Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol korinthusiakhoz írt második levele 4. részének 5-7. versei:
„5, Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Jézus Krisztust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért.
6, Isten ugyanis, aki ezt mondta: Sötétségből világosság ragyogjon fel, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.
7, Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk és ne magunknak.”
Madocsai Miklós lelkipásztor (Budapest, Bécsikapu tér) gondolatai:
Az egyház kísértései között egyik legveszedelmesebb, ha személyek kerülnek előtérbe és nem az ügy, amit képvisel. A korinthusi gyülekezet is áldozatul esett ennek a kísértésnek, amikor az ott működő igehirdetők között egyeseknek ízléstelen kiemelésével megbomlott a gyülekezet egysége. Egyháztörténeti megemlékezések alkalmával különösen megkísérti ünneplésünket, hogy nagy szavakkal és elismerő nyilatkozatokkal emberek nagyságát, hitét méltassuk. Kerüljük el ezt a kísértést, hiszen október 31. nem Luther-ünnep, hanem Jézus Krisztus ünnepe. Az egyház életét romboló személyi kultusztól óvnak Pál szavai, amit minden kornak, s így a reformáció korának nagyjaira is vonatkoztathatunk. Az egyháztörténet kiemelkedő alakjai is csak szolgák.
Mi koncentráljunk a lényegre: Jézus Krisztusra, ez a reformáció mindig aktuális üzenete.
Isten a Jézusra mutató bizonyságtétel kipattanó szikráival gyújt világosságot a szívünkben. Az ilyen tartalmú igehirdetésekben Isten teremtő szava szólal meg, amely azt mondta egykor: Legyen világosság! – és lett világosság. Nem kisebb esemény az emberi szív megvilágosodása sem, amihez kevésnek bizonyul minden jószándék, igyekezet. A Reformáció Isten világosságot gyújtó cselekedete volt. Mint történelmi folyamat, beágyazódik az akkori Európa politikai, társadalmi, gazdasági és tudományos eseményei közé. Ám ami akkor történt mégis több evilági síkon értelmezhető és evilági összefüggésekből levezethető eseményeknél. Több, mert Isten cselekedete, aki világosságot gyújt a szívünkben.
Istennek ezt a cselekedetét köszönjük meg ezen az ünnepen.
A Reformáció ünnepén Istennek adunk hálát mindazért, amit szolgáján, Luther Mártonon keresztül elvégzett, és hogy mi mindennek örökösei lehetünk. Azt kérjük, hogy az Ige gyújtson világosságot ma is az egyházban és a mi szívünkben, hogy láthassuk Isten dicsőségét az értünk keresztet vállaló Jézus szeretetében.
371. dicséret: Új világosság jelenék… (a régi énekeskönyvben: 301. dicséret)