Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol filippibeliekhez írt levele 4. részének 4. verse:
„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
Nem lehet elég imádattal gondolni arra, hogy Isten örömszerző Isten. Ő maga akkora kincs és bírása olyan vigasság, hogy a legszomorúbb életet is napsugárral és örömmel tudja megtölteni. Könnyben, gyászban, vérben és halálban is mondhatatlan öröm Istennel lakozni.
Azonban Isten még ezen felül is jó és áldott. Örök bölcsessége csodálatos leleménnyel gondoskodik arról, hogy földi életünkben örömet találjunk. Ő teremtette a mosolyt, maga dicsőségére szerzette a nevetés muzsikáját. Ő tanított meg játszani és Ő gondoskodik arról, hogy a fáradt lélek felfrissüljön és megvidámuljon. A feketített orcával való böjtölés és képmutatás komor merevsége nem lehet kedves annak az Istennek, aki a gyermekséget rendelte, aki lelkünket az ifjúság tavaszán vezeti át, aki az életet arra a törvényre fektette, hogy férfi és asszony szeressék egymást és örüljenek egymásnak. Úgy érezzük, hogy Isten gyönyörködik a vidám és boldog emberekben s azok, akik tisztán tudnak nevetni, tisztábban tudnak imádkozni is. Szinte látom, amint kiterjeszti kezét ébredő tavaszok, ligetek és kertek fölé és fűt, fát, csillagot, bogarat, az Ég madarait, a mezők vadjait, mindenekfelett pedig az embert, sőt az egész földet biztatja: „Örüljetek, ismét mondom örüljetek!”
És látá a Sátán, hogy Isten örömet szerez gyermekeinek, hogy megtartsa magának őket, s azért elhatározta, hogy ő is az örömmel igyekszik tőrbe ejteni őket. A legnagyobb ajándék így lesz legveszedelmesebb kísértéssé. Nincs megalázóbb és lélekrombolóbb valami, mint a tisztátalan öröm. Gondolok a régi és modern bacchanáliákra, ahol állattá vált az ember, gondolok ezer meg ezer elbukott teremtésre, akik rekedten és részegen ujjonganak, holott tulajdonképpen halottak, már-már oszlásnak induló halottak. Gondolok arra sok fájdalomra és nyomorúságra, ami méltatlan örömökből támadt, arra a sok feldúlt családi életre, aminek öröm-hajhászás volt az oka, testileg és lelkileg megromlott nemzedékekre, elpusztult családokra, dekadens korszakokra, és élvezethajhászásba menthetetlenül belepusztult nagy nemzetekre és kultúrákra. Az Úrban örüljetek. Az Úr neve az a bűvös kör, amelyen belül tündértáncát lejti a tiszta öröm, rajta kívül pedig démoni hadak boszorkányszombatja kavarog.
Keresem tehát azokat az örömöket, amiket Isten megszentelt, a természet szépségeit, a művészet tiszta gyönyöreit, a nemes barátság vidámságát, gyöngéd, imádkozó lelkek jókedvét. Óhajtozom az után az öröm után, ami az assisi remete lelkét járta át, ami a kánai menyegző levegőjét töltötte be, ami Luther családi életében és Kálvin barátai között áradt. Úgy akarok örülni, hogy ha az én Uram beköszönne hozzám, ne kelljen szégyellnem magam.
421. dicséret: Örvendjetek keresztyének… (a régi énekeskönyvben: 324. ének)
