Napi ige

Áldás, békesség!

Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 20. részének 27. verse:

„Azután így szólt Tamáshoz (Jézus): Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.”

dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:

Tamás a kételkedő apostol. Ez a kételkedés a legmélyebb értelemben az Istennel egészen együtt rezdülő teljes hit hiányából fakadó hitetlenség eredménye. Ezért mondja Jézus a magához sebek érintésére hívott Tamásnak: „ne légy hitetlen, hanem hívő.” – De vannak nem felszínesebb, hanem a gyakorlati élethez és lélekhez közelebb álló formái a kételkedésnek, amelyek nélkülözhetetlenek, mert nélkülük a hit helyett a hiszékenység állapotába jutunk és rendkívüli megpróbáltatások hitetlen részesei leszünk. A hétköznapi kételkedés a megbízható megbizonyosodás nélkülözhetetlen eszköze. Ha egy pályaudvaron megkérdezem: Melyik vonat indul Győrbe, s valaki így szól: azt hiszem, a második vágányon álló, – akkor az „azt hiszem” állításnak nem hiszek, tovább érdeklődöm a hiteles bizonyosság eléréséig.
– Ám a komoly lelki-szellemi örök élet-halál kérdésekben sem lehet azonos értékű a kritikátlan elhivés a mindent megpróbáló, a jót megtartó hit aktusával. Ha Isten közvetlenül „halk és szelíd hang” igéjében döntően jelenti magát egy léleknek (1Kir 19,12), nincs helye kétkedésnek, az azonnali engedelmesség kötelező: „Ne félj, csak higgy!” (Márk 6,36); „Evezz a mélyre!” (Lukács 5,4). – De Isten Igéje és Lelke legtöbbször nem közvetlen kijelentéssel közeledik a bűn-halál miatt és által a Tőle mélyen elidegenedett világhoz, mert ebből legtöbbször vakhitű fanatikus elfogódottság lesz, amely világveszedelmet rejt magában.
Isten Krisztus-igei embersége sokszor lépésenként ezen az emberséges módon közeledik kijelentésével az emberek sokaságához, s annak elfogadásában hármas aktus vár mindenkire: az egyéni vizsgálódás, a kételkedni tudás és a személyes meggyőződésre jutás. Az egyéni vizsgálódásban fel kell mérni, hogy a teremtő-Isten kezéből kikerülve egyéni sajátságaim szerint milyen emberré lehetek a Megváltó Úr követésében. A kételkedni tudásban le kell mérnem az önmagam és az igei tanúságtevők hitelességét és problémáit. A személyes meggyőződésben végül az Isten akarata szerinti Krisztus követés rám vonatkozó dinamikus gyakorlatát kell kialakítani.
– Sem az ihletéses kételkedés-mentesség, sem a hétköznapi vagy mélyebbre hatoló kételkedni tudás nem ad mentséget a cinikus kételkedésre, amikor valaki öncélúan kételkedik azért, hogy semmilyen önfeláldozó elkötelezettséget ne vállaljon!
– Ami már most Krisztus feltámadásának egyetlenszerű eseményét illeti, ez először mindenki előtt „üres beszédnek tűnt” (Lukács 24,11). Az egyedülálló esemény könnyelmű elhivése önmagában véve semmiképp nem volt tanácsos és magától értetődő. E hit egyetlen indoka Krisztus szenvedés jelentéseinek állandó záró igéje volt: „harmadnap feltámadok”. Ezt a halálból feltámasztó Krisztusnak el kellett volna hinni és bízni Benne mindenestől, aki a „feltámadás és élet és aki őbenne hisz, ha meghal is él” (János 11,25). De a Krisztus-jelenésekig ezt a hitet is mindenki elmulasztotta. – A nyitott sír és az angyalok látása csak ez igék irányában gondolkodásra és csodálkozásra indította a tanítványokat. De a tíz tanítvány is a Krisztus-jelenés révén lett hívő, látva a sebekről, hogy a Megfeszített él! Tamás ekkor hiányzik közülük s a gyülekezetből elmaradás eredmény az élő Krisztusban való hit hiánya. Csak ha érintheti a szegek és a dárda sebhelyeit – mondja, akkor tud hinni. Igen, Nagypéntek Húsvét nélkül csak pogány teofánia. Látni kell, hogy a Megfeszített él! Ezt Jézus meg is mutatja, de kijelenti: Ne egy rendkívüli látás vezessen a hithez, de az igei hit a látáshoz! „Boldogok, akik nem látnak és hisznek” (János 20,29).
– Tamás megérti ezt. Nem érint, hanem leborul: „Én Uram és én Istenem!”
– Ez a győzelmes húsvéti hit; ami őt Indiáig érő apostoli misszióig szárnyaltatta. Minket pedig üdvözít örökké.


449. dicséret: Jézus vigasságom… (a régi énekeskönyvben: 294. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezus-vigassagom?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing

Korábbi igék

2025. június 04

Áldás, békesség! Mai újszövetségi igénk: Pál apostol Timóteushoz írt első levele 6. részének 20-21. versei: „20, Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől,21, amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a

Tovább olvasom »

2025. június 03

Áldás, békesség! Mai újszövetségi igénk: Pál apostol Efézusbeliekhez írt levele 4. részének 26. verse: „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal.” dr. Gyökössy Endre lelkipásztor (Újpest-Újváros) gondolatai: Mivel úgysem tudunk nem haragudni, időnként föl

Tovább olvasom »

2025. június 02

Áldás, békesség! Mai ószövetségi igénk: A 90. zsoltár 8-11. versei: „8, Ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.9, elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.10, Életünk ideje hetven esztendő, és nagyobb részük hiábavaló

Tovább olvasom »

2025. május 31

Áldás, békesség! Mai ószövetségi igénk: Mózes 4. könyve 11. részének 11. verse: „Ezért Mózes ezt mondta az Úrnak: Miért tettél szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy jóindulattal hozzám, miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját?” Charles Haddon Spurgeon

Tovább olvasom »

2025. május 30

Áldás, békesség! Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 12. részének 34b-35. versei: „34, …Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.35, A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt.” dr. Ecsedy

Tovább olvasom »

2025. május 29

Áldás, békesség! Olvasásra ajánlott igeszakasz: Mózes első könyve 4. részének 1-14. versei Mai ószövetségi igénk: Zofóniás könyve 3. részének 2. verse: „Nem hallgatott a szóra, nem fogadta meg az intést, nem bízott az Úrban, nem járult Istene elé.” dr. Hegedűs

Tovább olvasom »