Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol Timóteushoz írt második levele 1. részének 2. verse:
„Timóteusnak, szeretett fiának: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és a Jézus Krisztustól, a mi Urunktól.”
John R. W. Stott lelkipásztor gondolatai:
Pál itt „szeretett fiának” nevezi Timóteust, másutt pedig azt mondja róla: „szeretett és hű gyermekem az Úrban” (1Kor 4,17); feltehetően azért, mert ő maga volt Timóteus megtérésének emberi eszköze. A korinthusiakat is azért nevezi szeretett gyermekeinek, mert „az evangélium által én vagyok a ti atyátok a Jézus Krisztusban” (1Kor 4,14-15). Úgy gondoljuk tehát, hogy amikor Pál első missziói útja során felkereste Lisztra városát, és ott hirdette az evangéliumot, Timóteus hallgatta és be is fogadta a jó hírt, így, amikor Pál néhány év múltán újra felkereste Lisztrát, a második missziós útján, „volt ott egy Timóteus nevű tanítvány”, aki már annyira előrehaladt a hit dolgában, hogy dicsérőleg szóltak róla az ottani testvérek.
A „szeretett fiút” az apostol a jól ismert formulával köszönti: „kegyelem… és békesség”, bár a Timóteushoz írt mindkét levelében ehhez még hozzáteszi az „irgalmat” is. Egészen biztosak lehetünk benne, hogy ez a hármasság nem pusztán levélírói fordulat. A szavak ugyanis rendkívüli teológiai jelentőséget hordoznak. Egyrészt közvetlenül utalnak az ember elesett és bűnös állapotára és ugyanakkor Istennek az ember iránti nagy szeretetére. Ha ugyanis a kegyelem Isten szeretete az érdemtelenek iránt, akkor az irgalmasság azok felé irányul, akik gyengék és nincs más segítségük. Jézus egyik példázatában a szamaritánus gyakorol irgalmasságot a rablók által kifosztott emberrel, egy másikban pedig a fizetésképtelen szolga könyörög azért, hogy az ura irgalmazzon meg neki. Isten irgalma térítette meg a tarzuszi Sault is, aki káromló, erőszakoskodó ember volt, és üldözte az Úr ügyét. „De könyörült rajtam” írja korábbi levelében Timóteusnak. A „békesség” másrészt a megbékélés, a viszálykodás által felkavart életek harmóniájának helyreállítása.
Talán így foglalhatjuk össze Isten szeretetének ezt a három áldását: kegyelem a méltatlanoknak, irgalmasság a tehetetleneknek és békesség a nyugtalanoknak. E hármas áldás egy közös forrásból, az „Atya Istentől és a Krisztus Jézustól, a mi Urunktól” árad felénk.
173. dicséret: Mely igen jó az Úr Istent dicsérni… (a régi énekeskönyvben: 255. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/mely-igen-jo-az-ur-istent
