Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 3. részének 21-22. versei:
„21, Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedése után Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég.
22, Leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.”
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
Az a különös bizonytalanság, amely a vízkereszt ünnepét körüllengi, olyan régi, mint maga az ünnep. Biztosan tudható, hogy a vízkereszt már jóval karácsony ünnepének elterjedése előtt mind a keleti, mind a nyugati egyházban a téli időszak legnagyobb ünnepének számított. Eredetét homály fedi.
Biztos, hogy kezdetektől fogva négy különböző eseményre eseményre emlékeztek ezen a napon: Krisztus születésére, Krisztus megkeresztelésére, a kánai menyegzőre és a napkeleti bölcsek érkezésére.
Bárhogy is volt, az egyház Krisztus születését a IV. század óta kivette a vízkereszt ünnepéből. Nagy jelentősége volt annak, hogy Krisztus születésének és megkeresztelésének ünnepét szétválasztották.
Keleti gnosztikus és eretnek körökben jött létre az az elgondolás, hogy Krisztus Isten Fiaként tulajdonképpen csak a megkeresztelkedés napján született meg. Ebben azonban veszélyes tévedés lehetősége rejlett: annak tagadása, hogy Isten megtestesült. Amennyiben Isten csak a keresztségben fogadta volna el az ember Jézust fiaként, úgy megváltatlanok maradnánk. Ha azonban Jézus az Isten Fia, aki már a fogantatásától és születésétől fogva elfogadta és hordozza a mi testünket és vérünket, ő csak akkor valóságos ember és valóságos Isten; csak akkor képes segíteni nekünk; akkor születésében valóban eljött a megmentésünk órája, akkor Krisztus születése minden ember üdvössége.
222. dicséret: Nagy hálát adjunk az Atya Istennek… (a régi énekeskönyvben: 225. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/nagy-halat-adjunk-az-atya
