Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 21. részének 10-11. versei:
„10, És amikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez?
11, A sokaság pedig monda: Ez ama Jézus, a galileai Názáretből való próféta.”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
Bevonul szelíden és alázatosan Jeruzsálembe, ahol meg fogják ölni. Szamár-vemhén jött és mégis királyok királya volt. Valami villanyütés futott végig az egész városon, jókon és gonoszokon, közömbösökön és rajongókon egyaránt és támadt az ezerszájú kérdés: Kicsoda ez?
Kicsoda ez? Mikor Jézus belép az életünkbe, azzal kezdi, hogy nyugtalanít. Lehet, hogy sokáig nem veszünk tudomást róla. Lehet, hogy életünk java részén át nem vesszük számba Őt. Egyszer, egy virágvasárnapon, mégis belép az életünkbe minden alázatosságával és minden fenségével és mi riadtan kérdezzük: Kicsoda ez?
Íme, egyszerű vándor-rabbi, akinek nincs családja, tűzhelye, akinek nincsen hol fejét lehajtania és mégis nevére keresztelkednek embermilliók, s nem volt még név, személy vagy gondolat, amely az emberiségre mélyebb hatást tett volna, mint Ő. Szelíd és alázatos szívű, csupa jóság, vigasztalás, szánalom és szent szomorúság; mégis életünknek és halálunknak Ő a legfőbb bírája, mértékegysége, lelki világunknak dicsőséges királya, akinek országában szabadság az engedelmesség, uralkodás a szolgálat, nyereség az élet eltékozlása és győzelem a megáldoztatás. Nincs rajta semmi feltűnő, semmi királyi. Egy keleti maharadzsa százszor méltóságosabb és egy tanácsúr százszor tekintetesebb. „Felnőtt, mint egy vesszőszál, mint a gyökér a száraz földben, nem volt néki alakja és ékessége és néztünk reá, de nem volt ábrázata kívánatos. Utált és az emberektől elhagyatott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője.” (Ézsaiás 53,2-3). És íme, mióta e földön művészi látások kelnek, nem volt senki, kinek tiszteletére ékesebb templomokat, csodálatosabb képeket, fenségesebb ódákat és költeményeket, mélyebb bölcsességeket alkottak volna. Egyedül járt a földön és olyan elhagyatott volt…, ma neki van legtöbb katonája, mártírjainak száma légió, más vértanúk erejével össze nem hasonlítható és Grönland örök fagyán, Afrika forró homokján, Kína és Tibet ismeretlen terein neve induló, lelke program, s ajkukon az Ő nevével egyre boldogabban halnak meg az Ő misszionáriusai.
Kicsoda ez? Belépett Jeruzsálembe és ott megölték azok, akiket szeretett és akikért imádkozott. Halála a lelki világ középpontja, az örökkévalóság sarkcsillaga. Fájdalmas halál, kereszthalál, de az Életnek forrása és az isteni világosságok kútfeje. Minden szenvedések foglalata, minden ígéretek záloga, minden mennyei öröm és világszépség summája.
Megyek e halál felé. Vonz, hódít, ítél és áld. Egyik pillanatban óriás, hihetetlen rejtelem, hogy a lelkem kérdőjellé válik: Kicsoda ez? A másik percben édes öröm, roppant megoldás, drága felelet: ez Jézus.
482. dicséret: A nagy király jön: Hozsánna… (a régi énekeskönyvben: 331. dicséret)
