Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol korinthusiakhoz írt első levele 13. részének 9-10. versei:
„9, Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk.
10, Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes.”
dr. James-Russell Miller lelkipásztor (New Wilmington, Pennsylvania) gondolatai:
Csak bízzuk azt Istenre! – Kétleném-e,
Hogy azt utóbb majd mind kimagyarázza,
Amit ma érzek, szót bár nem lelek rá.
(Robert Browning)
A kifejlődés csodás ereje van a „majd” szóban. A dolgokat nem úgy látjuk ma, ahogy holnap fogjuk látni. Ezt a kulcsot adja kezünkbe az Írás levertségünk rejtélyének megoldására. Semmi fegyelmezés nem kedves a jelenben, hanem fájdalmas; utóbb azonban az igazság engesztelő gyümölcsének ad helyet. Az Isten utaiban, melyen népét vezérli, akkor sok sötét és homályos van, mit a jövő megvilágít és felderít. A mai terhes felhők holnapra eloszlanak és a nap fényes kisütésével, az ég mély kékjével, a fű zöldebb s az egész élet kellemesebb lesz. A mai könnyek holnap lencsékké válnak, amelyeken át a többé nem homályos szemek jobban belátnak a tiszta égbe, és meglátják Isten jóságos arcának ragyogását.
Az élet jelen homályosságának egyik oka a mi tudatlanságunk, vagy korlátolt tudásunk. „Mert töredékes az ismeretünk…, most tükör által homályosan látunk.” – mondja az Írás. Csak az elemeket tanultuk meg, a távolabbi és elvont dolgokat nem értjük. A gyermek iskolába megy, kezébe a mester egy görög könyvet ad – mondjuk egy Új Testamentumot – és azt mondja neki: olvasson az előtte levő lapról; de egy szót sem tud belőle kibetűzni, mert a görög betűket nem ismeri, csupa hieroglifa neki. Az évek múlnak, telnek, szorgalommal adja magát a görög nyelvre, kitartással annak birtokába jut. Eljön a vizsga napja, a mester ugyanazt a szöveget adja a kezébe, amelyen belépése napján fennakadt. Most minden világos, könnyen olvassa, megérti lefordítja, minden sorban valami szépet talál. Amint olvassa, átrezeg lelkén, szívét meleggel és gyönyörrel telíti el. Érettebb tudása elhárított minden rejtélyt, feltárta a legbecsesebb kincseket.
Mindnyájan tanítványok vagyunk Isten iskolájában. A gondviselés könyve előttünk még ismeretlen nyelven van írva; de múló évek a tapasztalatukkal érettebb ismeretre vezetnek, mind többet és többet tanulunk, a nehezebb rejtélyek felnyílnak, a kételyek eloszlanak. Amikor végre tanfolyamunk végére érünk, a régi zavaros lapok tisztává, világossá válnak előttünk, a gyermekkor első nehéz leckéi – amelyek akkor oly nehezek – később érett, férfias bölcsességgé tömörülnek. Akkor átlátjuk, hogy minden bonyolult tétel arany leckéjévé válik szívünk bölcsességének, hogy a gondviselés könyve Isten számos testamentumának egyike lőn.
371. dicséret: Új világosság jelenék… (a régi énekeskönyvben: 301. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/uj-vilagossag-jelenek
