Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Mózes első könyve 39. részének 2-3. versei:
„2, De az Úr Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett, és egyiptomi urának a házában élt.
3, Látta az ura, hogy vele van az Úr, és mindazt eredményessé teszi az Úr, amihez hozzáfog.”
Szabó Imre lelkipásztor (Sárbogárd) gondolatai:
Úgy gondolom, hogy mindnyájan ismeritek József történetét, amelynél alig van drámaibb, de ugyanakkor kedvesebb történet az Ótestamentumban. A nagy írónak, Thomas Mannak a képzeletét éppúgy megragadta ez a történet, mint a mi gyermek-szívünket, amikor először hallottuk a hittanórán.
„…szerencsés ember lett” – mondja mai igénk Józsefről. Többet, irigylésre méltóbbat alig lehet valakiről mondani. Akinek szerencséje van; annak áll a világ – így tartja ezt mindenki, s éppen ezért hajszolja is mindenki a maga szerencséjét.
S hogy valóban jó dolog a szerencse, azt éppen József történetéből láthatjuk legjobban. Mert a történet arról szól, hogy Józseffel sorozatosan tragikus dolgok történnek: testvérei kútba dobják, aztán eladják rabszolgának, gazdájának felesége súlyosan megvádolja, börtönbe kerül, s úgy tűnik, hogy az végleg elnyeli. De ezek a súlyos események mind jól végződnek: legidősebb testvére, Rúben kimenti a kútból, a kereskedők Egyiptom egyik főemberének adják el, jobb sorsot nem is kívánhat magának, s végül a börtönben következik be az a csodálatos fordulat, melynek révén a királyi udvarba kerül, és az egész ország első emberévé válik. Mindennek csak egy a titka: az, hogy József „szerencsés ember lett”. Szinte kínálkozik, hogy felállítsuk a következő tételt: az olyan ember mondható szerencsés embernek, akinek minden javára válik, még a rossz is, míg szerencsétlen embernek az nevezhető, akinek minden a kárára válik, még a jó is. De ki lehet szerencsés ember? – ez itt az izgalmas kérdés. Általában az a közfelfogás, hogy szerencsésnek születik az ember. Ahogy mondani is szokták: „szerencsés csillagzat alatt született”. És fordítva. Ezért vált újra nagy divattá a horoszkópok készítése. Mindez azonban merő babonaság. Ha van valaki köztünk, aki mindeddig abban a leverő hiedelemben élt, hogy ő szerencsétlen embernek született, nyugodtan vesse el magától ezt a tévhitet. Merészen hirdetem, hogy bárki szerencsés emberré válhat közülünk. Vagy, hogy még világosabban szóljak: bárki megragadhatja a szerencséjét. Mert József története nemcsak azt mondja el, hogy „szerencsés ember lett”, hanem azt is, hogy miként lett azzá. Ez a történet azt bizonyítja, hogy amikor valaki a legmélyebb pontra jut, onnan a legmagasabbra juthat. József számára a börtön minden eddiginél nagyobb szerencse színhelyévé változott. Fogolytársainak, a két miniszter álmának a megfejtése révén, innen került a fáraó udvarába és a legmagasabb méltóságba. Itt vált nyilvánvalóvá, hogy a legnagyobb rosszból a legnagyobb jó jöhet ki. Pontosabban: itt vált nyilvánvalóvá, hogy Józsefnek olyan Istene van, aki a rosszból jót tud kihozni. De ez az Isten a mi Istenünk is. Nem kell félnünk, ha a neki való engedelmességnek sokszor kellemetlen következménye van, sőt szenvedéssel jár. Ő éppen az ilyen esetekből tudja a legnagyobb jót kihozni.
Minthogy ez történt a „legmagasabb szinten” a mi Urunk Jézus Krisztussal is, aki a kereszt gyalázatát vállalta értünk. Isten ebből a legszörnyűbb rosszból hozta ki a legnagyobb jót: a mi megváltásunkat és Urunk megdicsőülését. „Az Úr akarata célhoz jut vele” – ahogy Ézsaiás is megjövendölte. (Ézs 53,10).
770. dicséret: Az Úr csodásan működik… (a régi énekeskönyvben nem található)