Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol rómaiakhoz írt levele 13. részének 10b. verse:
„A törvény betöltése a szeretet.”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
Törvény alatt értjük Isten kijelentett erkölcsi akaratát, azokat a parancsolatokat, amelyekkel megtiltja, amit nem szabad tennünk és rendeli, amit tennünk kell. Ezeknek a parancsolatoknak a summája a Tízparancsolat. Tudjuk a Szentírásból, milyen csodálatos körülmények között adta ki ezt a törvényt az Isten s ebből is megláthatjuk: mekkora jelentőséget tulajdonít e parancsolatnak Ő.
Közelebbről nézve, azt kell látnunk, hogy a Tízparancsolat emberi világunknak éppen olyan alaptörvénye, mint a természeti világnak a nehézkedés, a vonzás és taszítás, vagy az atomok szerkezete. Vagyis: e törvények nélkül és e törvények ellenére nem lehetne emberi életet élni. Képzeljünk el egy olyan világot, ahol az a törvény, hogy lopj, vagy pedig az, hogy ölj, ismét: paráználkodj! Még állati életet sem lehet elképzelni ilyen törvényekkel. Ha tehát a Tízparancsolatot summázzuk, mondhatjuk ezt: légy ember.
A törvény éhes és étvágya egyre nő. Mindig magasabb az igénye az emberrel szemben. Ha valakinek erkölcsi személyisége magasabb rendű, az átlagon messze felülemelkedő, a törvény még többet kíván tőle, mert ő maga magasabb mértékkel mér és saját magával szemben rendkívüli igényeket támaszt. Minél nagyobb hős valaki, annál magasabb az igénye a hősiesség iránt; minél gyöngédebb és szolgálatra készebb valaki, annál elégedetlenebb a maga teljesítményével. Mihelyt valaki megelégszik azzal, ahogy a törvényt betöltötte, rögtön betöltetlenül, megtartatlanul marad a törvény. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Hegyi Beszédben maga Krisztus, Aki a törvénynek nem külső, hanem belső megtartását kívánja. Azt mondja: „Hallottátok, megmondatott a régieknek: ne ölj! én pedig azt mondom: valaki haragszik az ő atyjafiára, gyilkos az ő szívében.”
A törvényt teljesen csak Krisztus tudta betölteni s ezért a törvény summáját így fejezhetjük ki: légy olyan, mint Krisztus.
Harmadik különös vonása a törvénynek az, hogy mindenik parancs valami nagy ajándékot akar megvédeni számunkra velünk szemben. Isten mérhetetlen nagy ajándékokat adott nekünk: az Ő igaz ismeretét, nevének tisztaságát, az ünnepet, a múltat, a történelmet, a családot, szüleinket, az életet, a tiszta és szent házasságot, a tulajdont, a becsületet. Mindezeket emberi romlottságomnál fogva el akarom tékozolni, meg akarok róla feledkezni, s ezért Isten odaáll és megvédelmezi számomra e félelmes parancsok kiadásával mindezeket a csodálatos javakat: az Ő nevét, igaz ismeretét, tiszteletét, a múltat, az életet, a házasságot, a tulajdont, a becsületet. A törvényt tehát így is summázhatjuk: őrizd meg ajándékaidat.
Kivel szemben kell megőrizni? Csakis önmagammal szemben. Mindezt csak én ronthatom meg, én tékozolhatom el s romlott természetemnél fogva meg is teszem mindezt. Ezért olyan félelmes a törvény. Kívülről áll velem szemben, kérlelhetetlenül követel, halállal és kárhozattal fenyeget. Mögötte Isten igazságossága, haragja és ítélete rejlik. A törvényt így foglalhatom össze: légy más ember.
A törvény betöltése a szeretet. Szeretetből származott az a betöltése, amelyet Krisztus vitt véghez a Golgotán, amikor eleget tett helyettünk a törvény reánk vonatkozó kárhoztatásának és elszenvedte azt az ítéletet, amelyet mi érdemeltünk meg. Betöltése a szeretet, azért mert maga a törvény, Istennek nagy szeretet-ajándéka, azért van, mert Isten szeret, meg akar tartani s azt akarja, hogy olyanok legyünk, amilyeneknek Ő szánt minket. A törvény tehát egy féltőn szerető szövetséges Istennek forró vallomása és követelése szövetséges társával, az emberrel szemben s így foglalható össze: szeress!
A szeretetet nem lehet parancsolni és kikényszeríteni, csak ébreszteni lehet. Ébreszteni egy előbb útra kelt, nagyobb szeretettel. Isten azt mondja a törvényben: szeress, mert én szeretlek.
Ezért tudjuk a törvényt betölteni, mert szeretjük Istent és hálából szolgálunk Neki. Azért tudjuk betölteni, mert Isten szeretete ajándékképpen kitölti ránk az Ő Szentlelkét, sőt egészen csodálatos módon újjászül az Ő Igéjével, és mi, mint beoltott fák, jó gyümölcsöt teremhetünk.
És ha még valami hibádzik, mert mindig hibádzik, ha hálából fakadó törvény-betöltésünk még mindig fogyatékos és csekély, mindig megszólal Isten biztató és vigasztaló szeretete: ami hiányzik, azt kipótolom, a kezdetet már elfogadom, a szándék nekem szinte tett s ha tántorog is a lábad, kézenfogva én vezetlek. Bízd rám magad, elég neked az én kegyelmem.
Mindezt Krisztusért és Krisztus által teszi.
A törvény betöltése szeretet.
314. dicséret: Emeld fel szíved, füled nyisd meg… (a régi énekeskönyvben: 473. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/emeld-fel-szived-fueled-nyisd
