Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Jelenések könyve 2. részének 10b. verse:
„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
Földi életünknek maradéktalanul krisztusi életnek kell lennie. Ezen a krisztusi életen belül mindenekelőtt az Ő szavát kell hallgatni és az Ő szavára kell válaszolni. Ez a krisztusi élet igeolvasó, igehallgató, igehirdető, imádkozó, könyörgő, hálaadó, Istent magasztaló, Istent dicsőítő élet. Ez a krisztusi élet örök életben tetőzik.
„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” Ez az örök élet koronája, ez az a korona, amely maga az örök élet. Ez egész emberi életünknek legcsodálatosabb koronázása lesz. Ezt Sundar Singh-nek, a nagy indiai apostolnak, a XX. század legcsodálatosabb keresztyén személyiségének hasonlatával igyekszem megvilágítani és mindnyájunk szívére helyezni. Ha – így szól Sundar Singh hasonlata – a kotlóstyúk alatt az utolsó napokban kikelni akaró kiscsibék kopogtatásukkal beszélni tudnának a tojáshéjban, mely még nem repedt fel, valahogy így beszélhetnének: „Miért van szemünk? Hisz itt oly sötét van, vak sötét és nem látunk ezen a világon semmit! Miért van lábunk? Hiszen itt a hely oly szűk, még kinyújtani sem tudjuk, nemhogy valamire használni! És jaj, mondd meg, miért van szárnyunk, hiszen nem magasba lendülni, de magunkat összehúzva, életünket ebben a helyzetben tovább kibírni is, úgy érezzük, immár képtelenek vagyunk”. És ekkor szólhat hozzájuk a kotlós anya és ezt mondhatja: „Várjatok még egy kicsit! Csak néhány nap, talán csak néhány perc, és lefoszlik rólatok a héj, amely eddig bezárt benneteket és ti meglátjátok Istennek felséges világát! A levegőeget: ha éjszakába borul, a Mindenhatónak csillag-csarnokát, a végtelen távlatokat, a zöld mezőt, a bárány-fellegeknek suhanását, az örökkévalóságba való szárnyalást. És akkor meglátjátok, miért van lábatok is, hiszen kitárul előttetek az udvarnak zöld gyepe, a virágzó mező, a hatalmas földeknek a végtelenbe tűnő síksága és ti mehettek addig, ameddig a szem ellát és meglátjátok, nem hiába szenvedtetek addig, amíg mindez a lehetőség számotokra adva nem volt. Akkor meglátjátok, miért van szárnyatok, mert hívni fog benneteket addig, ameddig elbírjátok, az égi magasság; virágokon, fákon, kerítéseken túl hív benneteket egy olyan magaslat, amelyben átérzitek a lét szárnyalását, átérzitek: „Az élet örök szárnyalás.”
Eme hasonlat szerint mi is sokszor kérdezzük földi életünk újra és újra összenyomorító, magunkba roskasztó állapotában: „Miért van szemünk? Hogy lássuk a bűnt, a bánatot, a halált? Az öregséget, a kiábrándulást? – Miért van lábunk? Hogy a szenvedések, a halál árnyéka völgyének útját járjuk? – És miért van szárnya a lelkünknek – hit és imádság? Hogy kétségbe tudjunk esni? Hogy lássuk: már az imádság sem megy a legjobb akarattal sem?” – És szól Istennek Lelke és Igéje, szól az anyaszentegyházon keresztül a mennyei Atya küldötte: „Várjatok , csak várjatok, mert a hit lángolásával, a léleknek látásával fel fogtok egyszer tekinteni és meg fogjátok látni: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” És el fogtok indulni a második mérföldnek útján, hogy senki utatokba ne állhasson – „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény el ne szakaszthasson titeket Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róma 8,39) És szárnyalván fel, a mindenható Istennek kezéig, örökkévaló trónusáig a „petőfis” imádságban, az Apostol lelkének szárnyalásával, aki szárnyal át a csillagos égen, s míg ott fenn csattognak lelke szárnyai, a millió és millió mérföldre egyik másiktól lévő csillagok elmaradnak, mint vágtató lovas mögött sűrű erdőben a fák.
Hogy Isten elé érkezve elmondhassuk: ALLELUJA, Dicsérjétek az Urat! Mindenki, akiben lehelet van, minden lélek dicsérje az Urat. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!”
371. dicséret: Új világosság jelenék… (a régi énekeskönyvben: 301. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/uj-vilagossag-jelenek
