Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 11. részének 29-30. verse:
„29, Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.
30, Mert az én igám boldogító és az én terhem könnyű.”
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
A szenvedést hordozni kell, hogy elmúljék. Vagy a világnak kell hordoznia és belepusztulnia, vagy Krisztusra terhelődik, s benne legyőzetik. Így szenved Krisztus a világ helyett.
Jézus Krisztus gyülekezete a világ helyett áll Isten előtt, azáltal, hogy követi őt a kereszt hordozásban. Isten a hordozás Istene.
Isten Fia hordozta testünket, ezért hordozta a keresztet, minden bűnünket, és ezáltal szerzett kiengesztelést. Így az Ő követője is elhívást kapott a hordozásra. A keresztény lét hordozást jelent. Ahogy Krisztus a hordozással megőrzi a közösséget Atyjával, úgy követőjének hordozása is közösség Krisztussal.
Az ember le is rázhatja magáról a rárakott terhet. Ezzel tulajdonképpen nem szabadul meg a tehertől, hanem most már egy még nehezebb, még elviselhetetlenebb terhet hordoz: a saját énje önmaga által választott igáját.
Jézus mindazokat hívta, akik szenvedést és terheket hordoznak, hogy vessék le a saját igájukat és vegyék magukra az ő igáját, „Mert az én igám boldogító és az én terhem könnyű.”.
Jézus terhe és igája a kereszt. A keresztet hordozva járni nem nyomorúság és kétségbeesés, hanem felüdülés és nyugalom a lelkek számára – ez a legnagyobb öröm. Nem az önmagunk alkotta törvények és terhek alatt járunk többé, hanem annak az igája alatt, aki ismer minket, s aki együtt megy velünk az iga alatt.
Az igáját hordozva bizonyosak lehetünk közelségében és közösségében. A követő magát Krisztust találja meg, amikor keresztjét magára veszi.
796. dicséret: Már keresztem vállra vettem… (a régi énekeskönyvben: 426. dicséret)
