Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Apostolok cselekedetei 17. részének 4a. verse:
„És némelyek hittek közülük és csatlakoztak Pálhoz…”
dr. Gyökössy Endre lelkipásztor (Újpest-Újváros) gondolatai:
…„És némelyek hittek közülük és csatlakoztak Pálhoz…” – Némelyek igen, némelyek nem. Nem mindenki! Jézus gyógyításairól is azt olvassuk: „sokakat meggyógyított”. Nem azt, hogy mindenkit. Pünkösdkor is azt halljuk; némelyek hittek, némelyek pedig részegnek mondták az apostolokat, pedig ott aztán erősen fújt Isten Szentlelke, hatalmasan kiáradt.
Pálnak is némelyek hittek! Azok, akiket Isten Szentlelke beütemezett! Más némelyek meg biztosan csúfolták, némelyek pedig üldözték, még meg is akarták ölni.
Jelentős dolog, hogy a keresztyénség nem tömegcikk. Semmiképpen sem rajtunk múlik, hogy kit, mikor érint meg Isten Igéje. – Miért csak némelyek? Titokzatos dolog! Mindenesetre, ami rajtunk áll, tegyük meg, mert nem tudjuk ki az, akit Isten éppen ránk bízott.
De van itt valami, ami még inkább elgondolkodtat: Pál apostol, Szilász és Timóteus ezekért a némelyekért tesz meg Filippitől Thesszalonikáig 152 kilométert gyalog! 152 kilométert kutyagolnak erdőn-mezőn keresztül. Sokkal rövidebb út lett volna a tengeren, de talán pénzük sem volt hajójegyre.
És mi előzte meg ezt a hosszú gyalogutat? Filippiben megverték őket. Nem hiszem, hogy egy nap alatt meggyógyultak; rengeteg botütést kaptak. Azután a börtönben földrengést éltek át, és így megviselve gyalogolnak 152 kilométert némelyekért.
Egyre inkább érzem, hogy amit Isten Lelke akar, az nemigen lehet más, mint az első század első tapasztalatai. Isten Szentlelke nem lett más, inkább az egyház lett más, és nem mindig jobb. Vissza kell térnünk a forráshoz, s onnan kell ellesni az újrakezdés lehetőségét! Egy-két dolgot kezdek érteni.
Az egyik: az egyszemélyes szolgálat. A nagy, tömeges evangelizációk ideje lejárt, jön az egyszemélyes szolgálat: szívtől szívig, embertől emberig. De újra jöhet és jön az egyszemélyes szolgálat által megtért emberek ideje, hogy sokan, sokaságban is boldogan együtt és egymással dicsérjék az Urat.
A másik, amit most kezdek felfedezni, érteni: a nagy tömegegyház, a népegyház így gondolkodott: sokakért keveset. A forrásnál pedig ez volt: kevesekért sokat!
Az igaz megújulásnak így kell megindulnia. Kevesekért nagyon sokat! Szívtől szívig! Kevesekért – némelyekért – sokat, egész szívvel, egész lélekkel, maradék erőnkkel. Azokért, akiket Isten küld hozzánk.
251. dicséret: Úr lesz a Jézus mindenütt… (a régi énekeskönyvben: 398. dicséret)