Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 24. részének 34. verse:
„Feltámadott az Úr bizonnyal és megjelent Simonnak.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
Az emmausi tanítványok az első férfi tanúi, Mária Magdolna után, a feltámadott Krisztus személyes megjelenésének. Hogy miért éppen ők, csak a Szentháromság Isten a megmondhatója. Mi legfeljebb a világ és az egyház (!) által jelentéktelen személyeknek tartott lelkek kitüntetését láthatjuk ebben, akik kegyelmi ajándékaikkal e rendkívüli, egyetlen-szerű alkalommal úgy sem tudták volna kiemelni ez üdvtörténeti eseménynek általuk sem ismert lényegi vonásait, de egyszerű hívőként azt nem is homályosították el! Az emmausi tanítványok egy percre sem takarják el az élő Krisztust, akit csak találkozásuk legvégén ismernek fel. S ekkor utólag szólnak saját különleges állapotukról, melynek változásait a Feltámadottal együtt járva tapasztalták. E változások szólnak: 1, a visszatartóztatott szemekről, 2, a gerjedező szívekről, 3, a bizonyosságra jutott életekről.
1, A visszatartóztatott szemek nem ismerték meg Jézust, mikor hozzájuk csatlakozott, miként Mária-Magdolna sem ismerte meg Őt. – Ennek első oka, hogy Jézus nem földi testben, hanem megdicsőült testben támadott fel. A földi testben a lélek van a test uralma alatt, ezért a földi testben élő személy egyszerre csak egy helyen lehet; az evilági dolgok: falak, magaslatok, mélységek akadályait tiszteletben kell tartania, éhséget, szomjúságot ki kell elégítenie, életideje korlátozott a halálig. A megdicsőült testben a test van a lélek uralma alatt: a lélek akarata szerint a személy testesülve megjelenik, lelkesülve eltűnik, különböző anyagi-sűrűségi vagy fényerő fokozatokban. Nem gát neki a bezárt ajtó, a térbeli távolság, az időbeli sürgősség, várakozás. Ha kell, megfoghatóvá, étkezővé testesül (de az étek számára nem táplálék, hanem égő áldozati tárgy), de egy pillanat alatt mefoghatatlanná válva eltűnik. – Az emmausiak nem is álmodhattak erről. – Sőt azt sem gondolták, ha nem követjük Jézust, Jézus követ minket. – És olyan biztosak voltak Jézus végérvényes halálában, hogy eleven valójára gondolni sem mertek.
– Isten pedig így akarta ezt, mert nem lett volna jó azonnal napnál fényesebb reflektorral szemükbe világítani.
2, A gerjedező szívek akkor rezdültek meg bennük,mikor Jézus magyarázni kezdte a szent írásokat. Pedig először meg kellett ütközniük a szavakon: „Óh balgatagok és rest szívűek mindazok elhívésére, miket a próféták szóltak!” De aztán egyre több fény derült a Krisztus értelmetlennek látszó szenvedéseinek igei értelmére. Egyre közelebb jött hozzájuk az Égi Gondolat! „Ezeket kellett szenvedni a Krisztusnak és úgy menni be az Ő dicsőségébe” (Lukács 24,26). A dicsőség pedig örök mivoltában már a feltámadást hirdeti. A döbbenet által fagyhalálba dermedt szívek egy mennyei tavasz életet támasztó mozzanatait érzik.
3, A bizonyosságra jutott életek a kenyér megszegéséről ismernek Jézusra. Amikor a hirdetett ige látható ige lesz! De Ő eltűnik előlük. S ekkor az egyéni feltámadás-élmény közösségivé lesz: másokkal együttesen megosztott feltámadás-tapasztalássá, mely nem lehet egyéni csalódás. „Feltámadott az Úr bizonnyal és megjelent Simonnak”
„És minden szem meglátja Őt, még akik Őt általszegezték is”.
531. dicséret: A Krisztus mennybe felméne… (a régi énekeskönyvben: 358. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/a-krisztus-mennybe-felmene?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
