek egymásba ömlik és egyik a másikkal meggazdagodik. Annyi életet élek, ahány barátom van, mondotta egy antik bölcs.
Semmi sincs, ami annyi nagy és tiszta örömet okozhatna, mint egy másik léleknek önzetlen bírása. A lélek drágább mint az ékkő, rejtelmesebb, mint a csillag, színesebb, mint a virág, illatosabb, mint a nárdus, tapadóbb, mint a fátyol és ritkább, mint a korona. Azért nagy áldás egy lelket barátul bírni. Örülni mélységének, titkainak, s ujjongani e műremek felett, amit Isten maga alkotott és maga is ujjongott alkotása felett.
De ennek a barátságnak kísértései vannak. Hatalmat vesz rajtam a másik lélek, vagy pedig én veszek hatalmat rajta. Ha a másik lelke erősebb, akkor hibáinak, fogyatkozásainak, emberi gyarlóságainak öntudatlanul is követője, másolója leszek. A megromlott emberi természet kétszeresen kísért, magamban és a másikban. Ha pedig én vagyok az erősebb, óriási felelősség terheli a vállam: vajon jótevője vagyok-e társamnak? Jobbik énje szólal-e meg bennem, felfelé emelem-e és segítek-e neki küzdeni alacsony, sötét hatalmakkal szemben?
E nagy kérdéseket megoldja a hatalmas harmadik: Jézus, a legfőbb barát, aki így szólt: barátaimnak mondottalak titeket. Jézus erős, hű lelkével barátunk akar maradni. Az a célja, hogy úgy gondolkozzunk, mint Ő, ízlésünk az Ő ízléséhez igazodjék. Nagy, szigorú életelveit tegyük a magunkévá és kötelezzük el magunkat azok megtartására. Azt akarja, hogy mindenütt velünk legyen, mindenben segítségünkre álljon, ne lehessünk soha nélküle. Azért azt kívánja, hogy lelkünket fenntartás nélkül tárjuk ki előtte. Ne legyen titkunk, amit tőle rejtegetünk, kérdések, amiket vele meg nem beszélünk, vállalkozásunk, szándékunk, tervünk, amihez tanácsát ki nem kérjük. Óhajtsuk az Ő társaságát, úgy, mint ahogy Ő óhajtja a mienket; az legyen a legfőbb örömünk, ha vele együtt lehetünk, még akkor is, ha csak hallgatva ülünk lábainál, vagy láthatatlan jelenlétét szótalan békével tapasztaljuk. Barátainkat is vigyük Őhozzá. Ha valakit szeretünk, meg ne pihenjünk addig, míg ő is meg nem hódol a legfőbb barátnak; Jézusnak. Jézusnak hozzánk való barátságát ábrázoljuk ki barátainkkal szemben és barátaink lelkéből semmit se engedjünk lelkünkbe, ami nem Jézusból árad, rajtuk keresztül, felénk.
„Nincs annál nagyobb szeretet, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.” (János 15,13) Jézus életét adta érettünk a Kereszten. Mi adjuk életünket földi pályánkon neki, hogy Ő odafenn örökre a miénk legyen.
417. dicséret: Jöjjetek Krisztust dicsérni… (a régi énekeskönyvben: 328. dicséret)
