Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 2. részének 14. verse:
„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
Békesség a földön – ez nem probléma, hanem egy, magának Krisztusnak a megjelenésével adott parancsolat.
A parancsolattal kapcsolatban kétféle magatartás létezik: a cselekvés feltétlen, vak engedelmessége, vagy a kígyó álszent kérdése: csakugyan ezt mondta Isten?
Ez a kérdés az engedelmesség halálos ellensége, ezért minden igazi békesség halálos ellensége is.
Vajon Isten nem ismerte jobban az emberi természetet, hogy tudja; a háborúk olyan szükségszerűek ebben a világban, mint a természeti törvények?
Vajon Isten nem azt gondolta, hogy beszéljünk ugyan a békéről, de azt nem kell szó szerint tettre váltani?
Nem azt mondta inkább Isten, hogy dolgozzunk ugyan a békéért, de a biztonság kedvéért tartsunk mégis készenlétben tankokat és mérges-gázokat?
És akkor következik a látszólag legkomolyabb: vajon Isten azt mondta, hogy ne védd meg a népedet?
Vajon Isten azt mondta, hogy szolgáltasd ki felebarátodat az ellenségnek?
Nem, Isten mindezt nem mondta, hanem azt mondta, hogy legyen béke az emberek között, és hogy minden további kérdés helyett engedelmeskedjünk neki. Ezt gondolta Ő. Aki Isten parancsát megkérdőjelezi, mielőtt engedelmeskedik neki, az már megtagadta Őt.
741. dicséret: Ki Istenének átad mindent… (a régi énekeskönyvben: 274. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/ki-istenenek-atad-mindent
