Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 4. részének 34. verse:
„Jézus ezt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját.”
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
Gyakran úgy tűnik, hogy Jézus egyáltalán nem érti, mit kérdeznek tőle az emberek, s látszólag valami egész másra válaszol, mint amit kérdeznek tőle. Úgy tűnik, hogy elbeszél a kérdés mellett, és így egyenesen a kérdezőt szólítja meg. A teljes szabadság világáról beszél, ami még a logikus alternatívák törvényéhez sem kötődik.
Mivel Jézus halomra dönti a farizeus minden gondos különbség-tételét, amelyért lelkiismeretesen fáradozik, mivel Jézus kitér minden egyértelmű kérdés elől, amellyel meg akarják fogni, ezért ő a farizeus szemében egy nihilista, egy olyan ember, aki csak a saját törvényeit ismeri és tartja tiszteletben, aki önmagát állítja a középpontba, aki káromolja az Istent.
Másrészt Jézusban sosem lehet érzékelni annak az embernek a bizonytalanságát és félénkségét, aki önkényesen cselekszik, hanem azt, hogy az ő szabadsága a saját és az övéi tetteinek valamilyen rendkívüli bizonyosságot, megkérdőjelezhetetlenséget, ragyogást, győzelmes és meggyőző erőt kölcsönöz.
Jézus szabadsága nem a számtalan lehetőség közötti önkényes választás, hanem éppen cselekedeteinek teljes egyszerűsége, amelyre soha nincs több lehetőség, alternatíva, amelyben nincs konfliktus – ez mindig csak egyetlen lehetőség. Ezt az egyet nevezi Jézus Isten akaratának.
Jézus az eledelének nevezi, hogy ezt az akaratot cselekedje. Jézus nem a jó és a rossz tudása alapján él és cselekszik – mint a farizeusok – hanem Isten akaratából.
158. dicséret: Hagyjad az Úr Istenre… (a régi énekeskönyvben: 265. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/hagyjad-az-ur-istenre