Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Márk evangéliuma 14. részének 21. verse:
„Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
Júdás az Iskarióti (Kariótbeli férfi, megkülönböztetésül a másik: Taddeus Júdás apostoltól), egy a tizenkettő közül, aki elárulta Jézust.
– Ez Júdás-misztérium a Jézus-misztériumban. – Megtestesült halálos isteni szeretet az Isten-ember gyilkosán át üdvösségünkre. Ugyanakkor zsigerivé lelketlenült, árulón gyilkos szeretetlenség az önfeláldozóan minket mentő Szeretet ellen. Amiről azt gondolnánk, hogy csak végtelen kitárulkozással és imádattal elfogadni lehet, a kezdeti üdvtapasztalások ellenére, kárhozatunkra, totálisan halálos visszautasítást kap. Jézus halni jött Júdásért, Júdás halálba adni jött Jézust. – E kettős, egymásba hatoló misztériumot egyre inkább rövidzárlatos, képtelen következtetéses, áruló korszakok árulását mentő, abszurd magyarázatok próbálták és próbálják hitelesíteni. Pedig itt az evangélium lényegének igazságáról vagy meghamisításáról van szó.
– Bibliai alapon képtelenség Júdás nélkülözhetetlenségét és árulásában is betöltött pozitív szerepét hangsúlyozni, Jézus és az ő megváltói műve szempontjából. Sohasem csak egy, hanem mindig számtalan útja-módja volt egy kivégzésre kijelölt személy kirekesztésének és megölésének. És az előbb-utóbb nyomra vezetőnek nem feltétlenül a Mester tanítványi köréből kell kikerülnie. Az árulás utólagos tényének előzetes feltétlen elhatározott voltába vetett hit nem személyes eleve-elrendelés predesztináció hite, hanem személytelen végzet-hit: fatalizmus. Ez utóbbinak az ember, mint a végzet szempontjából hordozható hulla – sicut cadaver – engedelmeskedik. A predesztinációban a személyes Isten feltétlenül szuverén, az ember pedig az örök célok elérhető módozataiban és különböző útjaiban, épp a személyes örök célt adó Isten előtt személyesen felelős. Ebben a személyes rendben Jézus az egész világért (János 6,51/b), így Júdásért is meghalt, de halálát hittel önként el lehet és el kell fogadni az üdvért, nem árulással elutasítani az üdv ellen.
– Júdás elárulta a szenvedő Megváltót, hogy Vele együtt ne kelljen szenvednie és végül meghalnia. Mert ő minden áron hódító Megváltót várt hatalommal, fegyverrel, harci győzelemmel, hogy vele együtt uralkodjék. A többi tanítvány is ebben a szellemben kérdezte Jézust, „mikor állítja helyre az országot Izraelnek?” – De ők nem hódító elgondolásukhoz ragaszkodtak, hanem Jézus igéjéhez és a szenvedő Megváltó követéséhez. Júdás félreállhatott volna, de akkor is félt volna a felelősségre-vonás lehetőségétől. (Te is a Galilea-beli Jézussal voltál!) Így az árulás útjára lépett, bár csak egy szökött rabszolga árával (30 ezüstpénz) fizették ki. – Felette maga Jézus mond ítéletet, visszariasztásként és megpecsételésként, ha kell: „Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik”. Ez az ítélet már vissza nem vonható.
– Utána hiába viszi vissza a főpapokhoz a 30 ezüst pénzt, csak vérmező lesz belőle. S hiába jajong a Máté passióban: „Adjátok vissza nékem Jézusom!” Neki már nincs Megváltója!
715. dicséret: Lelki próbáimban, Jézus légy velem… (a régi énekeskönyvben: 338. dicséret)
