Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Apostolok cselekedetei 6. részének 15. verse:
„És reá tekintvén a Tanácsban ülők mindnyájan olyannak látták orcáját, mint egy angyalnak orcáját.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
István, az első keresztyén vértanú a négymilliós mártírok oszlopából valóban minőségi kezdetet jelent e csodálatos üdvösség-hadrendben és ez minden bizonnyal isteni kiválasztás eredménye. Mert az anyagi-energetikai világban, ha hullámgyűrűket akarok kelteni egy tó vizének felszínén, bizonyos súlyú tárgyakat kell annak mélyébe vetnem. S a hullámgyűrűk a felszínen nem árulják el, hogy durva kavicsnak vagy gyémánt diadémnak bevetése okozta-é őket. De a szellemi-lelki-testi üdv-élet folyamában minden a mélyrétegek s a mélységek élet- és értékgazdagságától függ. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, az Úr pedig azt, ami a szívben van” (1Sámuel 16,7). És itt „jól csak a szívével lát az ember” (Saint-Exupéry). – István vértanú nemcsak lénye mélyéig Istentől áldott karizmatikus személyiség, hanem egyúttal állandó készenlétben Isten Országáért önmagát feláldozni kész élet is.
– Ő egyike annak a hét férfiúnak, akiket a jeruzsálemi gyülekezetben arra választottak, hogy a görögül beszélő zsidó-keresztyének; a hellenisták özvegyeiről gondoskodjanak. Ezek az asszonyok voltak kitéve annak a veszélynek, hogy átviszik, vonzzák őket az arámiul beszélő héberek gyülekezetébe. (lásd: ApCs 6,1-6)
– István görög neve: Stephanos, azt sejteti, hogy ő maga is a hellenisták közé tartozott. Diakónussá választásánál az volt a döntő szempont az evangéliumi beszámoló szerint, hogy ő „hittel és Szentlélekkel teljes” férfiú volt. Hatásos evangelista volt. Nagy jeleket és csodákat tett. Ez viszont a hellenista zsidók vad gyűlöletét váltotta ki Jeruzsálemben, megpróbáltak ellene támadásokat indítani, „de nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Léleknek”. amellyel István az ő alantas látszat-érveiket visszautasította. – Ekkor hamis vádak alapján, melyek szerint ő Isten, Mózes és a templom ellen káromló beszédeket szólt, a Főtanács elé állították (ApCs 6,8-15). Itt szokás volt mindenek előtt kérdőre vonó és vádló tekintettel az egész tanács minden tagjának egyszerre a vádlottra nézni, mire külön felszólítás nélkül, szinte mindegyik odahurcolt jajveszékelve könyörgőre fogta önvádoló szavait. De István egészen más eset! „És reá tekintvén a Tanácsban ülők mindnyájan olyannak látták orcáját, mint egy angyalnak orcáját” (ApCs 6,15): Isten-jelenlétben megtisztult , minden vád fölött álló, félelem mentesen égbolt-nyugalmi, Szent, belső Lélek-fénytől ragyogó arcra kellett nézniük, akitől szívük mélyén és ábrázatuk felületén ők zavarodtak meg. Hisz a teremtés angyali szemfényeinek sugár-visszfényeit látták!
– Ezek után István megtartja védőbeszédét (ApCs 7,1-53). Itt az ószövetségi választott nép történetét Salamon templom-építéséig mondja el, és rámutat arra, hogy az Úr Isten szolgálata nincs a jeruzsálemi templomhoz kötve, s ez annál inkább áll, mert Izráel az élő Istennek története folyamán szüntelenül és mindig újra ellent mondott. – Itt ítélő-beszéddé lesz István szózata a nép ellen, kik „az Isten Szentlelkének mindenkor ellene igyekeznek”. Ezt immár nem képesek elviselni. Istvánt a városon kívülre hurcolják és felindulásukban megkövezik. Ezt csak pokoli gondolkodás és felhevülés együttes befolyásolása alatt tehették, mert halálos ítéletet a római hatóság engedélye nélkül ők nem hajthattak volna végre, s így komoly büntetéstől kellett tartaniuk a felelősöknek.
– E kárhozati felgerjedés az egész Szentírásban legszemléletesebben itt mutatja az üdvösség-látás ellenpólusának megszületését István lelkében, mivel beteljesedik Szentlélekkel és így szól: „Ímé látom az egeket megnyílni és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állni” (ApCs 7,56). Végül gyilkosaiért imádkozik: „Uram Jézus, ne tulajdonítsd nékik e bűnt” (ApCs 7,60). E Krisztus-doxológiás jézusi halálélmény elkíséri a diaszpórába menekülőket, a ruhákat őrző Saulus-Pált és hirdeti: a keresztyének vére magvetés: „Semen est sanguis christianorum”.
545. dicséret: Jövel, Szentlélek Úr Isten… (a régi énekeskönyvben: 369. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/joevel-szentlelek-ur-isten