Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol rómabeliekhez írt levele 5. részének 14. verse:
„Ádám… előképe az eljövendőnek.”
Andrew Kuyvenhoven lelkipásztor (Grand Rapids, Michigan, USA) gondolatai:
Hogyan lehet mindnyájunknak üdvössége egy embernek a halála és feltámadása által?
Megérthetjük, hogy miként lehetséges ez, ha Krisztusra, mint reprezentánsra gondolunk, azaz olyan valakire, aki sokak érdekében cselekszik.
A képviselet gondolata nem idegen számunkra. Mindannyian tudjuk, hogy egy szülő cselekedetei hogyan hatnak az egész családra, jó vagy rossz értelemben. Az Ószövetségből tudunk példákat olyan királyokra vonatkozóan, akiknek cselekedetei döntőek voltak a nemzetre nézve. A mai mamutvállatatokat néhányan igazgatják, s ezek a néhányak sokak érdekében döntenek. Ádám tettei azonban az emberiségre nézve voltak döntőek. És ha meg akarjuk mutatni Krisztus munkájának a hatókörét, mint aki sokakat képviselt, akkor Ádám a legjobb példa. Ádám áll ott a kezdeteknél, mint a bűn oka és eredete. Pál szavaival élve: a bűn egy olyan hatalom, amelyik egy ajtón át jött be, s ezt az ajtót Ádámnak nevezik. Ádám ezt mondhatta volna: Én vagyok az ajtó, rajtam át lépett be az az ocsmány hatalom.
A bűn és a halál Ádám révén jött be, de mindenkire átterjedt, mert mindenki vétkezett. Itt Pál nem arra gondol, hogy minden ember bűnös, mert minden ember bűnöket követ el. Arra gondol, hogy minden ember vétkezett, amikor Ádám vétkezett. Egyetlen reprezentatív cselekedetével mindenki képviseletében döntött. Mindenki vétkezett és meghalt benne.
Ez a tökéletes illusztrációja annak a valakinek, aki a sokakat képviseli: „Ádám… előképe az eljövendőnek.” Ádám volt az az ajtó, amelyiken át a bűn és a halál bejött, hogy tönkretegyen minket. Krisztus viszont az az ajtó, akin át a kegyelem és az élet ömlik mindazokra, akik Őbenne vannak.
Pál azért beszél Ádámról, hogy megvilágítsa a másik Ember, nevezetesen Jézus döntő tettét. Megtanítja nekünk a képviselet fogalmát, hogy tökéletesen biztosak legyünk abban, hogy a sokak sorsa az egyetlen tettei által dőlt el. Üdvösségünk egyedüli alapjául Jézus döntő tettei szolgálnak.
Nem abból kapunk megigazulást és életet, amit mi tettünk, hanem amit Krisztus tett.
361. dicséret: Idvességünk, váltságunk, Jézus… (a régi énekeskönyvben: 442. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/uedvoesseguenk-valtsagunk?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
