Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol Timóteushoz írt második levele 1. részének 6-7. versei:
„6, Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned.
7, Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.”
John R. W. Stott lelkipásztor gondolatai:
Isten minden ajándékát – legyen az természeti vagy lelki – fejleszteni és használni kell. Jézus példázata a talentumokról világosan megmutatja a szolgálattal járó kötelezettséget, a hűség jutalmát és a restség veszélyét. Pál arra figyelmezteti Timóteust az első levelében, hogy meg ne vesse ezt az ajándékot (4,14), ebben a második levélben pedig azt mondja, hogy „gerjeszd fel” azt (6). Az ajándékot tehát tűzhöz hasonlítja. Az a görög ige (anazópüreó), amit az apostol itt használ, sehol másutt nem fordul elő az Újszövetségben. A kifejezés mindazáltal nem jelenti szükségszerűen, hogy Timóteus hagyta kialudni a tüzet, és most a szunnyadó parazsat kell új lángra lobbantania. A görög szó előtagja (ana) nemcsak újra-gyújtást, hanem a már égő tűz felszítását is jelentheti. Pál tehát arra biztatja Timóteust, hogy szítsa csak tovább „a belső tüzet”, tartsa életben, sőt égesse nagyobb lángon azáltal, hogy hűségesen eljár tisztében és szüntelen imádkozik Isten megújító kegyelméért.
Pál csakhamar meg is indokolja felszólítását: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (7). Korábban már láttuk, hogy a félénk Timóteusnak meg kellett küzdenie saját fiatalságával, betegségeivel és szégyenlősségével. Tartózkodó és törékeny alkata nehezen viselte a felelősség nyomasztó terhét. Lehetséges, hogy rettegett a lelki szélsőségektől és túlzásoktól is. Így Pál nemcsak arra biztatja, hogy gerjessze fel a neki adott ajándékot, hanem, hogy ne szégyellje használni. Miért nem? Nos, azért, mert a gyávaságnak semmi köze a keresztyénséghez. Vagy, ahogyan Pál mondja, azért, mert megkaptuk az Isten Lelkét. Mintha azt mondaná: jegyezd meg jól, Timóteus, hogy bár neked egy különös ajándék, nekünk, mindannyiunknak, akik Krisztusban vagyunk, pedig maga a Lélek adatott. Méghozzá nem a félelemnek, hanem az erő, a szeretet és a józanság Lelke. Mivel Isten Lelke az erő lelke, biztosak lehetünk abban, hogy képessé tesz minket szolgálatunk elvégzésére. Mivel a Lélek a szeretet lelke, Isten tekintélyét és hatalmát mások javára kell használnunk, s nem a magunk javára vagy hiábavaló dicsőségére. És mivel a Lélek a mértékletesség lelke, Isten ajándékait mélységes tisztelettel és önfegyelemmel kell használnunk.
542. dicséret: Jövel Szentlélek Isten… (a régi énekeskönyvben: 368. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/joevel-szenlelek-isten
