Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 15. részének 11b. verse:
„Egy embernek volt két fia.”
Csiha Kálmán püspök (Erdélyi Református Egyházkerület) gondolatai:
Úgy kezdődik az ige, hogy az Úr Jézus mondja egy példázatban: „Egy embernek volt két fia.” Ez egy fájdalmas történet, mert nemcsak két fia volt, hanem kétféle. Mert ha két, egyformán gondolkodó fia lett volna, két hűséges, kedves, gerinces, jó gondolkodású, akkor olyan szép lett volna ez a példázatbeli élet. De hát az egyik ilyen volt, a másik olyan; és kétfelé szakadt a család.
Miért van az, hogy sokszor kétfelé szakad a család? Miért van, hogy sokszor az egyik fiú ilyen, a másik olyan? Miért van az, hogy a történelem folyamán ez a magyar nemzet is mindig kétfelé szakadt? Az egyik a kuruc táborban volt, a másik a labanc táborban, hol itt voltunk, hol ott, de mindig egymás ellen… Sokkal többet szenvedett a magyar nemzet magyar kéztől és magyar észtől, mint idegen kéztől és észtől. Hogy van az, hogy mindig kétfajta van, miért is engedi meg Isten, hogy ez a kettéhasadt, szerencsétlen ország így éljen? Miért engedi meg Isten, hogy a határokon túl is annyifelé szakad ez a maroknyi nemzet? Miért engedi meg Isten, hogy belül a családban, a rokonságban is szakadások legyenek, egyik ilyen legyen, a másik olyan? És miért engedi meg, hogy sokszor a szerencsétlen szívünk is szinte kétfelé szakadjon? Miért engedi meg Isten a bűnt? Hát nem sokkal szebb lenne az élet, ha egyformán kedves lenne mind a két fiú, és ha nem szakadnának kétfelé a családok?
Gondold el, hogy valaki elmegy dolgozni Franciaországba. Három évig dolgozik ott a férfi, és hogy a felesége ne tudja megcsalni, egy vasrácsos szobába bezárja. Mindig tálcán adják be neki az ételt. Mikor három év múlva hazajön a férj, és úgy találja a feleségét, ahogy itt hagyta, akkor lenne valami értéke a felesége hűségének? Nem lenne semmi, mert nem csalta meg, mert nem tudta. De ha a felesége járhat moziba, színházba, strandra, akárhova, és mégis kitart a férje mellett, akkor van értéke a kitartásának és a hűségének, mert ott hagyhatta volna, felcserélhette volna mással, egy gazdagabbal, egy szebbel.. és mégis kitartott mellette. Ahhoz, hogy értéke legyen a hűségnek, szükség, hogy legyen lehetőség a hűtlenségre. Ahhoz, hogy értéke legyen a becsületnek, szükség, hogy lehessen hazudni. Ahhoz, hogy értéke legyen az igaz emberi életnek, szükséges, hogy lehessen galádul élni. Hogy értéke legyen a hitnek, szükséges, hogy lehessen hitetlennek lenni. Hogy értéke legyen a jónak, szükséges, hogy lehessen rossznak lenni!
Ez a földi élet egy nagy szita. Mindenki elhelyezkedik valahova, amit majd folytatni fog azután. Kétfajta fiút teremtett Isten. Ebben a példázatban is ez van. Döntenünk kell az egyik, vagy másik mellett. Isten azért adja ezt a lehetőséget, mert nem gépeket teremtett, hanem embereket, akiknek a lelkén keresztül kell menjen minden fájdalom és csalódás, és minden téves útnak a következménye, hogy végül letisztuljon, hogy tudja merre is induljon, mi is az élet értelme… Felnőtt keresztyénséget akar Isten. Ezért engedi meg, hogy két gyermek legyen életünkben is. Itt is annyi van, és a fiatalabb másképpen gondolkodik. A fiatalabbnak olyan idegen hangja lesz egyszer. Ki tudja, hogy mi érintette meg a szívét, mi változott meg benne? A szív titkait nem tudjuk mindig nyomon követni, csak egyszerűen idegen hang lesz. S azt mondja: Atyám add ki a vagyonodból a rám eső részt. Nélküled akarom, apám. Te nem kellesz, csak a vagyonod, add ki a rám eső részt!
Van egy csodálatos mennyei Édesatyánk, és ez az Atya nagyon gazdag. Olyan nagy az Ő vagyona! Egész csillagmilliárd, és ez a fájdalmas és mégis csodálatos földi élet. Az Ő vagyona a hajnal és az este, a rügyet fakasztó tavasz és a gyümölcsöt érlelő ősz. Az Ő vagyona az ifjúságunk és az öregségünk, a társunk és a gyermekünk. Az Ő vagyona az unokánk, a testünk és az, hogy láthatunk, hallhatunk, kicserélhetjük a gondolatainkat. Az Ő vagyona az élet!
291. dicséret: Hű pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat… (a régi énekeskönyvben: 229. dicséret)