Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Mózes 4. könyve 11. részének 11. verse:
„Ezért Mózes ezt mondta az Úrnak: Miért tettél szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy jóindulattal hozzám, miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját?”
Charles Haddon Spurgeon lelkipásztor gondolatai:
Mennyei Atyánk gyakran küld nyomorúságot, hogy hitünket megpróbálja. Ha valamire való hitünk van, akkor kiálljuk a próbát. A salak fél a tűztől, az arany nem. A hamis drágakő, akár milyen szépen van csiszolva, iszonyodik a próbát megejtő gyémánt érintésétől, de a nemes rubin nem. Szegényes hit az, amely csak akkor bízik Istenben, mikor a barátok hűek, ha a test majd kicsattan az egészségtől, az üzlet virágzik és gazdag nyereséget hoz. Az a valódi hit, mely az Úr iránt való hűségben akkor is kitart, ha barátai elhagyják, ha a test gyenge és sorvad, ha a kedély nyomott és ha Atyánk orcájának világossága elrejtőzik előlünk.
Az a gyermeki élő hit, mely a próba alatt is az Úrra nézve hálásan tudja mondani: „Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk”. (2Kor 4,16-17)
Az engedelmes szív így újul és alakul át Isten dicsőségére, mert a szenvedésben szíved irgalmasságot tanul, megindulsz a másik szenvedőn és üres tanács helyett az igazi megértés enyhülését adod nekik. És majd hisznek neked, elhiszik amit mondasz Jézusról, mert Isten igéjét a szádban és mentő szeretetedet a bűnösök iránt a szenvedésben a Szentlélek tisztította meg és érlelte küldetéssé benned.
A te kereszted
Isten örök bölcsessége; örök időktől fogva kiszemelte Neked
a keresztet, mint az Ő szívéből jövő drága ajándékát!
Mielőtt ezt a keresztet reád adta volna, megtekintette azt mindent látó szemével,
átgondolta isteni értelmével, megvizsgálta bölcs igazságosságával,
átmelengette szerető karjával, mindkét kezével megmérte,
nehogy egy milligrammnyival túl nehéz, vagy egy milliméterrel is nagyobb legyen az.
Majd megáldotta legszentebb nevével és felkente kegyelmével;
átitatta vígaszának illatával. Aztán még egyszer rátekintett és mérlegelte bátorságodat.
Az égből való hát a te kereszted! Isten különös köszöntése ez,
és az Ő mindenben könyörülő szeretetének alamizsnája számodra.
Szalézi Szent Ferenc
796. dicséret: Már keresztem vállra vettem… (a régi énekeskönyvben: 426. dicséret)
