Áldás, békesség!
Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 11. részének 3. verse:
„A nővérei megüzenték Jézusnak: Uram, akit szeretsz, beteg.”
dr. Körpöly Kálmán lelkipásztor (Szada) gondolatai:
Kicsiny falucska volt Betánia Jeruzsálem közelében. Ebben a faluban élt három testvér: Márta, Mária és Lázár. Jézus sokszor talált vendégszerető otthonra náluk.
Ezt a hajlékot nagy bánat felhője árnyékozta be. Lázár megbetegedett. A két nővér szeretettel gondozta a beteget. Lesték minden gondolatát, teljesítették minden kívánságát. Lábujjhegyen lépkedtek körülötte, hogy semmi se zavarja. Csak egyet sajnáltak. Azt, hogy Jézus nincs a közelben. Nem kellene annyit aggódniuk testvérükért, mert Ő bizonyára azonnal meggyógyítaná Lázárt.
Azok betegsége, akiket szeretünk, nagy megpróbáltatás számunkra és fájdalmat okoz szívünknek. Minél jobban szeretünk valakit, minél közelebb áll a szívünkhöz, annál inkább aggódunk érte. Van-e valaki, akinek még nem szorongatta szívét félelem egy kedves beteg miatt? Ki az, akinek boldog családi életét még nem árnyékolta be váratlan, súlyos betegség? Az életen át de sokszor kell megállnunk szeretteink betegágya mellett, szorongva lesni lélegzetvételüket, figyelni, vajon nem emelkedik-e a lázuk, reszketni életükért. Szeretteink szenvedése a mi szenvedésünk is. És mindent megteszünk azért, hogy minél előbb meggyógyuljanak.
Ezt tette a két nővér is. De Márta és Mária nemcsak annyit tettek Lázárért, hogy gondosan ápolták betegségében, hanem tettek mást is. Elküldtek valakit Jézushoz, hogy hírül adják Neki azt, ami annyi fájdalommal és szomorúsággal tölti el szívüket. Meg akarták ezt Vele osztani, mert Jézus állt legközelebb hozzájuk.
Igen, ha szeretteinkért bánat éget, úgy érezzük, hogy ezt meg kell valakivel osztanunk. Valakivel, aki velünk érez, aki ugyanúgy szereti azt, aki miatt aggódunk, mint mi. Ezért hangzik hát így a nővérek üzenete: „Uram, akit szeretsz, beteg.” Csak néhány szó az üzenet. Nincs benne segítségért való könyörgés, hogy Jézus jöjjön és gyógyítsa meg a barátját. Egyszerű tudtul adása ez az üzenet a szomorú ténynek, Jézus szeretett barátja betegségének. Ebben az egyszerű üzenetben azonban van valami nagyon figyelemre méltó. A nővérek nem azt üzenik, hogy Uram, akit nagyon szeretünk, beteg, nem is azt, hogy aki Téged oly nagyon szeret, az a beteg. Ők azt tartják fontosnak, hogy Jézus szereti Lázárt.
Amikor betegeinkért könyörgünk, mi sem arra hivatkozzunk, hogy mi mennyire szeretjük azt, akiért imádságunk Jézus szívének ajtaján zörget. Ne is azt bizonygassuk az Úrnak, hogy mennyire megérdemli a segítségét betegünk, hiszen szereti Jézust, templomba járt, imádkozó életű. Mindez a szeretet szép és jó, kell is. Szeretetünk jólesik betegünknek, Jézus iránti szeretete reménységgel tölti el szívét. De mindez mi ahhoz képest, hogy Jézus szereti őt! Szereti, mert érte is adta életét.
Milyen erőt ad imádságunkak az, hogy akiért imádkozunk, azt Jézus szereti. Rábízhatjuk hát őt Jézus szeretetére.
249. dicséret: Áldjad én lelkem a dicsőség erős királyát… (a régi énekeskönyvben: 264. dicséret)
