Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Apostolok cselekedetei 20. részének 35. verse:
„Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.”
Hajdu Péter lelkipásztor (Kelenföld) gondolatai:
Testvéreim, amikor arról beszélünk, hogy nagyobb boldogság adni, mint kapni, akkor nem csak a gyülekezeteken és az egyházon belüli dolgokról kell beszélnünk. Az igaz, hogy a nagyobb gyülekezeteknek gondolni kell a kisebb gyülekezetre. Az is igaz, hogy a gyülekezeten belül meg kell látni a másik hívő embernek a nyomorúságát és a problémáit és össze kell forrni az atyafiúi szeretetben. De Isten még itt sem enged bennünket megmaradni, hanem még nagyobb távlatokat mutat. Az igaz, hogy a gyülekezetben az emberek egymásért kell, hogy éljenek de az is igaz, hogy az egyháznak, az Isten népének közösségében éa egyedeiben az egész emberiségért kell élni.
Jézus Krisztus nem csak a hívőkért és nem csak az egyházért halt meg, hanem az egész világért. A világ fiai a Jézus Krisztus szeretetéről csak egyféleképpen kaphatnak jelt, hogy ha látják az Isten gyermekeinek a jó cselekedeteit, ha látják Isten egyházának az életét. Aki nem hisz Jézus Krisztusban; nem ismeri Istent, nem fogadja el zsinórmértéknek az Isten Igéjét sem. Nekik hiába prédikálunk arról, hogy milyen csodálatos a Jézus Krisztusban való hit, ők többet akarnak látni a keresztyén életből; cselekedetet is akarnak látni. Minden korszakban az volt vonzó a gyülekezetben és az egyházban, hogy látták az emberek az Isten gyermekeinek a jó cselekedeteit. Hogyha nem látták ezeket, akkor az Isten egyháza miatt káromolták az Isten nevét azok, akik nem hittek Őbenne, de mikor az egyház életében megmutatkoztak a szeretetnek a jó cselekedetei, akkor az Isten nevére dicsőség származott. Testvéreim, mi ebben a világban csak úgy lehetünk igazán a Jézus Krisztus egyháza, hogy ha ez a nagy törvényszerűség: nagyobb boldogság adni, mint kapni – ez megmutatkozik a többi emberrel való kapcsolatunkban.
– hogy ha áldás leszünk a többi ember számára,
– hogy ha a mi magyar református egyházunk áldás lesz a mi drága magyar népünk számára,
– hogy ha népünk élete és jövendője nem a mi egyházunk áldozata, szeretete nélkül következik el,
– hogy ha mindenütt a földkerekségen az egyházak áldássá lesznek az egész emberiség számára, akkor mutatkozik meg igazán a mi életünkben a nagyobb boldogság adni, mint kapni,
– hogy ha nem hiába élünk e földön,
– hogy ha Istennek dicsőséget szerzünk,
– hogy ha szolgálatunk, életünk, az életünk odaadása azt eredményezi, hogy gazdagodik azoknak az embereknek az élete, jövendője, akik között élünk és szolgálunk. Így tanítson meg minket Isten erre a nagy igazságra: nagyobb boldogság adni, mint kapni!
290. dicséret: Vezess Jézusunk, s véled indulunk… (a régi énekeskönyvben: 434. dicséret)