Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 3. részének 6. verse:
„Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.”
Horváth Loránd lelkipásztor (Windsor, Kanada) gondolatai
„Ó, jaj az út lélektől lélekig.
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant jeges űr lakik.”
A költő Tóth Árpád sóhajt fel így fájdalmas szomorúsággal, hogy két ember között sokszor csak a jeges űr van. Vagy idézhetnénk egy kedves nőtestvérünk fájdalmát: „Mennyi ember és mind idegen”. A lelkiséget és meghittséget nem pótolja semmi. Ezért ment Jézushoz Nikodémus éjjel, amikor senki sem zavarta. Se erőszakkal, se paranccsal sokszor semmit el nem érünk, egy kedves szó, vagy könnycsepp minden utat megnyit. Az ilyen alkalmat keressük, ha valakinél eredményt szeretnénk elérni. Az Isten ügyéért mindent meg kell tennünk.
Már az ókorban is tudták, hogy elismerés nélkül, megbecsülés nélkül nincs barátság. Ezt adta e helyen Jézusnak Nikodémus. De ezzel is csínján és óvatosan kell bánni, mert ha hízelgést tapasztalnak; visszafelé sül el a fegyver. Csak azt értékeljük, ami valóban az. Jézust azonban az őszinte értékelés sem hatja meg. Azonnal rátér a legfontosabbra: ha valaki nem születik újjá, nem láthatja az Isten országát. Jézus feltétlen igényében egyúttal a legmagasabb megbecsülést látjuk. Vannak akik igen keserű pirulát adnak a szánkba, de ezt is le kell nyelnünk, hogy meggyógyulhassunk. Az Én a legnagyobb akadály lelki fejlődésünkben és Jézus azonnal erre kényszerít. Nikodémus testiesen gondolkodik, nem érti, hogy önmagunk megtagadásáról, akaratunk feladásáról van szó. Jézusnak meg kell ezt magyarázni: vízzel kell lemosnunk minden tisztátalanságunkat, a Lélek útján át kell az Isten lelkiségét vennünk. Egyik sem maradhat ki. Akik szennyes arcukra kenik a szépítőszert, nagy szégyent arathatnak. A mosakodás azonban nem elég. Telítkezzetek meg mennyei erőkkel. Isten azoknak adja Szentlelkét, akik azt Tőle kérik. Ha nem kértük; nem adhatja. De Ő mondja tanítványainak: „Vegyetek Szentlelket!”
231. dicséret: Könyörögjünk az Istennek Szentlelkének… (a régi énekeskönyvben: 372. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/koenyoeroegjuenk-az-istennek?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
