Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 6. részének 11. verse:
„mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.”
dr. Horváth Loránd lelkipásztor (Windsor, Kanada) gondolatai:
A kenyér gondja az emberi élet számára a legelső. Kenyér nélkül nincs élet. Ennek előteremtése, a család részére asztalra tevése férfinak, nőnek egyaránt a legnagyobb gondja. Voltak és vannak társadalmi nyomorúságok, mint rossz esztendő, munkanélküliség, betegség, amikor vagy megszűkül a kenyér, vagy elfogy. Ilyenkor ugyancsak fejünkre nő az aggodalom. Nem mindenkinek van tartalék tőkéje és van olyan is, hogy másokhoz sem fordulhatunk. Isten segítségét kell keresnünk imában, hogy e válságból kijussunk. Jézus is látta és ezért maga tanította – imájában benne van ez a kérés.
Jézus azonban alázatra is tanít ugyanekkor. A kenyeret egy napra kell kérni. A mannát is minden nap külön kellett szedje a választott nép. Nem lehetünk mindig hosszú időre bebiztosítva. A felhalmozott dolgok megromolhatnak, ellophatják tőlünk, vagy például betegség esetén meg se tudjuk enni azt, amit gyűjtöttünk.
Ugyanakkor hitre is megtanít Jézusunk, mert láttatja velünk, hogy napi kenyér gondunk nem csak a miénk, hanem gondviselő édes Atyánké is, aki gondol gyermekeire. A szűkös kenyér, a jobb kenyér, előre haladásunk, táguló látóhatárunk mind szeretetéből jöhet és azt tőle kell kérnünk. Az Úrhoz való kötöttségünk egyúttal az Ő megismerését, szeretetének gazdagabb kiáradását, embertársaink jobb szolgálatát is jelenti. Meg kell tanulnunk azt, amit egy szép magyar közmondás így fejez ki: Emberé a munka, Istené az áldás.
Ahogy Isten áldásában részesülünk, fel kell ébredjen szívünkben a hála is. Majd minden nép történetében megtaláljuk a hálaadás napját. De hálátlansággal is találkozunk igen gyakran. A tíz meggyógyított bélpoklos közül egy ment vissza Jézushoz köszönetet mondani. Vajon mi megtennénk? Vagy ég felé nyitott ajakkal, mint az űr-antennák mindenkor csak kérünk?
A hála a hitélet legszebb virága, amit Isten szívesen fogad.
42. zsoltár: Mint a szép, híves patakra…
