Áldás, békesség!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Zsoltárok könyve, 22. zsoltár
Mai ószövetségi igénk: A 22. zsoltár 29. verse:
„Mert az Úré a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken.”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
Harmadnapra kiderült, hogy ez a halál, Jézus halála, dicsőségesebb és győzelmesebb aktusa az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, mint maga a teremtés. Szent mag, amiből új világ nő ki. Egy új mindenség, lelki univerzum kezdete. Nevezhetjük elégtételnek, engesztelő áldozatnak, váltságpénznek, szent kapunak, de általa, belőle, elénk lép az Élet Fejedelme, a Királyok Királya, a feltámadott Úr. Halála út és eszköz volt uralkodó céljának elérésére.
Bűnbánattal, hittel hódoljatok néki!
Nézzétek, hogy sietnek feléje a lelkek. Tamás a kezét sebeibe rejti: „Én Uram, és én Istenem!” Péter a keblén zokog: „Te tudod. Uram, hogy szeretlek Téged!” Pál hadat indít ellene, de összerogy a lábainál: „Saul, Saul, miért kergetsz engem?” Hogy hívja magához a nagy bizonyságtevőket: ott megy Augustinus, Assisi Ferenc, Luther, Kálvin. Hány mártír szempár tapad rá a cirkuszok porondján, vesztőhelyeken és kínzókamrákban, és „nem látnak mást, csak Jézust egyedül”. Béküljetek meg az Istennel, kéri ellenségeit, s íme: ez arcul ütötte, s most Ő lecsókolja bűnbánata könnyeit; ez ruhájára sorsot vetett, s most didergő meztelenségét érdeme királyi palástjával eltakarja. Ez szíven szúrta, s most szívébe fogadja, ezek átkozták, s most, hogy bűnbánatukban a földön hevernek, felemeli őket: Jöjjetek én atyámnak áldottai! Valóban: Nem veti meg és nem utálja meg a szegény nyomorúságát, és nem rejti el az ő orcáját, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. Halljátok-e ezt a világon átzengő kiáltást Grönlandtól a Tűzföldig?
A zsoltáríró egyre fokozza a csodát. Áldozati lakomát rendez, s azon megvendégeli a barátait. Van-e fenségesebb áldozati lakoma, mint amelyikkel Ő vendégeli az övéit: megtöretett testének és kiontatott vérének lakomája. Ó, ti boldog éhezők és boldogabb jóllakottak: éljen a szívetek örökké!
Nemcsak hív, hanem küld is. „Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a Föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége”. Ez a misszió látomása. A Biblia már ezer nyelven beszél a bűnös emberekhez, és a „Tegyetek tanítványokká minden népeket” ma már nem azt jelenti, hogy a fehér faj prédikál a színeseknek, hanem, hogy ázsiai Ázsiát missionálja és afrikai Afrikát. „Mert az Úré a királyi hatalom és Ő uralkodik a pogányokon”.
És mint utolsó, angyali finálé, megszólal a jövendő kardala, születendő századok éneke: „Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. Eljönnek és hirdetik az Ő igazságát az utánok való népeknek, hogy ezt cselekedte”.
És az egyház bizonyságtétele, az örök prédikáció hangzik tovább és nő, még ha el is hallgat itt-ott egyik ajak, és nem egyforma tisztasággal hirdeti is Jákob minden ivadéka. A néma és a hangos igehirdetés együtt beszél tovább: „Meghalt a mi bűneinkért, és feltámadott a mi megigazulásunkra”.
22. zsoltár: Én Istenem, én erős Istenem…
