Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Márk evangéliuma 6. részének 50. verse:
„Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”
Szarka László lelkipásztor (Nagyhalász) gondolatai:
Jézus nem akarja vállalni a politikai Messiás szerepét. Azt sem szeretné, ha tanítványai hálóba kerülnének. Ezért a forradalom melegágyaként számon tartott Galileában a legkézenfekvőbb megoldás az érzelmi telítettség levezetésére, ha ki-ki útjára indul.
Ezért indulni kell. A kenyérszaporítás után fellelkesült tömegnek, s az újabb csodát átélő tanítványoknak, s az Atyával való közösségre vágyó Jézusnak indulni kell. Az ötezer ember megvendégelését követően Jézus egyedül kíván lenni. Vége a tanításnak, vége a csodatételnek, tele a maradékkal megtöltött tizenkét kosár. Jézus a hálaadó, újabb erőket kérő magányos imádságra vágyik. Az Atyával való meghitt közösségben készül a további jelek és csodák felmutatására, a küldetése közben szüntelenül megjelenő kísértés leküzdésére. A mennyei forgatókönyv szerint minden a legapróbb részletekig kidolgozott. Jézus bámulatos szervező, a helyzet tökéletes Ura. Indulásra szólítja fel közvetlen munkatársait: a tanítványokat, valamint az Őt hallani és látni összegyűlt tömeget. A nagy találkozás emlékezetes élménye után Jézus búcsút véve a sokaságtól, elbocsátja őket. Tanítványait pedig előre küldi az újabb, messiási csodatétel helyszínére.
Nem könnyű és olcsó megoldások leegyszerűsített világát akarja adni Jézus az őt követőknek. A tanítványoknak még sokat kell tanulniuk. A félelmetes megpróbáltatás a viharos vizeken újabb megjegyzendő lecke, fontos tanítás. Jézus úgy küld el, hogy életünk nem lesz mentes a mindennapos kemény harcoktól, a hitbeli helytállást követelő kemény kiállástól szárazföldön és vízen. A széltől és vad vihartól nem óv meg. De figyeli hajónkat, számon tartja életünket, le nem veszi rólunk szemét, ha a próba ideje földi napjainkban hozzánk is elér. Nem önmagával van elfoglalva. Nem kapcsolódik ki a világ, amikor a mennyei Atyával beszélget mennyei felséges dolgokról. Ami nekünk a legyőzhetetlen próbatétel tengere, az számára a hozzánk, a felénk vezető út. Milyen sokan vannak közöttünk is, akik a legnagyobb nyomorúság, a halállal fenyegető testi szenvedés, az elhordozatlan bánat, a semmivel sem pótolható veszteség szinte elviselhetetlenül nehéz órájában azt tapasztalták meg, hogy Krisztus a hullámokon járva elindult feléjük.
508. dicséret: Jézus, én bizodalmam… (a régi énekeskönyvben: 357. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezus-en-bizodalmam
