Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 3. részének 16. verse:
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
„Fiát adta” a világnak. Milyen sok félreértés van sokszor gyakorlott igeolvasók szívében és fejében erről a fogalomról, hogy: Jézus Isten Fia. Már csakugyan nem egy, sok tekintetben előrehaladott hitéletű, gyülekezetéért, Istenért sok áldozatot hozó ember jött hozzám ezzel a problémával: csak azt az egyet nem értem, hogy ha az Úr Istennek van egy „igazi”, egyszeri, tökéletes Fia, akkor miért ezt az egyetlen egyet bántja a sok bűnös, haszontalan, semmirekellő gyermeke helyett, amilyen én is vagyok és amilyenek még nagyon sokan vagyunk e világon? – Ilyen esetben nem nyer megvilágítást az, hogy Jézus „istenfiúsága” elsősorban nem leszármazást jelent olyan értelemben, ahogyan nálunk származik a fiú az apjától, hanem lényegi közösséget és azonosságot. Ha azt mondom valakire, hogy „ő már a halál fia”, akkor az nem azt jelenti, hogy az a valaki a haláltól származott, a halálnak az első számú sarja; azt jelenti, hogy ő és a halál immár egyek. Még lehet, hogy van benne egy kis élet, de „egy lyukas garast nem lehet adni az életéért”. Az orvos már lemondott róla és minden emberi számítás szerint csak azt lehet mondani, hogy még egy óra, vagy egy karambolos baleset esetén még egy pillanat és a halál végérvényesen bekövetkezik. A „halál fia” egy lesz a halállal, mint a robbanó repülőben elégő pilóta. Ahogyan a „szerencse fia” az, aki megnyerte a főnyereményt, ahogyan a „világfi” – világ fia – a világ minden élvezetét, minden parancsolatát, minden kényét-kedvét kiszolgálja, magán szenvedélyként áthullámozni engedi – már nem is ő megy át a szenvedélyeken, hanem rajta zuhognak át a szenvedélyek -, úgy Isten Fia Jézus!
Sohasem mondta, hogy van Isten, de Istenben élt és aki a szemébe nézett, aki az életét látta és aki hallotta, hogy úgy tanít, mint „akinek hatalma van”, nem tudott többé Istenben kételkedni. Sok mindent megkérdeztek tőle és sok mindent meg lehet tőle kérdezni, csak azt nem, ha Őt látja valaki: „Van-e Isten?” és „Szeret-é az Isten?” Mert Ő maga Istennek Fia. Nos, ebben az értelemben már most látjuk, hogy „kicsoda Jézus?” Jézus Krisztus, mint Isten Fia, az Istennel való lényegi közösség és azonosság megszemélyesítője. Jézus Krisztus Istennek emberi élete. Jézus Krisztusban Isten jelent meg közöttük úgy, ahogyan mindenhatósága, örökkévalósága, élete, igazsága, tűzben lángoló – napokat, tejútrendszereket gyújtó – szerelme megjelenhet ezen a földön emberi alakban. Őrajta keresztül Isten maga szól hozzánk ezen az egyetlen nyelven, amelyet megérthetünk: emberi nyelven. Őrajta keresztül Isten éli emberi életét. Így is mondhatom: Jézus Krisztusban Isten olyan lett, mint mi vagyunk, azért, hogy mi olyanok legyünk, mint Ő. Az emberiség egyik alap-bűne az, hogy olyan akar lenni, mint az Isten, de sátáni módon, örökkévalóságot játszva (ez az atom korszakban különösen kísértő lehetőség!) -, és nem akar olyan lenni, mint az Isten krisztusi módon: nem vagyok olyan fontos magamnak, hogy megöljelek téged, hanem olyan fontos vagy nekem, hogy meghalok érted. Így máris látjuk, hogy mit jelent pozitív értelemben az, hogy Jézus Krisztusban Isten olyan lett, mint mi vagyunk: azért, hogy mi olyanok lehessünk, mint Ő!
392. dicséret: Álmélkodással csudáljuk… (a régi énekeskönyvben: 305. dicséret)
