Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol rómaiakhoz írt levele 5. részének 3-5. versei:
„3, De nemcsak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot,
4, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet,
5, a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.”
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
A szenvedés állhatatosságot munkál. Az állhatatosság szó szerint fordítva azt jelenti: alatta maradni, a terheket nem lerázni, hanem hordozni.
Ma az egyházban túl keveset tudunk a hordozás különös áldásáról. Hordozni, nem lerázni; hordozni, de nem összetörni a súly alatt; hordozni, ahogy Jézus hordozta a keresztet; alulmaradni, s ott lenn – Krisztust megtalálni…
Isten békéje az állhatatosaknál van; az állhatatosság pedig kipróbáltságot munkál. A keresztény élet nem szavakban rejlik, hanem megtapasztalásban. Senki sem keresztény megtapasztalás nélküli. Nem élet-tapasztalatról van itt szó, hanem Isten megtapasztalásáról. De nem is bármilyen isten-élményről van itt szó, hanem arról a megtapasztalásról, amely a hit és Isten békéjének kipróbáltságából fakad, Jézus Krisztus keresztjének a megtapasztalásáról.
A megtapasztalás csak az állhatatosoknak adatik meg. Az állhatatlanok semmit sem tapasztalnak meg.
A kipróbáltság ad reményt. Hiszen minden kísértés, amelyben helytálltunk, már a végső győzelem előjátéka, minden hullám, amelyen túljutottunk, közelebb visz minket az áhított parthoz.
Ezért a megtapasztalással növekszik a remény, a próbatétel megtapasztalásakor már felsejlik az örök dicsőség visszfénye.
„A reménység pedig nem szégyenít meg…” Amíg van még remény; nem győzhetnek le.
449. dicséret: Jézus, vigasságom… (a régi énekeskönyvben: 294. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezus-vigassagom?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
