Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 26. részének 41. verse:
„Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek; a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.”
Alfred Christlieb lelkipásztor (Heidberg, Németország) gondolatai:
Ha Jézus tanítványa elbukik, annak mindig van előzménye. Erre tanít bennünket Péter tagadása is. Nála az előzmény az önbizalom volt és saját erejének a túlértékelése. Jézus ezt mondja: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem. Péter így válaszol: Ha ezek mind megtagadnak is – én soha! Péter nem volt hazudozó, de nem ismerte még saját szívének mélységeit. Túlértékelte saját erejét. Sokat gondolt magáról. Kevély szavakat mondott, pedig egészen közel állt a bukáshoz.
Nem gondolkoztat ez el bennünket? Ha erőnk tudata átjár bennünket, ha jó véleménnyel vagyunk magunkról, akkor a bukás veszélye egészen közel van. Legyünk és maradjunk kicsik a saját szemünkben, így nem esünk el.
Aztán: közvetlenül a tagadás előtt az Úr Jézus Pétert különösképpen is felhívta a vigyázásra és imádkozásra. Ezek a szavak: „Nem bírtatok vigyázni velem egy óráig sem?!” mind a három tanítványnak szóltak, de különösképpen Péternek. Ő észrevette ezt, de a test fáradtsága olyan nagy volt, hogy Jézus figyelmeztetése nem jutott Péter szívéig. Sokszor mi is akkor bukunk el, amikor nem engedünk a Lélek szelíd figyelmeztetésének, aki imádkozásra indít. Ha imádkozva nem vesszük fel Isten minden fegyverét, az ellenség eltalálja nyilaival a gyenge pontunkat.
Végül Péter bele mert keveredni Jézus ellenségeinek a társaságába. Saját kíváncsisága vitte oda. – Őrizkedjünk a világ tüzénél való kedélyes csevegésektől. Az Isten gyermekeivel való közösség megőriz, a világgal való közösség veszélyeztet. Ezért el az önmagunkban való bizalommal, az imádságban való restséggel, és a világi társasággal. Így maradhatunk meg az Úrban!
204. dicséret: Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom… (a régi énekeskönyvben: 226. dicséret)
