Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 3. részének 3. verse:
„Felelvén Jézus ezt mondta neki: Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.”
Cseri Kálmán lelkipásztor (Budapest-Pasarét) gondolatai:
Nikodémusnak, ennek a kedves, értékes, rokonszenves férfinak az életéből hiányzott valami lényeges. Ezért kereste fel Jézust egy éjszaka, erről akart Vele beszélgetni.
Nagyon udvariasan és tisztelettudóan szólította meg Jézust; feltűnt nekünk, hogy Jézus elengedte a füle mellett ezeket a kedves szavakat. Egyáltalán nem reflektált arra, amit Nikodémus mondott, hanem az Ő kedves indító mondata után ezt mondta: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondom neked: szükséges újonnan születnetek.”
Mi az újjászületés? Miért szükséges az? Milyen változást hoz létre az ember életében?
Mindjárt az elején nem árt bevallanunk, hogy az újjászületés titok. Mint ahogy minden élet fogantatása titok. De sok mindent elmond róla nekünk a mi Urunk Jézus, és ezeket fontos, hogy tudjuk és higgyük.
Mielőtt ezekre a kérdésekre keressük a választ, az első szónál álljunk meg: „Felelvén Jézus ezt mondta neki” Hogy-hogy felelvén? Hát nem is kérdezett még Nikodémus semmit! Még csak néhány kedves bevezető mondatot mondott. Mire felel Jézus? Még ki sem mondta a kérdését. Azt sem lehet tudni, hogy kérdések hozták-e őt Jézushoz. – Hát hogyne lehetne tudni!
A második rész utolsó versében ezt olvassuk Jézusról: „Ő nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben”. Ő ismerte Nikodémust. Tudta, hogy mi van a szívében. Igaz, hogy még egyetlen kérdést sem tett fel, de látta Jézus, hogy az egész ember egyetlen nagy kérdőjel. Súlyos kérdések foglalkoztatják, azért sem jön ki mindjárt belőle. Talán még önmagának sem tudta egészen pontosan megfogalmazni. A fel sem tett kérdésre is gyöngéd szeretettel válaszol.
Azért örülök ennek az egyszerű megállapításnak, mert már sokat gondoltam arra, hogy olyan sokatokat egyáltalán nem ismerlek. Fogalmam sincs, hogy kit milyen kérdések szorongatnak most. És ha tudnám, se tudnék a legtöbbre válaszolni, imádkoznék utána, ahogy szoktam, hogy Isten adjon rá megoldást. De milyen nagy dolog, hogy mi mindnyájan Jézushoz jövünk templomunkba. És Ő ismer minket. Pontosan tudja, hogy mely kérdéseket miért nem merünk megfogalmazni, miért nem akarunk kimondani. Azt is tudja, hogy nem tudunk sok-sok kérdést, az igaziakat kimondani. Mellébeszélünk még magunknak is. És milyen jó, hogy Ő így fogad el minket, ahogy vagyunk! Mi még nem is kérdeztünk, és Ő már mondja a választ. Még ki sem derült, hogy mi hiányzik az életünkből, s Ő már kínálja gazdagon, bőségesen azt, ami nélkül szűkölködünk. Ezzel a reménységgel jöhetünk Hozzá mindig!
713. dicséret: Amint vagyok… (a régi énekeskönyvben: 460. dicséret)