Áldás, békesség!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Lukács evangéliuma 8. részének 4-15. versei
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 8. részének 15. verse:
„Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.”
Joseph Ratzinger (XVI. Benedek pápa) gondolatai:
Ebben a mostani órában is egy magvető élete indulhat el: egy fiatalember, mint az ige hirdetője átadta magát az Úrnak. Vagyis az Úr példabeszéde, a bátorítás, a remény és az öröm szavai, napjainknak is szólnak. Mindannyian tudjuk, hogy még ma is – sőt éppen ma újra – erős a hit kísértése, mely ránk támad és leteper. Így olyanokat kérdezgetünk magunktól, hogy minden hiábavaló-e. Hogy miként és maradhatna fenn ez a törékeny hit e világ hatalmasságai között? Nem fogják-e egyszerűen bedarálni az ateista világhatalmak, nem kell-e visszavonulót fújnia a technika, a természettudomány sok-sok lehetősége és felismerése láttán? Nem kell-e kapitulálnia a mindent eltipró, feltarthatatlannak tűnő egoizmus és mohóság előtt? És az a kérdés is feltolul: van-e egyáltalán értelme korunkban pappá, az ige magvetőjévé lenni? Nincsenek egy fiatalember számára távlatosabb, jövedelmezőbb, sikeresebb foglalkozások, ahol jobban kibontakoztathatja tehetségét? Nem valami reménytelenül meghaladott dolog-e ez az egész? Nincs-e vége annak az időnek, amikor a hívek csak úgy áramlottak az egyházba? Nem látjátok – véljük sokaktól hallani -, hogy miként hullik szét lassan, de biztosan minden, és hogy ti a vesztes oldalon álltok?
Igen, Isten ma is inkognitóban jár a történelemben, még mindig a gyengeség mögé rejti hatalmát; és ma is igaz, hogy az isteni értékek a mellőzöttek és gyöngék: az igazság, a szeretet, a hit, az igazságosság. De a példabeszéd ennek ellenére azt mondja: bizakodjatok! Isten vetése nő, bármennyien futnak is széjjel az első veszély láttán. Bármennyire hiábavalónak és feleslegesnek is tűnt sok minden, az ige valahol mégis beérik. Ma is. Ma sem hiábavaló az, hogy vannak akik merik hirdetni az igét, mernek jelen lenni az ige számára. Akik mernek szembeszegülni egy hatalmas árral, és gátat építenek az önzés, a vágy-hajhászás, a gátlástalanság hullámainak. Valahol a rejtekben beérik vetésük. Semmi sem hiábavaló. A világ titokban abból él, hogy még mindig vannak emberek, akik hisznek, remélnek és szeretnek e világon.
Gyakran valóban úgy tűnik, hogy a pap vesztes, hogy ő, az ige magvetője, kudarcot vall. Ezt mondta magáról Pál apostol is, amikor egyik kilátástalan helyzetből a másikba jutott. De ez a Pál minden gyengesége és csüggedése közepette is, a szinte elképesztő katasztrófa sorozat ellenére is optimista, fogyhatatlan reményű és örömteli ember volt, mert újra meg újra ámulva, boldogan tapasztalta meg Isten csodálatos jóságát. A mai pap is hasonló módon részese lehet annak a csalódások közt is megadatott nagy örömnek, hogy valahol a mélyben az ő szegényes kis szolgálatából élnek az emberek, él a világ. És hogy a néha mégoly satnya vetésben is Isten búzája nő.
.… dicséret: Az Úr csodásan működik… (a régi énekeskönyvben nem szerepel)